×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Bűn, büntetlenség, Biszku: öt éve megválaszolatlan kérdések

 

Pontosan öt évvel ezelőtt, Biszku Béla 2016. március 31-i halálával szűnt meg az a per, melynek során, mint Ibolya Tibor főügyész fogalmazott, „a védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból”. Skrabski Fruzsina és Novák Tamás leleplező dokumentumfilmje jóvoltából Biszku lehetett volna az első (és utolsó) pártállami vezető, akit elítélnek az 1956-ot követő megtorlás tömeges és törvénytelen gyilkosságai, kínzásai, bebörtönzései miatt.

Húszévesen találkozott először Marxszal – a párttörténészek mégsem emlegették túl sokat ezt az eseményt; Biszku Béla 1941-42-ben a Marx és Mérei cégnél kezdett dolgozni. Valószínűleg a Wertheim Felvonó- és Gépgyárban lakatosinasként szerzett ismereteit hasznosította az 1921-ben katolikus földműves családban, Magyarország északkeleti határánál fekvő, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Márokban (ma Márokpapi) született fiatalember.

Biszku 1943-ban belépett a Vasas Szakszervezetbe, 1944-ben a Magyar Kommunista Pártba (MKP). 1944–1945-ben az angyalföldi fegyveres ellenállás egyik szervezője volt. A háború után az MKP XIII. kerületi szervezőjeként, 1946-tól az MKP Budapesti Pártbizottságán dolgozott.

Forradalmárokra vadászó pribékek

A szorgos pártmunkás Biszku fényes karriert futott be mind a Rákosi-, mind a Kádár-rezsim idején. 1949 májusában a Rákosi-féle, a hatalmat 1948 után puccsista módszerekkel megragadó kommunista állampárt, az MDP Központi Vezetőség Káderosztályának alosztályvezetője, majd a Budapesti Pártbizottság Káderosztályának élére került. 1951-ben leváltották, a X. kerületi pártbizottság titkára lett. Itt dolgozott 1953 szeptemberéig, amikor megkezdte tanulmányait a politikai főiskolán. 1955 tavaszától a XIII. kerületi pártbizottság első titkára volt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörését követően az ÁVH embereiből és kommunistabarát honvédtisztekből létrejövő, a felkelőket legyilkoló és foglyul ejtő „csapatok” egyik szervezője. Többek között ezt olvashatjuk M. Kiss Sándor – Kahler Frigyes egyik oktatási segédletként kiadott könyvében:

„(Október 24-én ) a fegyveres harcok mellett tovább folytak a békés tüntetések. Ezek közül külön kell szólni a Belügyminisztérium épülete előtti felvonulásról, ahol az ávósok halálos sortüzet lőttek a tömegre. Néhány visszaemlékezés tanulsága szerint a Honvédelmi Minisztériumnál folyó harcok során a felkelők szétszórása után a kommunista barát honvédtisztek és az ávósok szinte egyenként vadászták le menekülő felkelőket. Erről az esetről Földes László, a Katonai Bizottság egyik legaktívabb tagja így emlékezett meg: »A HM pincéjében 600 fogoly van, néhány kivétellel mindannyiuk 25 éven aluli.« Késő délután parancsot kaptak, hogy támadják meg és foglalják vissza – az ávósokkal karöltve - a Szabad Nép-székházat. Egy másik helyszínen, a Práter utca 19. elleni támadásban az ávósokkal együtt ők is vereséget szenvedtek a Pásztor Gyula vezette forradalmároktól. Sokan állítják – bizonyítva nincs –, hogy az FM tetejéről az ávósok mellett partizánok is lőttek a tömegre. Az ÁVH-val karöltve az »ellenforradalom« ellen tehát a Moszkva-barát partizánokat találjuk meg.”

