Monspart Sarolta: Nem kifogások, megoldások kellenek

 

Múlt héten a nemzet sportolói közé választották Monspart Sarolta tájfutó világbajnokot, 14-szeres magyar bajnokot. Az elismerésről, pályafutásáról és a sport szeretetéről a Kossuth rádió Napközben című adásában beszélt.

Monspart Sarolta (Fotó: Zih Zsolt/MTVA)

A nemzet sportolói közé választásával kapcsolatban elmondta, külön öröm, hogy első alkalommal mint, nem olimpiai sportág képviselője bekerülhetett a tizenkettek közé. „Amikor 1972-ben világbajnokságot nyertem, már akkor kevesebb pénz járt a nem olimpiai sportágban szerzett világbajnoki cím után, örülök, hogy a régi megkülönböztetés megszűnni látszik” – mondta.


Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a tájfutás a nők körében kevésbé volt népszerű, ennek köszönhetően is a kisebb mezőnyben gyorsabban jöttek a sikerek. „Kevesen tudják, hogy életem első versenyén rögtön a harmadik helyen végeztem, igaz, nem is indultunk többen” – idézte fel a kezdeteket Monspart Sarolta.

Hozzátette: gyorsan elkezdte komolyan venni a sportágat, az akkor legerősebb skandináv sportolókat vette példának, és a heti három edzés helyett előbb heti öt, majd hét, később napi több edzésre állt át, ami meg is hozta az eredményt. „Bár

a sportág ma nagyon más, mint akkoriban volt, de abban nincs változás, hogy rengeteg edzésre van szükség.

Ami érdekes, hogy az edzésmódszerek lényege nem változott meg elemeiben, bár nyilván a rendelkezésre álló technikai eszközök, akár csak a cipők között, óriási a különbség” – fogalmazott.

A legnagyobb motivációt jelentő sikerével kapcsolatban elmondta, hogy bár a világbajnoki cím nagyon sokat jelentett számára, „ugyanakkor a Svédországban megrendezett, ötnapos O-ringen versenyen 1976-ban győzni tudtam első nem skandivánként, majd kétszer második helyet is szereztem. Az szakmailag nagyon nagy sikert jelentett”.

Pályafutását egy kullancscsípés törte ketté, mint mondta, nehéz volt, hogy a betegség után két-három évbe telt, míg újra futólépéseket tudott tenni, ez azonban semmi nem volt ahhoz képest, hogy tudatosítania kellett, hogy soha többet nem lehet élsportoló. „Ez utóbbinak a feldolgozása legalább tíz évbe tellett. Ugyanakkor, ha ez nem történik meg, biztosan nem lenne most családom, gyermekem, három unokám, mivel őrülten teljesítménycentrikus voltam, mindent feláldoztam volna a sikerekért” – fogalmazott.

Monspart Sarolta

ma is aktívan sportol, emellett idősek között népszerűsíti a sportot, a futást, mint mondta, abban, hogy ennyien futnak, nekem is van egy kis „morzsám benne”.

A Nemzet Sportolója cím birtokosa zárszóként elmondta: „Nem a kifogást kell keresni, hanem a megoldást: ez most a karantén idején is igaz. Meg kell keresni, hogy mi a megoldás arra, hogy mozoghassunk, jól érezzük magunkat. Minden hullámvölgyből ki kell mászni valahogy, hogy utána következhessen a hullámhegy.”


A teljes beszélgetés itt hallgatható meg.