A békekonferencián nem volt esélyünk a történelmi határok megőrzésére

 

A wilsoni pontok magyar szempontból tragikusak voltak, a nemzeti elv félresöprése valósult meg, mikor több mint 3,5 millió magyar elcsatolásáról döntöttek. Népszavazást (önrendelkezési jog) csak a trianoni békediktátum aláírása után Sopron és környéke esetében sikerült elérni – jelentette ki a hirado.hu kérdésére válaszolva Anka László, a Veritas Kutatóintézet tudományos munkatársa.

Ankát a január 7-én, a VERITAS-estek sorozat keretében sora kerülő est kapcsán kerestük meg. „Az antant viszonya Magyarországhoz 1919-ben (a békekonferencia megnyitásától az Apponyi-delegáció elindulásáig)” címmel megrendezésre kerülő eseményen Hermann Róbert kutatócsoport-vezető moderálása mellett Vizi László Tamás főiskolai tanár (általános rektorhelyettes, Kodolányi János Egyetem; a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese) és Anka László munkatársunk tárgyalják meg.

Kutatásai és a felvetett téma kapcsán Anka elmondta: a békekonferencián nem volt esélyünk a történelmi határok megőrzésére, mert 1914-ben az antant a szerbeknek ígérte Magyarország déli részét, ha kitartanak a háborúban, 1915-ben területeket ígértek az olaszoknak, Ausztria és Magyarország testéből, ha belépnek ellenünk a háborúba, és új frontot nyitnak, majd 1916-ban Romániának ígérték Erdélyt és a Partiumot a hadbalépésükért cserébe.

Titkos szerződésekben tették e vállalásaikat, melyeket a békekonferencián a szerbek, olaszok, románok elővettek, és kérték betartásukat. Cseh emigránsok Monarchia-ellenes aknamunkáját, és átállt cseh katonák Monarchia elleni harcát jutalmazandó 1918-ban hadviselő félként ismerték el a nem létező Csehszlovákiát, és Ausztriától a cseh és morva tartományokat, Magyarországtól a Felvidéket ígérték nekik.

Kérdésünkre, hogy valóban fölmerült-e hazánk teljes állami létének felszámolása, a történész kifejtette: Magyarország teljes állami létének megszüntetése nem merült fel, de 1918 novemberében azért kötötte meg a belgrádi egyezményt a Károlyi-kormány, hogy az antant balkáni serege ne gázoljon végig az országon, hanem álljon meg egy megszállási zóna kijelölésénél, illetve 1920-ban is az volt a fő érv a békediktátum aláírása mellett, hogy a románok ne ismételjék meg az 1919-es megszállás borzalmas fosztogatásait, gyilkosságait, botozásait. Mindkét esetben egy nagy katasztrófát hárítottak el döntéseikkel a magyar politikusok.

Hozzátette: a békekonferenciáról általánosságban is elmondható, hogy nem elvek mentén hozta a döntéseit. Fő szempont volt, hogy Franciaország minél nagyobb befolyást szerezzen Közép- és Kelet-Európában, neki elkötelezettek legyenek az új, vagy megnagyobbodott államok.

Apponyi Albert híres beszéde kapcsán Anka hozzáfűzte: Apponyi védőbeszéde csak a brit miniszterelnökre volt hatással, de ő magára maradt, amikor felvetette, hogy az új határok közelében, de másik állam impériuma alá kerülő, egy tömbben élő magyarok tömegeit ne engedjék át az utódállamoknak. Apponyi számára azonban a revizionizmus jegyében a személyi kultuszának kialakulásához vezetett.

A címlapfotó illusztráció, a képen Apponyi Albert György politikus, miniszter, nagybirtokos, az MTA tagja, akit utolsó éveiben a „legnagyobb élő magyarnak” is neveztek, Jászberény aranymandátumos képviselője, feleségével és kíséretével gyermekek között menetel Jászberényben, 1920-ban. (MTI Fotó: Reprodukció)