Budapest, Gáspár Sándor, Biszku Béla és Kádár János az ülésteremben 1968. március 28-án (Fotó: Nemzeti Fotótár/Pálfai Gábor)

Biszku Béla tagja volt az MSZMP hírhedt Ideiglenes Intéző Bizottságának. A Nemzeti Emlékezet Bizottság feljegyzi róla: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után újjászerveződő diktatórikus pártállami rendszer kulcsszereplője lett, felelőssége megkérdőjelezhetetlen a megtorlásban. Megalakulásától kezdve tagja volt az új párt legmagasabb döntéshozó testületeinek, az Ideiglenes Intéző Bizottságnak és az Ideiglenes Központi Bizottságnak (1957. júniustól Politikai Bizottság és Központi Bizottság). Kezdettől a forradalmárokkal szembeni kemény fellépést szorgalmazta.

Már az 1956. november 11-i IKB-ülésen javaslatot tett a politikai rendőrség újbóli felállítására. A párt legszűkebb vezető testületének tagjaként – az MSZMP IIB többi tagjával egyetemben – részese volt azoknak a politikai döntéseknek, amelyek lehetővé tették, hogy a hatalom ellen tüntetőkre sortüzeket vezényeljenek. Az IKB december eleji ülésén megszavazta a fegyveres fellépés lehetőségét biztosító párthatározatot. Feltétel nélkül azonosult a döntéssel, utóbb belügyminiszterként – mint a sortüzekért adott kitüntetések előterjesztője – közvetlenül elismerte a karhatalmisták szerepét.

1957. február 28-án a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjává, másnap belügyminiszterré nevezték ki. A párt vezető testülete tagjaként, belügyminiszterként, egyben az MSZMP KB Koordinációs Bizottsága tagjaként meghatározó hatással bírt a forradalmat követő megtorlás lefolyására. Belügyminiszterként egyik kidolgozója volt a megtorlás további irányairól a pártvezetés számára készített 1957 végi előterjesztésnek. A PB december 10-ei vitája során sokat idézett hozzászólásában arra panaszkodott, hogy „az ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásánál sok az enyhe ítélet és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma…” Befolyása a forradalmárokkal szembeni aktív fellépésen túl kiterjedt konkrét büntetőeljárások közvetlen befolyásolására is. Az 1957. április 9-i IIB-ülésen például ő tett javaslatot Déry Tibor őrizetbe vételére, majd május 14-én Bibó István letartóztatására. Legjobban a volt miniszterelnök, Nagy Imre és társai ellen indított törvénysértő eljárás iratai alapján lehet dokumentálni a megtorlásban viselt szerepét. Ő volt az, aki személyesen vitte ki Moszkvába a Nagy Imrével és társaival szemben indított büntetőeljárásban az állambiztonságnál készült, törvénysértésekkel teli vádiratot, és egyeztetett arról az illetékes szovjet személyiségekkel.

A tömeggyilkosságok, akasztások egyik fő felelőse

Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke így fogalmazott a Magyar Demokratában: „Véleményem szerint tehát az Ideiglenes Intéző Bizottság minden tagja felelős a sortüzekért. Ehhez csak Biszku Bélának a pártvezetés mindenhatóságáról 1958 elején elmondott szavait érdemes hozzátenni: »amit a Politikai Bizottság meghatároz, az egyes kommunistáknak is és a politikai nyomozó állománynak, hogy úgy mondjam, az asztalon lévő bibliának [sic!] kell lennie…« Megítélésem szerint Kádár, Münnich, Marosán és Biszku felelőssége, hogy csak a legfontosabb neveket említsem, történetileg nem kérdőjelezhető meg.”

A december eleji fordulatot követően dördültek el a fegyverek először Budapesten a Marx téren, majd Salgótarjánban, Egerben és az ország számos más pontján. Biszku a döntéseket meghozó legszűkebb pártvezetés tagjaként egyetértő voksával megszavazta a határozati javaslatban eredetileg még nem is szereplő, abba utóbb beleszerkesztett, immár a fegyveres fellépés lehetőségét biztosító párthatározatot.

Kiss Réka is emlékeztet arra, hogy a fegyveres erő bevetése öncélú, indokolatlan mészárlás volt, hiszen „(…) a forradalmároknak ekkor csak elszórt és a szovjet hadsereg jelenléte miatt elhanyagolható fegyveres ellenálló ereje maradt, vagyis olyan erő, amellyel szemben fegyverrel kellett volna fellépni.”

