Aktuális

Komoly fennakadásokat okoz a tél: a hadsereget is bevetették a hóvihar miatt

Ungár Péter: A magyar közélet a szurikátaügyek menetelése

| Szerző: Vizvári Soma / Szolomayer Balázs
Ungár Péter, az LMP társelnöke sajátosan védte meg Karácsony Gergelyt, azonban a hímnős fabékák és a gondatlanságból elkövetett szurikátagyilkosság már nem hatották meg. Ezenfelül kifejtette, hogyan is öröklődik tovább zöldberkekben a népi-urbánus vita. De a politikustól azt is megtudhattuk, hogy túléli-e a belpesti értelmiség avokádó nélkül.

– Tudod, hogy most épp milyen színű a ferencvárosi pad? Mert mi már elvesztettük a fonalat. (Az interjú július 14-én készült, a padot ezzel egy időben elszállították – a szerk.)

– Pár éve volt egy tragikus eset, a Nyíregyházi Állatkertben talán egy hét-nyolc éves lány földhöz vágott egy szurikátát, ami elpusztult… (Az eset a Kecskeméti Vadaskertben történt – a szerk.)

– Fiú volt, nem?

– Na, meg is érkeztünk a gendertémához (nevet). Akkor tehát egy gyermek földhöz vágott egy szurikátát. Közeli barátaimmal azon viccelődünk, hogy

a magyar közélet azóta a szurikáták menetelése.

Tehát minden harmadik napon van egy ilyen szurikátaügy, ami leuralja a médiát, amiből semmit nem tanulunk kollektíven. Mindenki elolvassa a címeket, és odakommentel valamit. Ilyen volt a Suhajda-ügy, és ilyen ügy volt a „Puzsér Róbert éppen Hajdú Péterrel vitatkozik”. Ezek mind ilyen jellegű ügyek, a ferencvárosi pad története is.

– Mit kellene tanulnunk ezekből?

– A közélet meg a politika egyik feladata az, hogy megkülönböztessük azt, ami fontos attól, ami nem az, és az, hogy a ferencvárosi pad zöld-fehér vagy szivárványos, az egy rendkívül marginális dolog.

– Oké, a pad marginális ügy, mondod, de azért ebben a Pride, meg LMBTQ-témában te is posztoltál a Facebookon mostanság egyet, ami virálisan terjedt a közéletben.

– Ha megnézzük, hogy egy év alatt én mennyit beszélek identitáspolitikai témákról, és arról, mennyi az ápolási díj, akkor látszani fog, hogy inkább az utóbbi kérdéssel foglalkozom. Van felelőssége az úgynevezett progresszív oldalnak – nem tudom, hogy kell őket hívni – meg az Orbán-kormánynak is, hogy egy hisztériát csinálnak ebből az LMBTQ-ügyből, ami valójában a társadalom szempontjából nyugvópontra ért.

– Úgy tapasztalod?

– Igen.

ungár péter

– Pedig kihúztad a gyufát a bejegyzéseddel. Azt írtad, az ember csak férfi és nő lehet. A szurikátát is egy kisfiú vagy egy kislány vágta a földhöz, de semmiképp nem egy interszex személy, ahogy ezt már tisztáztuk. 

– Az LMP zöldpártként fontosnak tartja a természet védelmét. A természetvédelem pedig abból a filozófiai alapvetésből indul ki, hogy az ember és a természet egyensúlya megborult. Ebből adódóan a természeti tényeket igaznak tartjuk, amelyek közül az egyik, hogy az emlősök hímek vagy nőstények.

– De hát megkaptad, hogy a – nem is tudom, milyen – fabékáknál ez nem így van. Ez se győzött meg, hogy az emlősök közé tartozó emberek nem csak férfiak és nők lehetnek?

– Igen, a fabékákon kívül a növények is teljesen más módon szaporodnak, mint az emberek. Ezt biológiaórán szokás megtanulni. Úgy látszik, a Grazi Egyetem teológiai tanszékén ez az alaptudás nem elvárás. Az, hogy egy többszörösen személyiségzavaros ember miket állít, az szerintem nem feltétlenül közügy. Itt egyébként Hont Andrást idéztem, akit ezért letiltott a Facebook.

– Tényleg, téged hogyhogy nem tiltottak le a b…zizásért?

