×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Elhunyt Kárpáti György, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a nemzet sportolója

 

Kárpáti György olimpiai bajnok (Fotó: MTI /Petrovits László, Budapest, 1964. július 22.)

Életének 85. évében elhunyt Kárpáti György, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a nemzet sportolója.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) saját halottjának tekinti Kárpáti Györgyöt, a Nemzet Sportolóját, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázót, aki életének 85. évében szerdán hunyt el. Kárpáti Györgyöt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) szintén a saját halottjának tekinti.

A legendás játékos halálhírét a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete jelentette be szerdán.

Kárpáti György – aki június 23-án ünnepelte volna 85. születésnapját – 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben és 1964-ben Tokióban is olimpiai bajnoki címet nyert csapatával, 1960-ban pedig Rómában volt bronzérmes, ezzel a sportág történetének egyik legeredményesebb játékosa.

Az uszodák világában csak Gyurikaként ismert sportember Budapesten, a Józsefvárosban született 1935. június 23-án. Tízévesen vitte le az uszodába édesapja, a Ferencváros ificsapatának edzője. A Fradiban az úszás mellett futballozott és a műugrást is kipróbálta.

Az úszásban négyszer nyert magyar bajnokságot, végül mégis a vízilabda mellett kötelezte el magát.

Tizenöt évesen került be a zöld-fehérek csapatába, egy évvel később Rajki Béla szövetségi kapitány beválogatta az 1952-es helsinki olimpiára készülő keretbe, mert ő volt a pólósok közül a leggyorsabb, egy percen belül teljesítette a 100 méteres gyorsúszást. „Gyurika” így lett minden idők legfiatalabb vízilabdázó olimpiai bajnoka, 17 éves volt, amikor nyakába akasztották az aranyérmet.

Markovits Kálmán, Kanizsa Tivadar és Kárpáti György, a magyar vízilabda-válogatott keret tagjai a margitszigeti Sportuszodában készülnek a Budapesten megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra (Fotó: MTI /Mikó László, , 1958. május 22.)

Gyorsasága, robbanékonysága mellett helyzetfelismerése, az összjátékhoz való érzéke emelte világklasszissá. Második aranyérmét az 1956-os melbourne-i olimpián szerezte, ahol a magyar válogatott – többek között – a szovjeteket győzte le a hatos döntőben.

Az egy hónappal a forradalom leverése után rendezett mérkőzés „vérfürdőként” vonult be a sportág történetébe:

4-0-s magyar vezetésnél az egyik szovjet játékos Zádor Ervin arcába könyökölt, és az uszoda vizét vörösre festette a vér. Az indulatok a parton is elszabadultak, ezért a bíró a mérkőzést egy perccel előbb lefújta. Kárpáti az 1960-as római olimpián „csak” bronzérmet szerzett, de az 1964-es tokiói tornán megnyerte harmadik olimpiai aranyérmét.

A három olimpiai aranyérem mellett háromszoros Európa-bajnok is a válogatott 1954-es, 1958-as és 1962-es diadalának részeseként.

A nemzeti csapatban 1969-ig 162 mérkőzésen szerepelt. A Ferencvárossal ötszörös magyar bajnok és kupagyőztes, a klub örökös bajnoka.

Visszavonulása után 1970 és 1980 között Gyarmati Dezső szövetségi kapitány mellett a válogatott edzőjeként dolgozott, részese volt a csapat 1976-os montreali olimpián elért elsőségének. Az 1980-as években – több részletben – Ausztráliában, Sydney-ben és Melbourne-ben edzősködött.

Csapó Gábor, Kárpáti György és Faragó Tamás az olimpiai úszócsarnokban a XXI. nyári olimpián (Fotó: MTI/OL/Petrovits László, Montreal, 1976. július 16.)

Válogatott pólósként, 1964-ben szerzett jogi doktorátust az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán. 1980-tól az FTC vízilabda-szakosztályának vezetője, 1989 és 1992 között a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), 1996-ig a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja volt, 1990-ben bekerült a Ferencváros elnökségébe.

1962-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója lett. 1982-ben az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben beválasztották a sportág halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1996-ban Köztársasági Elnök Aranyérmét kapta, 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. 2004-ben MOB-érdemérmet és a Magyar Örökség Díjban, 2005-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöki különdíjában részesült. Melbourne és Budapest díszpolgára.

1994-től tagja, majd 2011-től elnöke volt a Halhatatlanok Klubjának, 2013-ban lett a Nemzet Sportolója kitüntető cím birtokosa.

Az önbizalmáról és jó humoráról ismert vízilabdázó sportpályafutásának emlékeit Peterdi Pállal közösen több könyvben írta meg: Melbourne-Miami-Margitsziget (1957), Kint vagyok a vízből (1966), Itt állok megfürödve (1981), Medencék, gólok, pofonok (1982), Cini és a többiek (1985), Három testőr Ausztráliában (1988), Mennyei lábtengó (és más hazugságok) (1997), Medencék, gólok, pofonok (Helsinkitől Moszkváig) (2012). A bohém, jó kedélyű sportember kártyaszenvedélye legendás volt, és imádta a lóversenyt.

(Fotó: MTI/Petrovits László)

Az FTC népligeti sportcentrumának sétányán található a mellszobra. 2010-ben, hetvenötödik születésnapján dokumentumfilmet forgattak róla A vízilabda Puskása címmel, valamint később bemutatták a róla készült, Káel Csaba által rendezett dokumentumfilmet Gyurika – Egy pólós vallomásai címmel.
A címlapfotó illusztráció.