×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A település, ahol az antiszemitizmus idején is zsidók hozták a törvényeket

 

Az 1920-as években készült magyar-zsidó lexikon szócikke szerint az egyik legrégebbi, még a török előtti időkből eredeztethető hazai zsidó közösség Balassagyarmaton élt. Ahogy a város fejlődött, úgy a zsidóság is gyarapodott. Olyannyira, hogy a szabadságharc utáni esztendőkben a lakosság több mint egyharmada izraelitának vallotta magát.


A Cserhát hegyes-dombos vidékétől északra hirtelen megváltozik a táj. Itt kanyarog az Ipoly folyó, amelynek ártere ma széles, lapos völgy. Szívesen járnak ide, a természetbe kikapcsolódni az emberek Balassagyarmatról és környékéről. A Nyírjesi tavak nem hétköznapi kulisszát szolgáltatnak a pihenéshez, amit akár a folyó munkájának is gondolhatnánk, azonban azt az ember alakította ilyenné közel egy évszázaddal ezelőtt, amikor hét kisebb halastavat duzzasztottak fel láncba fűzve.

Kicsit feljebb pedig korunk erdészeinek köszönhetjük, hogy alig 15 évvel ezelőtt lerakták egy füvészkert alapjait.

Észak-Amerika, Ázsia és Európa fás szárú növényeit gyűjtötték össze, köztük nemcsak Magyarországon, de Európában is ritkaságnak számító példányokkal.

Balassagyarmat városa 1100 éves története során elválaszthatatlanul kapcsolódott az Ipolyhoz, és nem csak földrajzi értelemben.


A települést a tótok, majd később a palócok virágoztatták fel

A település a török hódoltság végére szinte teljesen elpusztult, az egyházi adószedők a helyét sem találták, belakta a természet. Ekkor az errefelé tótként emlegetett szlovák telepeseket költöztettek be, és elkezdett felépülni az izgalmas kultúrájú mezőváros.

A tót földművesek mellé aztán morva és német iparosok érkeztek, gyarapodott a zsidóság, és megnőtt a cigányok, valamint a görög és a szerb kereskedők száma is. Ezzel a sokszínű, gazdag társadalmi szövettel lett Balassagyarmat Nógrád megye székhelye, és vette kezdetét a település fénykora.

Balassagyarmat közigazgatási, igazgatási székhellyé vált, amellett pedig piacközpont is lett. Az Ipolyon túli területen élő kereskedők jelentős része itt találta meg a piacát, ide érkeztek vásárolni, innen vitték el a terményeket – mondta Tyekvicska Árpád a balassagyarmati Madács Imre Városi Könyvtár tudományos kutatója az M1 Itthon vagy! című műsorában. Hozzátette,

a város gazdasági élete egészen Trianonig virágzott, 1920-től azonban az új határok miatt a kereskedelmi forgalom jelentősen megcsappant.

A polgárosult korszakban épült a városháza, a megyeháza, a pénzügyi palota, a bíróság épülete, az akkoriban még kaszinóként működő képtár és a Palóc Múzeum is.

A Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeumának szabadtéri kiállítása (Fotó: MTI/Komka Péter)

Az Észak-Magyarországon, a Mátra és Bükk vidékétől északra, az Ipoly völgyében is élő palóc népcsoport a trianoni határon túl, egészen a nyelvhatárig lakja a Felvidéket. A múzeum tematikus kiállítása a születéstől a halálig mutatja be a palócok kultúráját és hagyományait, míg a múzeum mögötti skanzen az építészeti örökségüknek állít emléket.

A palócokat polovec-kun eredetű népcsoportnak tartjuk, akik a honfoglalás után két-háromezer évvel telepedtek le a térségben, még a tatárjárást megelőzően.

A palócságot a folklór és a tárgyi kultúra hagyományai kötik össze, a nyelvjárás, elsősorban a kétféle, rövid és hosszú á hang ejtése – mondta Lengyel Ágnes néprajzkutató, a Magyar Nemzeti Múzeum Palócz Múzeumának igazgatója.

Balassagyarmat a trianoni békeszerződés után központi fekvéséből és szerepéből egyre inkább egy határszéli, jelentőségéből folyamatosan veszítő várossá vált. A két háború között megyeszékhelyként még meg tudta őrizni polgári miliőjét és élénk társadalmi életét, majd 1950-ben a megyeszékhely a közeli Salgótarjánba került. Így a város vonzerejét most egykori fényének és mostani patinájának különös elegye adja.


Magyarország legnagyobb zsidó közössége élt Balassagyarmaton

Az 1920-as években készült magyar-zsidó lexikon szócikke szerint az egyik legrégebbi, még a török előtti időkből eredeztethető hazai zsidó közösség Balassagyarmaton élt. De ahogy a város, úgy a maroknyi közösség is elpusztult a hódoltság alatt. A 18. század közepétől aztán Mária Terézia császárnő a gazdasági fejlődés reményében, zsidó kereskedők betelepítését szorgalmazta. Jelenlétük az első pillanattól nyomon követhető a város ortodox temetőjének sírkövein.

Sírkövek a balassagyarmati izraelita temetőben (Fotó: MTI/Komka Péter)

Sok mózesi kőtáblához hasonlatos, az 1700-as évekből itt lévő sírkövek találhatók a temetőben – mondta Majdán Béla művelődéstörténész. Hozzátette, ezek a sírkövek visszautalnak egyrészt a Mózes-korra, hiszen a Levitákról, illetve a Júda törzsről mesélnek. Másrészt a jeruzsálemi szentély papjainak leszármazottainak egy külön bejárata van, egy külön Kohen kapu.

Ahogy a város fejlődött, úgy a zsidóság is gyarapodott. Olyannyira, hogy

a szabadságharc utáni esztendőkben a lakosság több mint egyharmada izraelitának vallotta magát.

A dualizmus végére a zsidó közösség addig merev ortodoxiája jelentősen puhult. És, különös módon az 1930-as években, amikor az országban már javában tombolt az antiszemitizmus, a helyi törvényeket és rendeleteket Balassagyarmaton még zsidók hozták.

A városban állt Közép-Európa második legnagyobb zsinagógája, ami nagyobb és tekintélyesebb volt még a budapesti, Dohány utcainál is.

Híres rabbik származtak innen, és messze földön ismerték vallási iskoláját, a balassagyarmati jeshivát. A neves zsinagóga azonban sajnos már a múlté: a németek fegyverraktárnak használták a háborúban és a visszavonulásukkor felrobbantották.

Az izraelita imaház kiállítása még őrzi emlékét, de az egykor volt itteni gazdag zsidó kultúráról leginkább már csak az európai léptékkel is jelentős temető tanúskodik laktanyából.