Volt egy híd Budapesten, mely azért épült, hogy később lebontsák. Mára már talán csak az archívumok és a történelem iránt érdeklődők emlékeznek az egykor volt Kossuth hídra, melynek már nyoma sincs.
Az 1944-es német megszállás, majd az utána következő szovjet benyomulás miatt visszavonuló Wehrmacht sorra robbantotta fel a budapesti hidakat, 1945. január 14-én az akkor Horthy Miklós híd (ma: Petőfi), rá két napra pedig a Ferencz József híd (ma: Szabadság híd) esett áldozatául a világháborúnak.
A szovjet segítséggel épített ideiglenes Boráros téri híd a fölrobbantott Horthy híd maradványai mellett (Fotó: Nemzeti Fotótár/Reprodukció)
A világháborús pusztítás következtében a magyar fővárosban nem maradt ép híd, ezek pótlását kishajókkal és pontonhidakkal próbálták megoldani, de a Duna jégzajlása miatt ezek a megoldások nem jelentettek folyamatos összeköttetést Buda és Pest között.
Budapesti látkép, az Erzsébet híd épségben maradt pesti pilonja előtt az ideiglenes pontonhíd, mögötte a Szabadság híd ível át a Dunán. Jobbra a Gellért-hegy magasodik (Fotó: Nemzeti Fotótár/Magyar Fotó)
A világháború után épített első (fél)állandó híd volt a Kossuth híd, melyet 1946. január 18-án „helyeztek üzembe”,
bár három nappal előtte a gyalogosforgalom számára már megnyitották.
A nyolc hónap alatt megvalósuló építkezés az újrakezdés szimbólumává tette a nem túl hosszú életű hidat.
A Kossuth híd a Batthyány teret és a vele átellenben lévő Kossuth teret kötötte össze, és tíz évre tervezték. Mistéth Endre és Hilvert Elek kilencnyílású hidat tervezett, középen egy 80 méteres, mellette egy-egy 55 méteres, a két oldalon a folyó partjai mellett három-három 27,5 méteres nyílással.
Újjáépül a Kossuth híd, Budapest háború utáni első állandó Duna-hídja a Kossuth Lajos tér és a Batthyány tér között (Fotó: MAFIRT)
A híd az eredeti tervek szerint faszerkezettel készült volna, de végül a két parti nyílást leszámítva acélszerkezettel épült meg.
1954-ben ezeket is acélra cserélték. A kivitelezéshez szükséges vasat a háborús törmelékekből válogatták össze. A híd teherbírása korlátozott volt: egy idő után már a nagyobb autóbuszok nem is hajthattak fel rá, végül már csak a gyalogosforgalom volt engedélyezett.
A Kossuth híd, háttérben jobbra a Batthyány téri Szent Anna-templom (Fotó: Nemzeti Fotó/MAFIRT)
A Szabadság, a Margit, a Petőfi, valamint a Lánchíd újjáépítése után nélkülözhetővé is vált, ezért
már 1956 tavaszán lezárták a forgalom előtt.
Az újrakezdés szimbólumának bontását 1960-ban kezdték meg, a meder tisztítása pedig 1963-ra fejeződött be.
Egy úszódaru kiemel egy járdarészt a Kossuth híd pesti hídfőjénél, ahol megkezdték a híd szétbontását (Fotó: Nemzeti Fotótár/Bojár Sándor)
A Kossuth híd helyén 1973. augusztus 20-án, majd 2003. március 15-én pár napra pontonhidat építettek.
A budapestiek birtokba vették a hidat (Fotó: Nemzeti Fotótár/Soós Lajos)
A híd helyét ma a pesti rakpart mellvédfalában a Kossuth Lajos tér felőli oldalon, a lejáró lépcsőnél, Budán pedig az Aranyhal utca torkolatával szemben a rakpart parapetfalán jelöli emléktábla.
