×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Apró ösvényeken elérhető csodás kincseket rejt Szarvas és környéke

 

Szeszélyesen kanyargó folyók, vadregényes tájak uralták egykor a Kárpát-medencét. A rendszeres áradások következtében az ország jelentős része időről-időre víz alá került. Óriási kiterjedésű sekély tavak és lápok borították a sík területeket, így a mai Alföldet is. A XVIII. században a kiszámíthatatlan vizeket az ember erős gátak közé próbálta szorítani. A XIX. századra a folyókat megregulázták, az egykori áradások helyére szántóföldek költöztek. Az ország egyes részein azonban még érezhető az árterek különleges miliője. A Szarvas határában futó Halásztelki tanösvény a Hármas-Körös partján sem mindig így festett.

A Hármas-Körös az a Tisza vízrendszeréhez tartozik. Ez egy gyűjtőfolyója a többi Körösnek, ami az Erdélyi-szigethegységből érkezik; Fekete-Körös, Fehér-Körös, Sebes-Körös, majd a Kettős-Körös összefolyás után ez a Nagy-Körös, ahogy régen mondták, és ez az, ami végül a Körösök vizét és azoknak még a kisebb mellékfolyóinak a vizét bevezeti a Tiszába Csongrádnál” – mondta Tóth Tamás József, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre.

A hosszú tél után még ébredezik a természet, a hűvös időben lassan térnek magukhoz a fák. De így pőrén még jobban megfigyelhetjük eltérő karakterüket. A kíváncsi szemnek mesél az erdő, és megmutatja a téli áradás jégtábláinak nyomait, a zúzott törzseket és a megrágcsált fákon a hódcsaládok névjegyét. Ilyenkor látszik a legjobban a fekete nyárfa különleges törzse és ágai, melyeket, mint pici bajuszok, most már apró hajtások díszítenek. Az évnek ebben a szakaszában jobban látszik a fehér nyárfa különleges kérge is, melyet kis rombusz alakú repedések tesznek jellegzetessé. Sűrű erdőn át vezet az ösvény a fás tisztására. Ez itt a már elfeledett, hagyományos ártéri legelő.


A gyakran áradó folyók mentén a visszavonuló víz akár a következő áradásig megmarad a talaj-mélyedésekben, különleges mocsarakat, lápokat létrehozva, ahol a vízimadarak, mint például a bütykös hattyúk, igazi paradicsomi állapotokra lelnek. A folyószabályozás számos holtágat hozott magával, melyek azután önálló életre keltek. Ilyen a Holt-Körös is, ahol az ország legnagyobb arborétuma éppen most esik át a tavaszi nagytakarításon. A mozgás szerelmesei itt, a sokak által csak Pepikertként emlegetett Szarvasi Arborétumban szabadulnak meg fölösleges energiáiktól.

A XVIII. század végén egy természetrajongó család, az olasz eredetű Bolzák költöztek a településre. A terület fásítását még Bolza József kezdte a XIX. század elején feleségével, Batthyány Annával: akkoriban az első mamut- és páfrányfenyőket még szekérrel szállították a bécsi császári birtokokról ide, a szarvasi parkba. Az arborétum alapítása és a további fásítások már Bolza Pál nevéhez köthetők: ő volt az, aki 1943-ban végül az államra bízta a Szarvasi Arborétumot. A parkban jelenleg fából és cserjéből 1600 féle nő, közöttük számos örökzölddel. Különleges lakó az itteni mamutfenyő, amely még saját villámhárítót is kapott.

A szép bükkfa olyan ritkaság Magyarországon, hogy magyarul meg sem szólíthatjuk, csak latinul ejthetjük ki dallamos nevét: Fagus Sylvatica Tortuosa.

Hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) a Szarvasi Arborétumban 2014. május 28-án. Az ország legnagyobb arborétumában jelentős tájépítészeti, botanikai és infrastrukturális fejlesztések valósultak meg az elmúlt időszakban (Fotó:MTI/Rosta Tibor)

Ma már könnyűszerrel indulhatunk Magyarország rejtett természeti értékeinek felfedezésére. Nemzeti parkjaink, természetvédelmi területeink, legszebb tájegységeink megismerésében több mint háromszáz tanösvény segít. Nem is kell más, csak egy kis elhatározás és egy jó cipő. A Körös-Maros Nemzeti Park területén fekvő Kígyósi Nagyerdei Tanösvény kezdő természetjáróknak is ideális terep, hiszen alig öt kilométer hosszú. És lapos, mint a deszka. Hiába, az Alföld már csak ilyen hely!

