logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Szilvay Gergely: Nyugaton az LMBTQ-propaganda szent tehén, a kritikusai pedig nem mindig mernek megszólalni

| Szerző: hirado.hu
A közelmúltban megjelent A gender-elmélet kritikája című könyv bővített kiadása. A szerző, Szilvay Gergely interjút adott a hirado.hu-nak, ahol szóba kerültek többek között a gender-elmélet kérdései, a transzsportolók, a melegházasság és az is, hogyan kapcsolódik a marxizmus az LMBTQ-lobbihoz. Előfordult, hogy az íróval meglátásai miatt nem állt szóba CEU-s oktató, de ő ezt egy kicsit sem bánja.

 

– A gender-elmélet kritikája című könyvében külön fejezetet szentel a meséknek, ezzel kapcsolatban is végzett kutatásokat. Az insider.com korábbi összesítése szerint a különböző mesecsatornákon közel 260 alkalommal tűntek fel LMBTQ-karakterek. Mit gondol erről?

– Az önmagában rendben van, hogy felbukkannak LMBTQ-karakterek a filmvásznon, hiszen a valóság része, hogy vannak ilyen irányultságú embertársaink. Az ilyen karakterek mennyisége viszont már problémás, ahogy az is, hogy a mesecsatornákat elárasztják velük. Olyan, mintha azt üzennék: „úgysem menekülsz, ha nem akarod, akkor is az életed része leszünk”. Az LMBTQ-mozgalom úgy gondolja, hogy minél hamarabb kell kezdeni az érzékenyítést, mivel az a reményük, hogy így hatékonyabban küzdhetnek a diszkrimináció ellen, mivel kis kortól természetes a nem heteroszexuális nemiség léte a gyermekek számára, és azokat el is fogadtatják velük, mint természetes jelenségeket. Ennek eszközei az LMBTQ-mesék. Mi hozzá tehetnénk, hogy ennek a következménye lehet pszichoszexuális fejlődés zavara, elbizonytalanodás is, hiszen a legújabb trendek mutatják, hogy nem igaz az LMBTQ-mozgalom azon állítása, hogy senkit nem lehet meleggé, leszbikussá vagy transszá tenni. Ma nyugaton – például a kaliforniai iskolákban – divat LMBTQ-nak lenni. A mozgalom szerint ez rendben van, szerintünk viszont nincs, a heteroszexualitáshoz ugyanis asszimetrikusan viszonyulnak más nemi irányultságok. Ráadásul a veleszületettség mítoszát sem igazolta semmilyen tudományos kutatás, s ezt számos tudós belátta, leszögezte. Látni kell, hogy nyugaton az LMBTQ-propaganda szent tehén, a kritikusai pedig nem mindig mernek megszólalni. Szerencsére nálunk egyértelmű az álláspont, a szülőknek van joga a gyermekei szexuális neveléséhez, ehhez pedig semmi köze Brüsszelnek vagy bármilyen NGO-nak. Külföldön nem egy esetben próbálják úgy beállítani a szülőket, mintha maradiak, retrográdok lennének, és alig van eszközük az óvodában, iskolában folytatott LMBTQ-indoktrináció ellen. Kanadában és Kaliforniában már ott tartanak, hogy a szülők ellen hangolják az iskolás gyermekeket. Érdekes párhuzam, hogy a totalitárius rendszerek sajátja, hogy szembe fordítják a szülőket és a gyermekeket.

– Megjelent a könyv bővített kiadása. Milyen reakciókat kapott az első kiadás megjelenése után?

– Sokaknak tetszett és örültek annak, hogy valaki megfogalmazta, amit ők is gondolnak. Természetesen nem maradt el a gyalázkodás sem, megkaptam például, hogy fasiszta vagyok, pontosabban „goebbelsi”, amit művelek. Volt egy CEU-s oktatónő, aki nem volt hajlandó velem egy baloldali csatorna műsorába leülni vitázni. Mindezen jót mulattam, nagy meglepetés nem ért. Azt is látom, hogy van hatása a könyvnek. Tudom, hogy ez nem egy könnyű olvasmány, de látszik a visszajelzésekből, hogy szükség volt rá. Az új kiadást kiegészítettem pluszinformációkkal és egy új fejezettel, ami arra keresi a választ, miért olyan meggyőző a gender-elmélet bizonyos körökben, és képviselői miért hatékony érdekérvényesítők.