– Ez egy nagyon jó kérdés (nevet). Szeretném megkérni Hontot, forduljon az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, hogy ő miért nem b…zizhat, ha én igen.

– Kicsit olyan történet ez a te „meghurcolásod”, mint amikor Schiffer Andrást Kálmán Olga kérdőre vonta, hogy miért beszél ki progresszív kánonból a német megszállási emlékmű vitájában.

– Az arra adott választ a mai napig Schiffer András legjobb megszólalásának tartom. Régi hagyománya az LMP-nek, hogy igyekszünk kerülni a marginális témákat, amik elterelik a figyelmet az igazán fontos kérdésekről.

– Azt mondod, nyugvópontra ért ez a homoszexuális meg mindenféle szexuális kérdés az országban. De mégis azt látjuk, hogy sok támadást kaptál, mert nem pontosan ugyanaz a véleményed, mint a progresszív fősodornak.

– Egy nagyon kis közösségben váltott ki vitákat az írásom. Ez a közösség nem visel semmilyen közhatalmat. Igen, ez egy sokadrangú kérdés.

Ungár Péter, az LMP társelnöke (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Beszéljünk a háborúról is. Mi a véleményed arról, hogy az amerikaiak kazettás bombákat szállítanak az ukránoknak?

– Nagyon rossz hír számunkra, hogy a nagyhatalmak a háború elhúzódásában és eszkalációjában érdekeltek. Ugyanakkor vannak már olyan hírek is, amikből arra következtethetünk, hogy hamarosan elképzelhető lesz a tűzszünet. És lehet az Egyesült Államokat sokat érdemben kritizálni, sőt néha szükséges is, akár a kazettás bombák kapcsán, ennek ellenére szerintem nem érdemes elfelejteni azt, hogy ez a háború hogyan indult.

– Nem gondolod, hogy a kazettás bombák szállításával a Nyugat a saját morális igazát aknázza alá?

– A miniszterelnök azt mondta az előző ciklus végén, hogy az ilyen fontos geopolitikai kérdésekbe nem érdemes úgy belehelyezkedni, mint egy mesébe, ahol a morális igazságot keressük. Ehelyett a saját érdekeinket kell megtalálnunk és megvédenünk. Engem nem érdekel, hogy a Nyugatnak van-e jogos morális fölénye, vagy nincs, és nem érdekel az sem, hogy az oroszoknak volt-e bármi valós sértettségük, amikor ez a háború elindult. Az én állításom az, hogy Magyarország a NATO tagja, ami jó, mert megfelel az érdekeinknek. Ebből adódóan, amíg az Egyesült Államok hajlandó Európában katonailag megvédeni a saját érdekeit, az nekünk jó, mert azt jelenti, hogy a mi esetünkben is megtenné. Szintén

a mi érdekünk, hogy az orosz csapatok minél messzebb legyenek Magyarországtól.

Ha ezeket az alapokat lefektetjük, akkor azt látjuk, nekünk az az érdekünk, hogy Ukrajna ne veszítse el ezt a háborút.

Kapcsolódó tartalom

– Térjünk vissza egy kicsit a kazettás bombákra. Azért a magyar média egy része nagyon érdekesen viszonyult ehhez a történethez. Mondjuk ki, teljesen máshogy tálalták, amikor az oroszok és amikor az ukránok vetették be a fegyvert.

– Vannak olyan magyar médiatermékek, amelyek rendkívül erős Amerika-párti elfogultsággal rendelkeznek, de azért a háború kitörésekor a köztelevízióban is érződött az oroszpárti elfogultság.

– Ezt éppen azok terjesztették a köztelevízióról, akikre te is azt mondtad, hogy Amerika-párti médiumok. De ha megnézed, a közmédia minden hírről beszámolt a háború elejétől kezdve, és nyugati és orosz forrásokra egyaránt hivatkozott.

– Azért nyilatkozott olyan szakértő a közmédiának, aki Zelenszkijt Hitlerhez hasonlította.

– Ez az ő véleménye volt, nem a közmédiáé.

– Igaz, de ha már a szakértőknél tartunk, a közmédiának nyilatkozó elemzők azt nyilatkozták, hogy a háború nem fog kitörni. Egy héttel később kitört a háború, és máris a szöges ellentétét állították annak, amit addig mondtak.

– Ez az álláspont szinte a teljes szakmában konszenzust élvezett.