A „csendes nyugdíjas”

1961-ben Rákosi Mátyás felelősségének és párttagságának kérdését vizsgáló bizottság elnöke Biszku Béla lett, melynek tagjai Apró Antal és Nógrádi Sándor voltak. A minisztertanács elnökhelyettese (miniszterelnök-helyettes) 1961. szeptember 13-ától 1962. szeptember 27-éig. 1962-től a KB titkára, de szembefordult Kádár János enyhülő politikájával, ezért felmentették tisztségei alól, és nyugdíjazták (1978). A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) Számvizsgáló Bizottságának elnöke 1980-tól 1989-ig.

Biszku Béla a rendszerváltás után háttérbe húzódott, s a tömeggyilkosságok, vérengzések és bebörtönzések egyik fő felelőseként is úgynevezett luxusnyugdíjat élvezett a kommunista időszakan kapott kitüntetései okán. Ezeket a nyugdíjakat a rezsim kegyeltjeitől csak 2012 után, egy törvénymódosítást követően kezdték megvonni.

Biszku Béla kommunista belügyminiszter, az 1956 utáni megtorlások fő felelőse a rendszerváltás után aggódott kicsit, de aztán hamar rájött, hogy kutya baja se lesz. Az ügyvédje azt tanácsolta, hogy ne nyilatkozzon senkinek. Ezt ő be is tartotta, cserébe maradt a budai hegyvidéki lakás, kiemelt nyugdíj, kommunista gyűlések egy alagsorban, a régi elvtársak, akik a boltban, a hivatalban veregették a vállát” írta róla Skrabski Fruzsina 2020-ban.

Kommunisták, reszkessetek!

Amire senki nem számított: 2008 őszén Skrabski Fruzsina és Novák Tamás, a Mandiner.hu bloggerei a nem létező „Beregi Ifjúsági Egyesület” tagjaként bemutatkozva keresték meg azzal, hogy portréfilmet szeretnének készíteni „Márok nagy szülöttjéről”, amibe beleegyezett. Ők ezzel szemben kezdettől fogva dokumentumfilmet forgattak róla, leginkább az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban játszott szerepére kihegyezve, amit végül 2010-re készítettek el Bűn és büntetlenség címmel.

A bujkáló politikus „tőrbe csalása” nem történt minden előzmény nélkül: 2008 nyarán Skrabski Fruzsina Kommunisták, reszkessetek!címmel írt egy blogbejegyzést, amiben még élő, megszólaltatható kommunistákat keresett. Bejegyzésében ezt írta:

„… nem fenyegetem a kommunistáinkat. Nem is tudom mivel fenyegetni, hiszen se fekete autóm, se erőszakszervezetem, se fegyverem, se kutyám. Csak szeretnék tudni róluk. Csak jó lenne, ha a lelkiismeretük kicsit háborogna. Ha néha valaki megkérdezné tőlük, akár egy unoka vagy egy szomszéd, hogy mi volt akkor, Józsi bácsi? Miért is tetszettek elkövetni azt, amit? Milyen volt a szemébe nézni annak az ismerősnek, akit a maga vallomása miatt vittek be? Milyen volt politikai foglyokat verni? Milyen volt rápecsételni egy kislány papírjára, hogy X-es? Milyen volt vallatni? Milyen volt kiabálni, hogy ellenforradalmárok reszkessetek? Milyen volt kinevetni a kirabolt kulákot?”

A Bűn és bűntetlenség című dokumentumfilm részlete

A film első részét 2008 őszén készítették, amikor még csak az ifjúkoráról kérdezték. 2009 nyarán aztán elhívták szülőfalujába egy falunapi (ál)találkozóra, amit csak miatta szerveztek, és ahol beépített kérdezők is voltak. Biszku elment, körbejárta a falut, majd levetítették neki azt a kisfilmet, ami addig elkészült róla, egyúttal pedig felfedték tevékenységük valódi célját. Mivel Biszku ennek tudatában nem zárkózott el a további társalgástól, később újabb kérdéseket tettek fel neki politikai múltjáról, különös tekintettel az 1956-os forradalom utáni megtorlásokkal kapcsolatban, melynek belügyminiszterként egyik vezéralakja volt. Biszku ekkor tette legnagyobb feltűnést keltő kijelentéseit, miszerint nem bánt meg semmit, és szerinte nincs miért bocsánatot kérnie, továbbá, hogy „Nagy Imre […] megérdemelte a sorsát”.