– Hogy foglalható össze a gender-elmélet lényege?

– A gender-elmélet a feminizmus – és az LMBTQ-mozgalom – emberképének a lényege. Nehezíti a dolgot, hogy a feministák gyakran azt kommunikálják, hogy gender-elmélet nem létezik, vagy épp pusztán gender-elméletek vannak csak. Én irányzatoktól függetlenül úgy látom, hogy a közös pont mindenkinél – aki a gender-elméletet képviseli – az, hogy radikálisan szétválasztja a testet és a lelket. A testet pusztán jelentés és rendeltetés nélküli anyagnak tekinti, aminek nincs következménye a nemi szerepekre nézve. A nemi szerepeket és a személyiséget pedig úgynevezett „társadalmi konstrukciónak”, azaz kulturális terméknek, a környezet és a nyelv eredményének tekinti. Nem hisz az állandó emberi természetben, szerinte az emberi természet változik, és a történelem eredménye. A klasszikus emberkép, amit én is képviselek, ezzel ellentétes: az ember test és lélek egysége, a nemi szerepek és a személyiség erősen összefügg a biológiával is, van rendeltetésünk, az emberi természet pedig állandó, még ha alkalmazkodik is a változó viszonyokhoz. Emberképéből fakadóan a feminizmus és az LMBTQ-mozgalom túlzott jelentőséget tulajdonít a nyelvnek, ezért aztán szereti a nyelvmágiát is. Nem a nyelvet igazítja a valósághoz, hanem szeretné, ha a valóságérzékelésünk változna meg a nyelvhasználat módosítása által – eme törekvés eredménye a politikailag korrekt nyelvezet.

– Melyek azok a szavak, amelyekhez leginkább próbálnak más jelentést is hozzákapcsolni?

– A tolerancia biztosan, de ilyen szavak még a demokrácia, az elfogadás, az egyenlőség vagy a szabadság is, és az utóbbi időben kereszttűzbe került a család szó is. Ugyanakkor ki is találnak szavakat. Bizonyos szavalat tehát le akarnak cserélni, de közben számos kifejezés is születik azért, hogy az ő világértelmezésüket alátámassza. Azért is nehéz sokszor eszmét cserélni, mert mást értünk bizonyos kifejezések, például a fent felsoroltak alatt. Klasszikus esete a nyelvpolitikának az emberi jogok nyelvezete: szerintük az, hogy Magyarországon nincs melegházasság, vagy épp nem automatikus a „nemváltó műtét” lehetősége, a meleg- és transzjogok megtagadása. A klasszikus felfogás szerint azonban ez nem jogmegtagadás, mivel ilyen jogok nem léteznek. A „nemváltó műtét” kifejezés is eleve manipulatív, hiszen a valódi nemváltás lehetetlen, a műtét felszíni változásokat idéz elő, meglehetősen drasztikus módon, mondhatnánk, hogy csonkítás által. A hormonkezelés is csak torzuláshoz vezet, nem nemváltáshoz, hiszen az agyunkat vagy épp a csontrstruktúránkat nem tudjuk átműteni – márpedig az agy és a csontozat is nemileg meghatározott, egyébként meg minden egyes sejtünk női vagy férfisejt. Az átváltoztató műtét egyébként nem oldja meg az érintettek túlnyomó többségének lelki problémáit, és egyre tömegesebb azok száma, akik megbánják azt – ők a „detranzíciónálók”. Igen nehéz helyzetbe kerülnek, mivel a hormonterápiát és a műtétet nem lehet visszacsinálni.

– Első könyve „A melegházasságról – kritika a klasszikus gondolkodás fényében” címet viselte.  Korábban kifejtette, hogy nem támogatja a melegházasságot. Úgy fogalmazott: „Nem látok rá okot, hogy az állam jogilag elismerje a házasságot, ha abban legalább az elméleti lehetősége nincs meg a közös gyermekvállalásnak biológiai alapon.„