Az erdei ösvényt elhagyva kilátóhoz érünk, ahová megéri felkapaszkodni, mert fentről beláthatjuk a szikes pusztát. A gyenge minőségű talajon kis cserjék, bokrok küzdenek tápanyagért, esőzések után pedig sokáig pang a víz. De a látvány magával ragadó. A tanösvény erdeit a Wenckheim család telepítette, akiknek az 1700-as évek végétől itt terültek el óriási birtokai. A régi majorság épületei ma is élnek és virulnak. A cselédek egykori, földszintes szálláshelyét családok lakják, de szépen restaurálták a grófi titkár házát is, a gazdasági intéző valamikori kúriája pedig ma már múzeumnak ad otthont.

A maga korában is ragyogó Wenckheim-kastély most felújítás alatt áll, de büszkén hirdeti, hogy 1875 és 1879 között Ybl Miklós volt a tervezője. Az épület az egyik legkorszerűbb kastélynak számított abban az időben. Parkja 1954 óta természetvédelmi terület.

A kastély még nem is állt, amikor a birtokból és a hozzá tartozó majorságból kinőtte magát Szabadkígyós.

Történt ugyanis, hogy Wenckheim József Antal 1815 körül, Szeged környékéről száz dohánykertész családot költöztetett a kígyósi pusztára, ezzel megnyitva a mai Szabadkígyós történetének első fejezetét.

A lótartás hagyományát néhány éve újjáélesztették. Ahogy egykor arab telivéreket sarkantyúztak a grófok Ókígyóson, úgy ma is nemes állatok, lipicaiak lakják az istállót. A Wenckheim család a háború után külföldre menekült, de lelkük mélyén sosem szakadtak el igazán Szabadkígyóstól. Olyannyira, hogy több évtized után most újra Wenckheimek lakják a községet.

A Szent Annának ajánlott kis templom, vagy talán inkább kápolna 1844-ben épült. Hogy méltó helyre építsék az Alföldön, magaslat híján kénytelenek voltak mesterséges dombot emelni. Ezt koronázza meg a klasszicista épület, melyet Czigler Antal tervezett. Mögötte található a Wenckheim család kriptája, ahol a legendás ősök pihennek.

A szabadkígyósi Wenckheim-kastély (Fotó: MTI/Lehoczky Péter)

A különleges élményekért néha sokat kell utazni és gyalogolni. A Maros árterét lakó Bökényi-tanösvény sem adja magát könnyen: szinte nem is lehetne félreesőbb helyen itt, közvetlenül az országhatár mellett. Az egyutcás falu, Bökény az árvízi töltés vonalát követi, és olyan kicsi, hogy bárhol kapaszkodunk fel a gátra, az egész települést belátni. De pont ez a varázsa, no meg a határában induló tanösvény.

A bökényi, más néven Bekai-halom egy „kunhalom”, jelentősége pedig nem csak a tájkép szempontjából kiemelkedő, de fontos kultúrtörténeti örökségünk is. A Kárpát-medencében egykor több tízezer kunhalom is lehetett, mára csak néhányan maradtak itt krónikásnak, ezek a legtöbbször 2-10 méter magas, félgömb alakú képződmények. Egy időben úgy tartották, hogy Dózsa György parasztseregének halottait temették a halmokba. Biztosat máig nem tudunk, de az tény, hogy a község régi temetője nem messze innen terül el.

Romantikus hely, de a természet szerelmeseinek nem ezért fontos. A titokzatos halom löszgyepe különleges élőlények otthona is.

Egy kora tavaszi napon még szegényes a növényzet, így viszont jobban látni a mezőn kergetőző nyulakat. Az ösvény egy szakasza a Maros partján halad, itt húzódik Magyarország határa, a folyó túloldala pedig már Románia, így az itt fekvő lakatlan sziget amolyan sehová se tartozó senki földje. A Maros a törökök kiverése után lett első ízben határfolyó, és ez a környező települések nyelvi és nemzetiségi összetételét jelentősen megváltoztatta: szerb családok költöztek ide. Bő ötven évvel később érkeztek az első magyar és román betelepülők, így Magyarcsanád rövidesen három nemzetiségű falu lett. Hát ezért áll a község főterén ma három templom: magyar, román és szerb.

