Facebook posztban állt ki Székely Gábor rendező mellett Stohl András, melyben azt írja, sajnálja, hogy bírálói nem ismerik Székelyt, mert akkor nem támadnák. Bejegyzésében a színész nem tért ki arra, hogy a kádári diktatúra idején még világnézetileg elkötelezett színházat akart Székely, aki Brezsnyev és Kádár előtt szólalt fel a Magyar Szocialista Munkáspárt 1975-ös kongresszusán.
Stohl András színművész sajnálja, hogy azok, akik Székely Gábort (illetve Zsámbéki Gábort) bírálják őket, nem ismerik, mert akkor nem támadnák. Ahogy Facebook-bejegyzésében írja: „csak annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy azok, akik bírálják soha nem lehettek ennek a két embernek a tanítványai, mert ha ebben a kegyben részesülhettek volna, akkor tudnák, hogy sosem egy az igazság és az ember nagyszerű.”
A bejegyzés előzménye, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökévé kinevezett Vidnyánszky Attilát az intézményből távozó Székely Gábor nyílt levélben azzal támadta, hogy „a Színház- és Filmművészeti Egyetem ellen intézett támadásaival az elmúlt ötven év magyar színháztörténetének politikai érdekek szerinti átírásában aktív szerepet vállal”.
A levél megjelenése után azonban kiderült, hogy Székely, mint a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, kommunista delegáltként vett részt a Magyar Szocialista Munkáspárt 1975-ös kongresszusán. A Népszabadság korabeli beszámolója szerint nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy Szolnok megye kommunistái küldöttként érdemesnek tartották őt delegálni „pártunk” legmagasabb fórumára.
Székely Gábor világnézetileg elkötelezett, azaz mostani nyelvre lefordítva kommunista ideológiájú színházat szorgalmazott. „[A Szolnoki Szigligeti Színház] és a legtöbb vidéki színház igyekszik olyan új, a mához szóló, a jelenünket tükröző, a jelen kérdéseire választ kereső, világnézetileg elkötelezett színházat létrehozni, amelyben szórakoztatnak, és egyben formálják az új szocialista embert” – áll a Népszabadság tudósításában.
Az MTI 1975-ös fotója szerint Székely Gábor szónoklatát személyesen hallgatta Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Nyers Rezső, az MSZMP KB tagja.
Székely Gábor, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója felszólal a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) XI. kongresszusán az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A szónok mögött Leonyid Iljics Brezsnyev (k), a Szovjet Kommunista Párt főtitkára, mellette Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, és Nyers Rezső, az MSZMP KB tagja ülnek (Fotó: MTI/Vigovszki Ferenc)
Dörner: Csak sajnálni tudom őt
Lesújtó véleményt fogalmazott meg Székely Gáborról Dörner György, aki nemrég Kossuth-díjban részesült.
Az Újszínház igazgatója a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorban elmondta: Vidnyánszky Attilának nincs miért szégyellnie magát. „Székely Gáborra pedig nem tudok mit mondani, mert ő úgyse szégyelli magát, valószínű, hogy ő még a mai napig is bigottan hisz abban, hogy a kommunizmus az első számú, üdvözítő államalakulat” – mondta. Dörner szerint a butaságot lehet úgy túlélni, hogy nem veszi az ember komolyan és úgy is lehet élni, hogy véresen komolyan veszi és a második a rosszabb. „Valószínű, hogy Székely Gábor ebben leledzik. Csak sajnálni tudom őt, hogy az élete egy nagy tévedés” – tette hozzá az igazgató.
Stohl bejegyzéséből kimaradt a pártállami múlt
Bejegyzésében Stohl András nem tesz említést Székely kommunista múltjáról, de azt elmondja, hogy 1986-1990-ig járt a Színművészeti Főiskolára, ahol két osztályfőnöke Székely Gábor, és Zsámbéki Gábor volt és mindent, amit a szakmáról meg lehetett tanulni, azt ettől a két embertől tanulta meg. „Székelynél tisztességesebb, odaadóbb tanárt nem ismerek. Szinte már a puritánságig menően csak a színésznevelés, az elemzés, a pályára segítés, a helyes útra terelés foglalkoztatta” – írja a színész.
Végül Facebook-bejegyzését azzal zárja: „miután azt gondolom, hogy Székely Gábor nálam sokkal okosabb, ezért nem tudok pontosabb mondattal búcsúzni, mint az ő utolsó mondatával. Akik tájékozatlanul és jogtalanul bántották »kérjenek bocsánatot, vagy szégyelljék magukat«”.
