×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Még 1856-ban öntötték, most őrőkbe adták

 

Ritkaságnak számító, 1856-ban a baranyai megyeszékhelyen öntött bronzharangot ajándékozott Romváry Ferenc nyugalmazott művészettörténész, muzeológus a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak.

Mint azt a JPM közleményében írták, az intézmény történeti osztályának gyűjteményébe kerülő bronzharang magassága 35 centiméter, felirata: Öntötte Ruepprecht János Pécsett 1856

Ruepprecht János bajor rézműves családból származott, mesterségét Zágrábban kezdte. 1847 körül Pécsett, Weinbert Péter Búza téri harangöntő műhelyében kapott munkát. Feleségül vette annak Mária nevű lányát, és a mester halálát követően átvette az üzem vezetését.

A tájékoztatás szerint Ruepprecht igazgatása alatt a kisipari műhely valódi gyárrá alakult át, amelyben évente mintegy húsz - a Dél-Dunántúl, Horvátország, Szlavónia és Bosznia templomaiba készülő - harangot öntöttek.

Az üzem 1860-ban készítette el a pécsi Székesegyház Mária- és Szt. István-harangjait. A gyár a harangöntés mellett mezőgazdasági gépek, tűzoltófecskendők, egyéb réz-, bronz- és vasöntödei készítmények gyártását is vállalta. A híres harangöntő műhely emlékét még sokáig őrizte a pécsi Harangöntő utca neve.

A közleményben azt írták, hogy a JPM történeti kiállításában látható egy 1840-ben öntött bronzharang, amely még Ruepprecht apósának, Weinbert Péternek a műhelyében készült, emellett a történeti osztály gyűjteménye őrzi a harangöntő műhely díszítő sablonjainak nagy részét, valamint a Ruepprecht testvérek által elnyert kiállítási érmek tablóját is.

Ugyanakkor azt is közölték, hogy egyértelműen Ruepprecht Jánosnak tulajdonítható  harang azonban eddig még nem volt a gyűjteményben, ezért a most ajándékba kapott - egyébként nem teljesen ép, repedt - harang hivatott arra, hogy a neves pécsi mester tehetségét a látogatók számára kézzelfogható közelségbe hozza és az utókornak megőrizze.