– A házasság egy komplex kapcsolat, egyben társadalmi intézmény. Az LMBTQ-mozgalom első évtizedeiben házasság-ellenes volt, mivel azt elnyomó intézménynek tartotta. Aztán előálltak a melegházasság ötletével, mondván, hogy csak a szeretet számít. Az érzelmi biztonság és intimitás valóban fontos dolog, ahogy emberi kapcsolataink felvállalásának lehetősége is. Ugyanakkor a mozgalom házasságfelfogása gyökeres ellentétben van évszázadok stabil felfogásával, és nincs benne semmilyen objektív tényező. Ha csak az érzelmek számítanak, akkor házasságot köthet anya és fia – van rá kereslet, nem elméleti példa –, és házasságnak mondhatnánk bármilyen közösséget, legyen akárhány tagja. A követelés logikája szerint minden kapcsolattípus házasság, ami annak szeretné tudni magát. Úgy kitágul és olyan képlékeny lesz a házasság jelentése, hogy már nem jelent semmit. Márpedig a szeretet mellett mindig volt objektív kritériuma a házasságnak, mégpedig a gyermekvállalás legalább elméleti lehetősége. Ennek az sem mond ellent, ha egy heteró pár meddő vagy nem akar gyermeket. Itt ugyanis esetleges problémáról van szó, míg a melegpárok strukturális okokból nem tudnak gyermeket vállalni – nevezetesen hogy gyermeket nemzeni ellenkező neműek tudnak, nekik irányul erre a testük felépítése, működése.

– Visszatérve a gender-elmélethez: a különböző lobbitevékenységek mennyire állnak szoros kapcsolatban a marxizmussal? 

– Ha valaki a gender-elmélet híveinek könyveit olvassa, akkor azokban rengeteg Marx-hivatkozást talál, és sok olyan szerzővel találkozik, aki marxista. Tehát itt elég egyértelmű az elköteleződés és a párhuzam. Ugyancsak marxista kategorizálás az, ami elnyomókra és elnyomottakra osztja a társadalmat, és ezt tekinti a fő szempontnak. Úgyszintén marxista álláspont, hogy azt mondják, nincs emberi természet. A gender-elméletet magáénak valló LMBTQ-mozgalom pedig világszerte jól szervezte meg magát, és hatékony lobbitevékenységet folytat. Ennek következtében a gender-elmélet és marxizáló szempontjai nemzetközi szövegekben is előfordulnak, főleg az ENSZ és az EU dokumentumaiban, de gondolhatunk akár az isztambuli egyezményre is, mely a gender-elmélet emberképét tükrözi vissza.

– Augusztus elején véget ért az olimpia. Sok szó esett a transzsportolók helyzetéről. Mi a véleménye erről a jelenségről, vitáról?

– Ebben a helyzetben a női sport agyonvágásáról van szó, hiszen a transzsportolók többsége önmagát nőnek mondó férfi. Attól, hogy valaki hormonokat kap vagy megoperáltatja magát, még nem változtatható meg a biológiai realitás, ezért a nőknél bármelyik számban nagyobb esélyekkel indulnak. Ehhez kapcsolódik, hogy bármilyen célokat is ér el az LMBTQ-mozgalom, mindig kitalálnak valami új követelést. Azt látjuk, hogy a valóság számukra nem korlát. Ha azt mondjuk, hogy nincs igazuk, akkor azt állítják, hogy nem tekintjük őket embernek. Ha azt mondjuk, hogy nincs olyan, hogy férfitestbe született nő, akkor szerintük kétségbe vonjuk a létezésüket. Pedig nem az ő létezését vonom kétségbe, hanem csak azt, aminek mondja magát, hisz a biológiát nem lehet megváltoztatni. Ez a hozzáállás olyan, mintha egy marxista azt mondaná, az marxizmus az identitása része, és ha vitatom a marxizmust, akkor nem tekintem őt embernek. Ez érzelmi manipuláció és a viták ellehetetlenítése.

Névjegy

Szilvay Gergely a PPKE BTK-n végzett történelem-kommunikáció szakon, s ugyanott szerezte meg doktorátusát politikaelméletből. Elvégezte a Hagyományok Háza Magyar népmese – hagyományos mesemondás tanfolyamát is. Első önálló kötete (egyben doktori disszertációja) 2016-ban jelent meg A melegházasságról – Kritika a klasszikus gondolkodás fényében címmel a Századvég kiadónál. Újságíróként dolgozik, a Mandiner főmunkatársa.

Kiemelt képen: Szilvay Gergely fotó: Földházi Árpád

Érdekes lehet számodra:

Ajánljuk még