Tíz évvel ezelőtt szakadt át a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő timföldgyár vörösiszap-tárolójának gátja. A katasztrófában tíz ember meghalt, a sérültek száma meghaladta a kétszázat, több tucat család maradt fedél nélkül. Noha az életben maradtak számára egész lakóövezetek épültek kárpótlásul, a térség lakói máig sem tudták teljesen feldolgozni a tragédiát. Tíz évvel a katasztrófa után átfogó kutatás készült az esetről.
Légi felvétel a katasztrófáról. A Kolontár lakóit „védő” terelőgát (Fotó: MTI/H. Szabó Sándor)
Tíz évvel ezelőtt, 2010. október 4-én szakadt át a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő ajkai timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített vörösiszap-tároló gátja. A több mint egymillió köbméternyi zagy elöntötte Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit. Az erősen lúgos, maró hatású anyag körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva a devecseri kistérségben.
A katasztrófában tíz ember meghalt, a sérültek száma meghaladta a kétszázat, több tucat család maradt fedél nélkül. Noha az életben maradtak számára egész lakóövezetek épültek kárpótlásul, a térség lakói máig sem tudták teljesen feldolgozni a tragédiát. Többségük nem szívesen beszél a történtekről.
Bakos Éva devecseri lakos a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elmondta, emlékszik,
a katasztrófa helyszínére érkező tűzoltók slaggal mosták azokat az embereket, akiknek a testére rákerült a maró hatású vörösiszap.
Hozzátette, az is előfordult, hogy az iszapban ragadt embereket markolóval emelték ki. Egy ilyen katasztrófán, ilyen emlékeken nem tud túllépni az ember – emelte ki.
Hálásak vagyunk annak a rengeteg embernek, akik abban az időben eljöttek, és akár egy napjukat is arra áldozták, hogy segítsenek nekünk
– hangsúlyozta Bakos Éva.
Magyarországon első alkalommal végeztek olyan kutatást, amely egy ipari-természeti katasztrófa hosszú távú hatásainak komplex, társadalmi, fizikai, pszichés, és közösségi forrásait vizsgálta. A kutatás során, amelyet a Vörösiszap-kutatás 2020 Kutatócsoport készített a Társadalomtudományi Kutatóközpont támogatásával, Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely közvetlen és közvetetten károsult lakosságát kérdezték meg.
(Fotó: MTI/Mohai Balázs)
A 2020-as kutatásnak volt egy előzménye 2013-ban, először akkor vizsgálták a vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásait – mondta Ferencz Zoltán, a kutatás vezetője, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. Hozzátette, mivel volt már egy előkutatás, a mostani vizsgálatokban ki tudtak térni arra is, hogy 2013 óta milyen változások mentek végbe az érintett térségben.
A friss kutatásban igyekeztek újból megszólaltatni azokat az embereket, akik már a 2013-as vizsgálatban is részt vettek, hogy az adatok még inkább pontosabbak, még érzékletesebbek legyenek – tette hozzá.
Kiemelte, a kutatás
fő célja válaszokat találni arra, hogyan tudták a katasztrófát az ott élők feldolgozni, hogyan tudott a térség talpra állni, és melyek azok a következtetések, megoldási formák, amelyeket más válsághelyzetben is alkalmazni lehet a gyakorlatban.
V. Komlósi Annamária, az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karának címzetes egyetemi tanára, egészségfejlesztő szakpszichológus elmondta, a 2013-as kutatási kérdéseket három egészséget érintő témakörrel is kiegészítették. Többek között arra voltak kíváncsiak, hogy az érintetteknek 2010 előtt, a katasztrófa előtt volt-e bármilyen krónikus betegségük. Hozzátette, a kutatásból kiderült, hogy
az elmúlt tíz évben a térségben duplájára emelkedett a szervi betegségek száma.
Arra azonban még keresik a választ, hogy ennek a nagymértékű növekedésnek száz százalékban a környezeti szennyezettség-e az oka, vagy szerepet játszottak az elszenvedetett lelki traumák.