A felelősség hárítása, valamint az ő hathatós közreműködésével kivégzettek és elítéltek sorsa iránti közömbössége már a bemutató előtt hangos sajtóvisszhangot kapott és kisebb belpolitikai botrányt kavart.

Forradalmi hangulat a filmbemutatón, visszarendeződés a tárgyalóteremben

Biszku először hozzájárult a róla készült film bemutatásához, amit a hirtelen jött feltűnést és politikai vihart látva visszavont, családja pedig perrel fenyegette meg az Uránia Nemzeti Filmszínházat, amennyiben megtartják a tervezett filmbemutatót. Biszku sajtónyilatkozatban tiltotta meg a dokumentumfilm vetítését, családja pedig perrel fenyegette meg az Uránia Nemzeti Filmszínházat, amennyiben megtartják a tervezett filmbemutatót. A filmszínház vezetése erre elállt a vetítéstől.

Az azóta ikonikussá vált Bűn és büntetlenség című filmet 2010. június 16-án, a Biszku szerint „megérdemelt sorsú” Nagy Imre kivégzésének évfordulóján tervezték levetíteni. Az, hogy az Uránia elállt a film vetítésétől, ám egy hely mégis akadt, ahol levetíthették aznap a alkotást, nem várt hatást eredményezett. A Mandiner. hu így írt erről: „Hatalmas az érdeklődés a Biszku-film iránt. Több száz ember ragadt kint a Margit körúton. Ma este mutatták be a Menta Teraszon a Novák Tamás és Skrabski Fruzsina által készített, Biszku Béláról szóló dokumentumfilmet. A Mandiner helyszínen lévő munkatársai szerint akkora a tömeg a vetítésen, hogy több száz ember be sem fért az étterembe, és a Margit körúton ragadt. A szintén a helyszínen tartózkodó Vágó Gábor elmondta, a 4-6-os villamos egy darabig nem tudott járni, mert annyi érdeklődő volt, hogy a villamossíneken fértek csak el. Ráadásul a sör is elfogyott az étteremben. A hatalmas érdeklődés miatt egyébként a filmet többször is levetítik majd az este folyamán.”

 

Budapest, 2010. június 16.: Skrabski Fruzsina és Novák Tamás, a film rendezői (Fotó: MTI/Kovács Attila)

Biszku Béla 2010. augusztus 4-én a Duna Televízió Közbeszéd című műsorának vendége volt, ahol a riporter többek között az 1956-ot követő perekre vonatkozóan tett fel neki kérdéseket. Az interjúban elhangzottak miatt, 2010. augusztus 6-án Szilágyi György, a Jobbik politikusa feljelentette Biszku Bélát. A feljelentés alapján az ügyészség 2011. január 27-én vádat emelt Biszku Bélával szemben a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása miatt (Btk 269./C. §). A vádirat szerint Biszku Béla a riporter által feltett kérdésekre „olyan válaszokat adott, amelyből úgy tűnt, hogy jelentéktelennek tartja ezeket a bűnöket”.

2011. február 24-én az ügyben eljáró bíró felfüggesztette az eljárást, és a jogszabály vélt alkotmányellenessége miatt az Alkotmánybírósághoz fordult. Rábai Krisztina bírónő szerint a Btk. 269/C. §-a sérti a jogbiztonságot és a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogot: „Ki jogosult annak kimondására, hogy ezek a cselekmények népirtásnak, emberiség elleni bűncselekménynek minősültek-e tekintettel arra, hogy Magyarországon még nem született olyan precedensértékű jogerős bírói ítélet, amely – az 1956-os megtorlásokkal kapcsolatban – ennek tényét megállapította volna.”