– Igen, ezt inkább egy általános kritikának szántam. De visszatérve erre a kazettásbomba-ügyre, ez egy rendkívül csúnya háború, ezért lenne jó, hogyha hamar vége lenne.

– Ugye tudod, melyik elnökjelölt mondja ugyanezt Amerikában?

– Hát az ifjabbik RFK. (Robert F. Kennedy – a szerk.) De akkor beszéljünk erről is, mert ezt nem szokás a magyar jobboldali médiában elmondani. Amerikában jelenleg külpolitikai konszenzus van. Donald Trump rendkívül ügyes abban, hogy úgy tegyen, mintha ez nem így lenne. Az Ukrajnának való fegyverszállításnak a megnövelt költségvetését először Donald Trump adta ki elnöki rendeletben. A republikánusok ugyanúgy támogatták ezt a háborút, mint ahogy a demokraták. Ez az amerikai külpolitika. Sőt, Donald Trumpnak most a fő kritikája: hogy van az, hogy ennek a háborúnak a költségeit az Egyesült Államok fedezi szinte egészében, és az európaiak nem adnak bele semennyit?

victoria nuland

– Valóban van kontinuitás a kormányok között, de ez azért is lehet így, mert az amerikai államapparátus nem cserélődik ciklusonként, hiába vannak választások. Vannak szinte kikophatatlan tisztviselők, Victoria Nuland például, aki Obama elnök óta a posztján ül.

– Tehetséges tisztviselő (nevet). Egyébként nem mindig baj, ha van kontinuitás, jó lenne, ha a magyar pártok között lenne külpolitikai konszenzus. A román külpolitika egyik sikerét ez adja. Ott van egy pártokon átívelő nagy külpolitikai konszenzus. Minálunk ez nem sokáig tartott, pedig szerintem Magyarországon is üdvös lenne. De akkor hadd én legyek hármunk közül a trumpista: az Amerika First program fő állítása szerint vége van annak a világnak, hogy

az ohiói munkás rosszabbul él, mint a düsseldorfi, de közben az Egyesült Államok finanszírozza a düsseldorfi munkás védelmét.

Ennek volt az is a következménye, hogy Amerika nem támogatta az Északi Áramlatot, és ez az ő szempontjukból teljesen érthető.

– Az LMP keresi a konszenzust a magyar kormánnyal, ha már ennyit beszélünk erről?

– Abban, hogy legyen béke, egyetértünk.

– Lehet, hogy az LMP még azt is kipróbálja, milyen konstruktív ellenzéknek lenni?

– Mi mindig is igyekeztünk a konstruktív ellenzék lenni. De ehhez konstruktív kormányzás is kell. Az viszont igaz, hogy az ellenzéken belül folyamatosan folyik egy verseny a legradikálisabb állításokért, ezt a versenyt azonban végül a Fidesz szokta megnyerni.

– Eldöntöttétek már a Párbeszéddel, hogy melyik formáció Magyarország zöldpártja?

– Lenne erre egy érzelmekkel teli válaszom, de nem sok értelmét látom, hogy ebbe belemenjünk.

– Miért nem?

– Megvan az a jelenet a Brian életéből, amikor…

– Sejtjük. „Hol van a Júdea Nemzeti Front? – Ott ül.”

– Na, igen, nagyjából ennyire lenne komolyan vehető, ha azon marakodnánk, ki az igazi zöldpárt. Úgyhogy ezt hagyjuk. Viszont arról szerintem érdemes beszélni, hogy mi köztünk és a Párbeszéd között a különbség. Ez a Nyugathoz való viszonyulás, ami sok mindenben leképeződik. A Párbeszéd azt gondolja, hogy a világ egy lejtő, amelyen a Nyugat fölül van és a Kelet lent, és ha megcsináljuk azokat, amiket a Nyugat elvár tőlünk, akkor szép lassan fel tudunk lépegetni a lejtőn, és egyszer elérkezünk a Kánaánba, ahol elismernek minket.

– Az LMP-ben nem így gondolkodtok?

– Szerintem az a Nyugat-kép, amiről a Párbeszédben álmodoznak, a valóságban nem létezik. Én nagyon büszke kelet-európai vagyok, talán a magyar identitásom után legfontosabb számomra, hogy nem vagyok nyugat-európai.

Nem gondolom, hogy a Nyugathoz fel lehet zárkózni, és arról sem feledkezek meg, hogy a világnak sok olyan hibája van, amit a nyugati világrend okozott neki.