Az ortodox barokk templom 1808 óta díszíti Magyarcsanád főterét. Kezdetben szerbek és románok együtt imádkoztak itt. A békesség kedvéért – rendhagyó módon – a templom három bejárattal épült: egyik oldalon sétáltak be a szerb, a másikon a román férfiak, a főbejáraton pedig a szerb és román asszonyok érkeztek, közösen. A két kisebbség között a XIX. század közepe táján megromlott a viszony, a templomért perre mentek, így az végül a bírósági ítélet szerint a román közösséghez került. A kárpótlásból a szerbek saját templomot emeltek, a korábbinak szinte szakaszott mását és azt is közvetlenül korábbi templomuk mögé. Belső kivitelezése hamisítatlanul pravoszláv az egész teret betöltő falképpel: az apostolokat és bibliai jeleneteket ábrázoló ikonosztázionnal. Sajnos a világháborúk a nemzetiségeket is megtizedelték, sokan jobb munkalehetőség reményében vándoroltak el, így a helyi közösség lassan szétszóródott.

Az egykor szerb többségű Magyarcsanádon ma már csak 30-40 szerb nemzetiséget találunk és a román közösség tagjainak száma is jóval száz alatt van: a településen egy-egy utcatábla és a község színes templomai tanúskodnak arról, hogy egykor jelentős számban éltek itt felmenőik.

Az Alföld, a végeláthatatlan és híres puszta regényes történetek és mendemondák színhelye. Itt születtek meg a félig valóságos, félig kitalált romantikus történetek a betyárokról, akik a császári katonaság elől menekülve a bűn útjára léptek. Kiss Ferkó, Farkas Jancsi, Szabó Miska, Szabó Palkó és Elek Jakab járták a vidéket, fosztogatták a síkon szétszórt tanyákat. És elsőre talán nem is gondolnánk, de bizony ezen az egyhangú tájon is számos rejtekhely akadt. A Szeged környéki vidék nádasaiban az elbeszélések szerint maga a betyárfejedelem, Rózsa Sándor bujdosott. A betyárok mára eltűntek az Alföldről, de egykori vadászterületüket kényelmesen, például egy kilátóból ma is szemügyre vehetjük a Szeged melletti Sirály tanösvényen.

A fészekrakók mellől nem hiányozhatnak a ragadozók sem: sasok és héják róják köreiket a magasban. A tavat eredetileg a lapályon mindig fújó szél vájta a szikes pusztába, csak a modern időkben alakították át halastóvá. Az itt élő állatokat azonban ez egy cseppet sem zavarja, sőt!

Az élet most indul a tavon, így a legtöbb itt élő állatra még várni kell. A tanösvényhez tartozó tiszavölgyi bemutatóházban kaphatunk eligazítást, hogy kik is népesítik be a gazdag vizes területet, melyet időnként a közelben kanyargó Tisza vizével frissítenek. A Fehér-tó délen szinte egészen Kiskundorozsma határáig nyúlik, mely sokáig halásztanya volt, később azonban ez is betyárok felségterülete és rejtekhelye lett. A pusztán mindig jár a szél, ezért is pettyezték egykor a tájat a különös, kúp alakú épületek. 1801-ben készült el az első, de

fénykorukban csak Kiskundorozsmán és környékén 23 szélmalomban szállt a liszt,

és forogtak az őrlőkövek. Mára csak ez az egy maradt: az egykor faluszéli, kiskundorozsmai szélmalmot azóta ugyan körbenőtte a település, de büszkén állja a szelet azóta is.

(Fotó: MTI/Németh György)

A hatalmas tórendszer északon egészen Sándorfalváig nyúlik. A városig, amely szinte a semmiből jött létre a Pallavicini családnak köszönhetően. A grófi kastély ma is látható a község központjában. 1789-ben óriási árvíz pusztított a környéken, a háborgó Tisza családok százait tette földönfutóvá, elmosva vályogházaikat és addigi életüket. A károsultak egy része Pallavicini Sándor őrgróf jóvoltából itt kapott telket, hálából lett a település neve Sándorfalva. A védett Fehér-tó innen is megközelíthető. A terület akkora, hogy a frissen épült kilátóba nem árt, ha jó, igazán messzelátó távcsővel érkezünk.

A sík területen haladó tanösvény alig jelent kihívást, hiszen 2,5 kilométer hosszú, és kerékpárral is szabadon látogatható. Aki azonban nem elégszik meg a tanösvény kínálta látvánnyal, és izgalmasabb élményekre vágyik, az bátran belevetheti magát a tó- és a nádas sűrűjébe is. Ha szeretnénk közelről szemügyre venni a szikes tó különleges élővilágát, szakvezetővel ezt is megtehetjük, a tóra ráadásul még egy madárles is épült. Izgalmasnak ígérkezik, hiszen 269 különböző madárfaj érzi magát otthon a tavon.