Deák Ferenc – Nem jegyzetelt, mégis mindent megjegyzett „a haza bölcse”

 

Deák Ferenc államférfi, a 19. századi magyar politikai és jogi gondolkodás egyik legjelentősebb alakja, „a haza bölcse” 145 éve hunyt el.

Deák Ferenc 1803. október 17-én született Söjtörön, a „haza bölcse” a 19. századi magyar történelem egyik legnagyobb formátumú politikusa.

Deák egy Zala megyei köznemesi família hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot, de családi élete mégis szerencsétlenül alakult, édesanyja, Sibrik Erzsébet ugyanis belehalt a szülésbe, ő pedig nagybátyja házához került.


Ötéves korában édesapját is elveszítette, így testvérei és Hertelendy György gyámsága alatt nevelkedett és tanult.

Deák 1823-ban oklevelet szerzett a győri jogi akadémián,

majd szűkebb pátriájában ügyvédként praktizált, és alügyészként, illetve jegyzőként a vármegye közéletében is komoly szerepet vállalt.

Karrierje 1833-ban ívelt fel, miután bátyja váratlanul megbetegedett, és maga helyett öccsét küldte követnek a pozsonyi országgyűlésre.

Deák 1833 májusában csatlakozott az alsóház politikai küzdelmeihez, és a jobbágyfelszabadítás, a lengyel kérdés, valamint a vallás- és szólásszabadság ügyében tartott szónoklataival hamarosan az ellenzék egyik vezéralakjává vált.

(Fotó: Wikipedia.org)

A politikus az 1839-40. évi diétán aztán még nagyobb tekintélyt szerzett, ugyanis elérte, hogy a Budán raboskodó Kossuthot és a Lovassy-per elítéltjeit végre szabadon engedjék, ezzel együtt pedig véget vessenek a még zajló felségsértési pereknek.

Deák aktivitása nyomán 1841-ben tagja lett a magyar büntető törvénykönyv tervezetének megalkotására létrehozott országgyűlési bizottságnak, ám a kor szellemében megfogalmazott jogszabályokat a főrendi tábla később leszavazta.

A politikus karrierje 1842 után más szempontból is törést szenvedett,

ugyanis az 1843–44-es diéta előtti követválasztás a Deák ellen uszított bocskoros nemesek zavargása nyomán véres eseményekbe torkollott, a „haza bölcse” pedig ilyen áron nem kért a politikai szereplésből.

Végül 1848 márciusában visszatért a politikába, majd az első felelős magyar kormányban igazságügy-miniszter lett.

(Fotó: Wikipedia.org)

Miután szeptember 11-én Jellasics csapatai átlépték a határt, Deák belátta erőfeszítései hiábavalóságát, ezért távozott miniszteri székből, ugyanakkor képviselői helyét továbbra is megtartotta.

Deák 1848–49 fordulóján aztán másodszor is kísérletet tett az ellentámadásba lendülő Habsburgok megbékítésére,

Windischgrätzcel folytatott január 3-i tárgyalásai azonban eredménytelenül zárultak, így hazatért zalai birtokaira.

Jól felszerelt műhelyében bútorokat és más felszerelési tárgyakat készített. Mindennek nagy szerepe lehetett kivételes emlékezőképességének és képzelőerejének ébrentartásához.

Deák Ferenc soha nem nősült meg. Ifjúkori szerelme kikosarazta, és a csalódás mélyen érintette. Az anekdoták szerint a házasságról és a szerelemről szinte elutasítóan beszélt.

Kehidai remetesége ellenére

Deák Ferenc a szabadságharc leverése után a magyar közélet vezéralakja lett, amit zsenialitása mellett hitelessége és következetessége indokol leginkább.

Deák 1854-től a főváros zajára cserélte fel a vidék nyugalmát, és a pesti Angol Királynő Szállóban bérelt lakosztályában gyűjtötte maga köré a neoabszolutista korszak magyar értelmiségét.

(Fotó: Wikipedia.org)

Deák az országgyűlésben 1861-től a Felirati Párt vezéralakjaként követelte az 1848-as törvények helyreállítását. Felismerte viszont, hogy egyedül a Béccsel való kiegyezés a járható út, s ennek adott hangot később a Pesti Naplóban 1865. április 15-én megjelent ún. húsvéti cikkében, a birodalmi és magyar érdekek egyeztetésének szükségességét hangsúlyozva s feladva a perszonáluniós terveket.

Magyar részről ő vezette az 1867-es kiegyezéshez vezető tárgyalásokat,

amely Magyarország belső önkormányzatát a külügy, a hadügy és ezek fedezését szolgáló pénzügyek közössége mellett rögzítette. Deákot ekkor kezdték a haza bölcsének nevezni. Az Osztrák–Magyar Monarchia új rendszerében már nem vállalt hivatalos megbízatást, inkább a háttérből figyelte a fejleményeket.

Egyre többet betegeskedett, korábban sem túl erős egészségét a megfeszített munka, a támadások visszaverése megviselte. Külön nehézséget jelentett számára, hogy pártjának oszlopait, legmeghatározóbb tagjait is nélkülöznie kellett: báró Eötvös József 1871-ben meghalt, gróf Andrássy Gyula pedig a közös külügyminiszteri hivatal élére távozott.

A parlamenti erőviszonyok is megváltoztak:

egyre többször fordult elő, hogy leszavazták reformjavaslatait.

Deák Ferenc 1876. január 28-án hunyt el, érdemeit az országgyűlés törvényben ismerte el és előírta, hogy emlékére országos adakozásból szobrot állítsanak fel.

A címlapfotó illusztráció.