Nem úgy tekintek a Nyugatra, mint amit ne lehetne kritizálni.

– Akkor csak rajta!

– Nem lesz már olyan a világ, mint amiről a Nyugat-hívők ábrándoznak. A Nyugat azért tudott ennyi ideig gazdag lenni, mert egyrészt gyarmatosított, másrészt a hidegháborúban az volt az Egyesült Államok érdeke, hogy fenntartsa az európai jólétet. Eközben Amerika azzal is gyarmatosít minket, ha harcos ellenségei leszünk a nyugati progressziónak.

– Csakugyan?

– Van egy új kedvenc politikai filozófiai fogalmam – és tudom, hogy a politikus, aki politikai filozófiáról beszél, az sose lesz sikeres, de mindegy, ez így marad most már – ez a metropolita provincializmus. A metropoliszban burjánzó teljesen érdektelen kérdések, vitatémák világszinten nagy figyelmet kapnak. Ilyen az, amikor azon vitatkozunk, jó-e, hogy a kis hableány fekete bőrű, vagy hogy milyen színű legyen a ferencvárosi pad.

Ha elkezdünk vitatkozni a kis hableány bőrszínén, az maga az amerikai imperializmus.

Fekete legyen vagy fehér? Mind a két álláspont egy amerikai álláspont, mert egy amerikai provinciális ügyből lett az egész világon vita. Magyarországon szinte mindenki fehér. Mit érdekel ez minket?

– De ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Unió épp most akar legális utat nyitni a tömeges bevándorlás előtt a migrációs kvótákkal, akkor logikus, hogy figyelemmel kísérjük annak az országnak a vitáit, ahol már régóta vegyes a népesség, nem?

– A multikulturalizmus alapvetően nem idegen a magyar hagyományban. Jöttek a svábok, csináltak érdemleges dolgokat, jó, hogy itt vannak. A multietnikum már nem feltétlenül jelenti a multikulturalizmust. A bevándorlás önmagában – és ezt talán senki nem is állítja – nem probléma. Egy bizonyos mennyiség után viszont igen. A kötelező elosztási kvótával az a baj, hogy elveszi a magyar emberektől azt a lehetőséget, hogy eldöntsék, hol határozzák meg a bevándorlóknak azt a számát, ami még megfelelő.

Ebben egyetértek a kormánnyal, a magyar embereknek kell eldönteniük, hogy hány bevándorlót akarnak befogadni.

Kapcsolódó tartalom

– Volt már a kötelező betelepítésről népszavazás Magyarországon. Te akkor nemmel szavaztál arra, hogy idegen népességet telepítsenek le hazánkban kötelező módon. Újra így döntenél?

– Igen. Ennek ellenére nem gondolom, hogy fontos téma Magyarországon, hogy Franciaországban migránsok és bevándorló hátterű személyek zavarognak.

– Félig ironikusan kérdem, de amit Franciaországban látunk, az nem a sikeres asszimiláció maga? Elvégre a francia őslakosok évszázadok óta ugyanezt csinálják a saját hazájukban.

– Nem igazán értek a francia világhoz, a nyelvet sem beszélem, ezért nagy ívű elemzést nem adhatok ezzel kapcsolatban, de az kétségtelen tény, hogy a franciák nemzeti sportként űzik a városaik lángba borítását.

Ungár Péter, az LMP társelnöke (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Elhangzott már a természet kifejezés. A zöldpolitikusok általában inkább a városiasabb világból jönnek. Valahogy nem látom magam előtt, ahogy egy mezőgazdaságól élő alföldi konok kun bekapcsolja a tévét, meglát egy zöldpolitikust, és a természetesség az első kifejezés, ami eszébe jut róla. Hogyan lehet a vidéki lakosság nélkül bármilyen eredményt is elérni a felborult természeti egyensúlyok visszaállításában? Kiskunfélegyházán vagy Tiszaalpáron teljesen más fogalmai vannak az embereknek a természetről, mint Erzsébetvárosban.

– Van ebben igazság. Azért azt szögezzük le, hogy a zöldmozgalom – főleg Magyarországon – nem innen indult. Nem a növényi tejláttét ivó, textiltáskás, Madách téren kocsmázgató figuráktól – habár kétségtelenül most ők vannak felülreprezentálva, és ezen jelzők közül sok rám is igaz –, hanem a Bős–Nagymaros-ügytől.

