×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Dúlta a török, sújtotta földrengés, perzselte tűz, mégis él a zsámbéki romtemplom

 

A Váltól mintegy negyven, Alcsútdoboztól harminc kilométerre fekvő Zsámbék figyelemre méltó kisváros. A történelem vészterhes időszakai nem kímélték a település szimbólumának is számító romtemplomát: dúlta a török, sújtotta földrengés, perzselte tűz is, hordták el a köveit, mégis él.

Fekvése szerencsés, hiszen az Esztergomból Fehérvárra vezető fontos kereskedelmi útvonal mellett helyezkedett el. Romtemploma a középkorban épült, átépített formájában is egyik legjelentősebb műemlékünk.

„Az 1933-ban Möller István által megkezdett ásatások bizonysága szerint a most látható templom elődje már 1050-ben itt állt a területen, ennek a romjain építette fel Aynárd lovag leszármazottjaként Egyed és Smaragd ispánok a ma ismert templomot az 1220-as években. Az akkori építészeti stílusnak megfelelően román stílusban épült fel az épület, később a pálosok építették át gótikus stílusban, ezért látható az épületen egyaránt a gótika és a román kor építészeti jellegzetességeinek összessége” – mondta Balázs Mónika Csilla, a Zsámbéki Közművelődési Intézet és Könyvtár intzéményvezetője az M1 Itthon vagy! című műsorában.

A török hódoltság idején az öregtemplomot hadi célokra használták, így rohamos pusztulásnak indult.

Sorsa végül egy 1763-as földrengés során pecsételődött meg. Eredeti állapotáról ma már leginkább csak két négyzetes oszlopa és keresztíves apszisai tanúskodnak. És Lackfi János József Attila-díjas költő, műfordító is szívesen mesélt a „nagy öregről”.


Rominak hívjuk mi itt a faluban, aztán van egy archaikusabb neve, hogy öregtemplom. Gyakorta lejövök ise és imádkozom, merthogy ez egy annyira megszentelt rész, és persze egyfelől a hit szépségét is érzékelteti az épület, másfelől a szenvedést. Gyönyörű látványok ezek – fogalmazott Lackfi János.

Lackfi húsz éve él családjával Zsámbékon, és bár „gyüttmentnek” számít, ezer szállal kötődik a településhez, különösen a romtemplomhoz. Múzsája és otthona

ez a „városnak falu, falunak város”, amely a barokk korból visszamaradt műemlékeire is büszke lehet.


A Zsámbéki-medence borairól is híres. Az Etyek–Budai borvidéken több országosan jegyzett borászatban termesztenek nagyobb területen szőlőt. Idén épp harminc éve, hogy Tökön a hajdani termelőszövetkezetből borászat lett, ma pedig már közel kétszáz hektáron gazdálkodnak.

Boraik nemcsak nyakasak, de illatosak és üdék is.

Az Etyek–Budai borvidéknek három körzete van. Van az etyeki, a budai és a velencei. És nagyon érdekesen alakul a fajtaszerkezetük, Irsai van Etyeken is, de mi általában két héttel előbb szüretelünk. A borvidékünk egy tipikus fehérboros borvidék, sőt régebben, ha nézzük a klasszikus tankönyveket, pezsgőalap bort adó borvidéknek mondták, hiszen löszre települt barna erdőtalaja van, amelynek igen magas aktív mész tartalma van, tehát nekünk savasabbak általában a boraink” – ismertette Nyúlné Pühre Beáta, a Nyakas Pince borászati vezetője.

A hegy leve Tök környékén leginkább fehér, de azért valamennyi piros szőlőt is termesztenek itt. Tököt nagyjából 1400 ember lakja, akik úgy ötszáz családi házban élnek, míg a pincesoron mintegy hérszáz pince van. Legtöbbjében ma is készülnek és érnek remek borok, jórészt öreg fahordókban.