2010. október 21-én Gellért Ádám jogász egy beadványt juttatott el a hatóságokhoz, amelyben az 1956-os megtorlásokban részt vevő személyek, köztük Biszku Béla nemzetközi jogon alapuló (emberiesség elleni bűncselekmények miatti) felelősségre vonásának a lehetőségét vetette fel. 2010. október 29-én a Fővárosi Főügyészség a beadványt feljelentésként értékelte és elutasította. 2010. november 16-án Gellért Ádám panasszal élt a feljelentést elutasító határozat ellen a Legfőbb Ügyészségnél. Ezt, valamint a feljelentő további panaszait a Legfőbb Ügyészség mind elutasította, s megtagadta a nyomozás elrendelését.

2012. szeptember 10-én több ember ellen elkövetett emberölésre való felbujtás háborús bűntettével gyanúsította meg a Fővárosi Főügyészség. Az 1956. december 6-án a budapesti Nyugati pályaudvarnál 5, valamint a december 8-án Salgótarjánban 46 ember halálát okozó sortüzek az ügyészség szerint részben az ő döntésein alapultak. A meggyanúsítás után életkorára tekintettel Biszku Bélát házi őrizetbe helyezték. 2012. október 5-én pártállam érdekében, szándékos súlyos testi sértéssel elkövetett kommunista bűncselekménnyel kapcsolatos bűnpártolás bűncselekménnyel vádolták meg, mert 1957-ben nem kezdeményezett eljárást 3 erőszakos karhatalmista ellen. December 4-én lőszerrel való visszaéléssel is meggyanúsították, mert házkutatása során tizenegy darab sörétes vadásztöltényt találtak nála.

„A bíróság döntése arcpirító”

Budapest, 2015. december 17.: Biszku Béla az ellene felbujtóként több ember sérelmére elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt indult büntetőper tárgyalásáról távozik (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

2013. október 16-án a Budapesti Nyomozó Ügyészség háborús bűntett és más bűncselekmény elkövetése miatt vádat emelt ellene. Az ügyészség szerint Biszku Béla az 1956. decemberi sortüzeket végrehajtó karhatalmat irányító Ideiglenes Intéző Bizottság szavazati és döntési joggal felruházott tagja volt, így felbujtóként szándékos emberölés elkövetésében bűnös. Büntetőpere 2014. március 18-án kezdődött a Fővárosi Törvényszéken. 2014. május 13-án első fokon öt és fél év szabadságvesztésre ítélték felbujtóként több ember sérelmére elkövetett háborús bűntett, lőszerrel való visszaélés, valamint a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt.

A Fővárosi Ítélőtábla 2015. június 1-jén meghozott másodfokú végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és új eljárást rendelt el. „A bíróság döntése arcpirító, a tábla mondvacsinált indokokkal küldte vissza az ügyet első fokra” – reagált erre Ibolya Tibor.

„A bírói munka lényege a döntésről szól, a bírónak döntenie kell, ha az elé vitt a bizonyítékok alapján ez lehetséges. A Biszku-ügyben viszont a bíróság azt kérdőjelezte meg – lényegében a védő álláspontját felhasználva –, hogy az ügyészség által elé tárt bizonyítékok elégségesek ehhez. A védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból, amely ahelyett, hogy ezt kikérte volna magának, még asszisztált is hozzá.”

December 17-én a megismételt elsőfokú eljárásban háborús bűnökért két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék. A per ezután másodfokra került, de a másodfokú döntés előtt, Biszku 2016. március 31-i halálával a vádlott büntethetősége megszűnt. Biszku hamvait, 2016. május 1-én – törvényellenesen – egy budai erdőben szórták szét rokonai, akik az eseményt titokban tartották, mert féltek a „provokációtól”. Ismert: a forradalom utáni, a magyar történelemben példátlan méretű megtorlások első számú felelőse, Kádár János földi maradványait temetése után megcsonkították,  feje a mai napig ismeretlen helyen van.