A demográfiai tél ellen minden országnak küzdenie kell

 

Demográfiai tél – a modernizáció sötét oldala címmel jelent meg Tóth János szociológus könyve. A szegedi egyetem tanára azt a drámai, a fejlett világban tapasztalható születésszám csökkenést vizsgálja meg közelebbről, amelyet ma elfed az afrikai és ázsiai túlnépesedés sokat emlegetett jelensége.

Demográfiai télnek nevezik azt a súlyos társadalmi leépülési folyamatot, amely arra utal, amikor emberi populációk elveszítik az egyensúlyukat és az egyre hosszabb életű idős emberek magas számához képest túl kevés gyermek születik.


A demográfiai tél kezdete országonként eltérő, Magyarországon például már a hetvenes években kettes alá csökkent a termékenységi arányszám. 1963-ban például nálunk volt a termékenységi és a születési arány a legalacsonyabb. Ez nem kis mértékben az '56 utáni kivándorlás és megtorlás következménye volt.


A teljes beszélgetés itt hallgató meg.

Voltak olyan országok, mint Franciaország  és Svédország, ahol már a negyvenes években lecsökkent, aztán egy jó családpolitikának köszönhetően újra emelkedni „tavaszodni kezdett”, mint például Magyarországon is – mondta Tóth János szociológus. Hozzátette, az utolsó tíz évben, a családokat támogató kormányintézkedéseknek köszönhetően javult a helyzet hazákban, a termékenységi és születési ráta is közel húsz százalékkal növekedett.

A fejlett országok először az első világháború után kerültek szembe a demográfiai tél problémájával. Majd a háború után bekövetkezett a baby boom során ismét növekedésnek indult a termékenységi ráta, majd ismét csökkenni kezdett, főleg Nyugat-Európában. Ennek ellenére a nyugati szakemberek nem foglalkoznak annyira ezzel a témával, főleg azért mert a problémát elfedi a bevándorlás jelensége, hiszen míg a nyugatiak alig vállalnak gyereket, a migrációs hátterűek annál többet. Így a demográfiai adatok nem jeleznek előre népességcsökkenést, viszont a nemzetcsökkenés folyamata a csalóka adatok ellenére folyamatosan zajlik.

A címlapfotó illusztráció.