×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Hetven éve számolta fel az ÁVH a szerzetesrendeket

 

Hetven éve, 1950 nyarán az ÁVH összehangolt akcióban a magyar szerzetesek mintegy harmadát, háromezer embert, néhány éjszaka alatt teherautókra hajtott és elszállította a kolostorokból, rendházakból. A férfiak jó részét börtönbe, a nőket például a sztálinvárosi építkezésekre szállították. Szegedről mintegy háromszáz szerzetest vittek el, zömük ápolónőként, tanárként dolgozott.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Bartal Ferenc)

A kommunista rezsim szóhasználatában reakciósnak nevezett magyar történelmi egyházak elleni harcot módszeresen vitték végig az 1948-as hatalomátvétel után. Hetven éve, 1950 nyarán, június–júliusban éjszakánként több ezer szerzetest leponyvázott teher­autókon kényszerlakhelyre szállították. A halálos áldozattal is járó kíméletlen akciónak a megfélemlítés volt a célja.

Szegedről mintegy háromszáz szerzetest vittek el, zömük ápolónőként, tanárként dolgozott. Hiányuk súlyosan érintette a klinikákat, az iskolákat és a szociálisan rászorulók ellátását.

Legalább háromezer egyházi személy életét tették tönkre 

Tordai Attila, az újszegedi Szent Erzsébet-templom plébánosa a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában elmondta: a 20. században 23 szerzetesközösség működött Szegeden a legkülönfélébb társadalmi rétegekkel foglalkozó  jezsuiták, a piaristák, az iskolanővérek és több betegápolórend is.

Elmondta, 1949-ben húsz szerzetesközösségben mintegy száznegyven férfi és négyszáz női szerzetes élt Szegeden. Azonban az 1948-tól kezdődő egyházüldözési rendeletek csak Szegeden belül rengeteg Istennek szentelt és az emberek szolgálatát végző személy életét tették tönkre, vagy legalábbis változtatták meg oly módon, hogy nem tudták korábbi hivatásukat folytatni.

Kiemelte,

1948-ban az egyházi iskolák államosítása a piaristák, az iskolanővérek, a Szent Orsolya-rend, az angolkisasszonyok szerzetesrendjének működését lehetetlenítették el.

Elmondta, 1949. augusztus 15-én a Mária Iskolatestvéreket a ferencesekhez telepítették át, október 20-án pedig a szatmári irgalmas nővéreket, mint betegápolókat eltávolították a sebészetről, majd 1950. május 13-án a nunciáta nővéreket űzték el a Szent Rókus Kórházból.

Hozzátette, hatvanhat nővért távolítottak el a kórházakból. Mivel a kórházaknak az ápolók számának csökkenése komoly gondot jelentett, a vezetők amennyire tudtak ellenkeztek és védték a náluk dolgozó nővéreket, de a pártkatonákkal szemben nem volt esélyük.

Földönfutóvá tették a szerzeteseket 

A nővéreket és szerzeteseket nemcsak hivatásuktól fosztották meg, hanem házaikat is államosították, hiszen különböző egyházi épületekbe vitték át őket. Kiemelte,

a férfi szerzetesek közül sokat különféle koholt vádak alapján hosszabb-rövidebb ideig börtönbe zártak.

Elmondta, a társadalomban felháborodást keltett a nővérek és szerzetesek meghurcolása, ám a megfélemlítés mechanizmusa annyira erős volt, hogy senki nem mert ellenszegülni, az egyházi személyek védelmére kelni.

Hozzátette, a kommunizmus megszűnése után, 1990-ben megtörtént bizonyos értelemben a rehabilitáció, és visszakapták házaikat a meghurcolt személyek. Azonban az eltelt negyven év alatt a nővérek megöregedtek, már  nem tudtak visszatérni a betegápoláshoz.


A teljes beszélgetés itt hallgatható meg.

A címlapfotó illusztráció.