×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A lakosság mintegy 94 százaléka igazságtalannak éli meg a trianoni békediktátumot

 

A gyász elengedhetetlen feltétele a veszteségek feldolgozásának, az erő pedig az út, amely a talpra álláshoz vezet, mert élni kell tovább emberként és magyarként, ahogy lehet. A 100. évforduló kapcsán sokat emlegettük a trianoni traumának ezt a kettősségét. Az elfogadhatatlant, az elviselhetetlent, a máig ható fájdalmat az egyik oldalon, és a megmaradás örömét a másikon, hogy történt, ami történt, de az eltiprásunkra hozott ítélet ellenére is itt vagyunk. A nemzet él, az alkotmány pedig rögzíti az elszakított nemzetrészek sorsáért viselt felelősséget.

A Szent István-bazilika déli tornyának harangja, a 9250 kilogrammos Szent István-nagyharang, Magyarország legnagyobb harangja. Megkondulnak országszerte és a határon túl is a harangok június 4-én délután fél 5-kor a nemzeti összetartozás napján, Trianon százéves évfordulóján (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

A Trianon 100 MTA Lendület Kutatócsoport 2020 májusában országos telefonos közvélemény-kutatást végzett a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója kapcsán.

A lakosság 94 százaléka igazságtalannak éli meg

A kutatás keretében megvizsgálták a békediktátummal kapcsolatos ismereteket, a vélt vagy valós előzményekhez, illetve következményekhez fűződő vélekedéseket, valamint a határon túli magyar közösségekkel kapcsolatos ismereteket és attitűdöket is.

A megkérdezettek túlnyomó többsége, mintegy 94 százaléka igazságtalannak, túlzónak és fájdalmasnak éli meg a békediktátumot. Mintegy 85 százalékuk, pedig azt gondolja, hogy a békediktátum volt Magyarország legnagyobb tragédiája, ahogy körülbelül ugyanilyen mértékben (84 százalék) értenek egyet azzal a kijelentéssel is, hogy „magyar az, akinek fáj Trianon”.

Trianont a szocializmus időszakában próbálták eltitkolni, háttérbe szorítani. József Attila Nem, nem, soha! című versét a 80-as évek végéig nem is lehetett megjelentetni a József Attila összes versei kötetben. Még 1990 után is sok titok, pontatlanság és elhallgatás volt, amivel a magyar társadalom nem tudott szembenézni

– fejtette ki Bauer Béla szociológus a Kossuth Rádió A nap kérdése című műsorában.

Hozzátette, részben azért, mert sokan nem ismernek bizonyos folyamatokat, bizonyos megtorlási folyamatokat, amelyek a határon túl maradt magyarsággal szemben a mai napig érvényesülnek, illetve azokat az ígéretek sem ismerik, amiket mind a román, mind a cseh, a szlovák utódállamok ígértek egyrészt a Népszövetség, másrészt pedig a magyar lakosság irányába.

Ténylegesen visszaigazolódik, hogy

nem rendelkezünk mi, magyarországi magyarok megfelelő ismeretekkel,

de a határon túl sem sokkal különbözhet a helyzet. A konkrét ismeret nem olyan bőséges, ugyanakkor pedig Trianon, mint trauma egyértelműen jelen van a nemzet tudatában. Éppen ezért helyes is, hogyha foglalkozunk ezzel a témával – emelte ki Székely Levente vezető kutató.

A lakosság fele tudta csak a békeszerződés pontos évszámát

A békediktátum pontos évszámát (1920) a válaszadók csak 43 százaléka idézte fel helyesen. A megkötött szerződés hónapját és napját (június 4.) a válaszadók 30 százaléka adta meg helyesen. Összességében napra pontosan a megkérdezettek 27 százaléka tudta jól a békediktátum aláírásának időpontját.

Megkondulnak országszerte és a határon túl is a harangok június 4-én délután fél 5-kor a nemzeti összetartozás napján, Trianon százéves évfordulóján (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

A történelmi Magyarország területi veszteségére vonatkozó kérdésre a megkérdezettek 10 százaléka nem tudott válaszolni, 54 százaléka pedig a valósnál kevesebbet, 5 százaléka pedig nagyobb arányt mondott – a megkérdezettek 31 százaléka adott a tényleges értékhez közeli választ.

Trianont lehet, hogy tárgyalják, de az odavezető, különböző utakat nem. Hogy mi tartozik Trianonhoz, hogy mik azok a folyamatok, amelyek a két háború közötti időszakban Magyarországon és a környező országokban történtek, ez Trianon és a két háború közötti időszak értelmezése nélkül olyan tévutakra visz, ami nem magyaráz meg sok dolgot – mondta a szociológus.

Például nem magyarázza meg az új államok létrejöttét és a második világháborúban való szerepüket. Jól lehet látni, hogy ma is nagyon sokan úgy érzik, hogy ez nem probléma, illetve hogy majd az Európai Unió megoldja. A tudásunk Trianonról, a békeszerződések szerepéről nagyon alacsony.

A magyar társadalomban a külhoni kisebbségekkel szembeni fenntartások is a hiányos, nem értelmezhető történelemtudásra vezethetők vissza

– fogalmazott.


A teljes beszélgetés itt hallgatható vissza.

A címlapfotó illusztráció.