A magyar zöldmozgalom egy antikommunista, nemzeti karakterű és tradicionalista módon természetvédő közeg volt.

– Volt.

– Azért a mezőgazdaságból élők látják, hogy a klímaváltozás egy valóság. Én voltam kampányolni Bács-Kiskun megye 4-es egyéni választókerületben. Hogy az ottani szólással éljek, elvertek minket, mint jég a határt, Lezsák Sándorék. Voltam ott állattenyésztőknél, több gazdálkodónál. Mindenkit megkérdeztem az aszályról. Mindenki elmondta, hogy régen is voltak aszályok, ötven-hatvan éve is, meg a szüleik is meséltek már róla, meg ő is emlékszik, hogy gyerekkorában voltak aszályos évek, de nem ilyen gyakran, nem ilyen mértékűek. Akikről beszélek Fidesz-szavazók. Elárulták, azért nem szavaznak a zöldekre, mert nem értenek egyet azzal, hogy nekik kellene megfizetniük annak az árát, hogy visszafordíthatatlan változások történtek a természetben. Egyenesen dühösek a zöldekre emiatt.

– Nem lehet, hogy csak egyszerűen – mivel erre nagyobb rálátásuk van, mint a városi embereknek – nehezebb nekik olyan százas szög bonyolultságú ideológia magyarázatokat beadni, hogy minden a klímaváltozás miatt nehezebb a mezőgazdaságban? Például tudják, hogy sok mindent lehet még tenni a jobb termésért, az egészségesebb természetért, teszem azt a vízgazdálkodás és a vízvisszatartási rendszer fejlesztésével, újragondolásával. Ezért nem rokonszenveznek azzal a javaslattal, hogy nem önként vállalt aszkézis legyen az osztályrésze a gazdáknak (és egyébként a fogyasztóknak is).

– Szerintem a természettudomány jó dolog, az pedig bizonyított tény, hogy létezik klímaváltozás. Azt pedig minden gazda elmondja, hogy a tradicionális mezőgazdaságban nem volt ilyen nagy monokulturális növénytermesztés, ami rosszat tesz a Földnek.

Az nem egy normális állapota a világnak, hogy a kínai fokhagyma, amit több ezer kilométerről hoznak ide, árban megveri a magyart.

Ezzel valamit kezdeni kell, mert ez részben olyan természeti károkat okoz, amiket előbb-utóbb nem fogunk tudni kifizetni. Mindeközben sokkal rosszabb minőségű az élelmiszer, mint volt harminc éve.

– Mi a megoldás?

– Az a megoldás, hogy a mezőgazdasági rendszert az Európai Unióban egy tompa ólmosbottal a pajta mögött szét kell verni, és be kell vezetni komoly védővámokat.

– Nem lesz ebből hiánygazdaság?

– Nem, nem lesz. Meg fogunk tudni élni avokádó nélkül, Magyarország nem fog leállni emiatt.

A belpestieket is megnyugtatom, nem fog leállni a 4-es 6-os.

A termőföldet ki kell venni a tőke szabad áramlása alól az unióban.

– Sokak szerint tulajdonképpen az EU-ban most sem tisztán a piac szabályozza a mezőgazdaságot. Vannak agrárországok, amelyeknek az uniós szabályozások jók, másoknak viszont nem.

– Ha a francia nemzetgyűlésben ülnék, biztos nem ez lenne az álláspontom, amit előbb felvázoltam.

Kapcsolódó tartalom

– Védővámok az Európai Unión belül? Hát, ti szétvernétek Európát?

– Nem feltétlenül kell országhatárban meghúzni ezeket a védővámokat. Lehetne azt mondani, hogy mondjuk büntetünk mindent, ami nem egy adott lokáció ötven-hetven-száz kilométeres körzetéből jön. A szlovák tejjel abból a szempontból nincs probléma, hogy ez közelről érkezik.

– És az is lehet, hogy magyar. De akkor mi szükség lenne az Európai Unióra? Csinálunk egy helyi föderációt, megvalósítjuk a Duna menti köztársaság régi álmát, aztán minden meg is van oldva.  

– Vannak azért pozitív dolgok az unióban, de a mezőgazdaság szabályozása, az agrártámogatási rendszer nem ezek közé tartozik. Amikor kialakult a közös piac, túl nagy lobbiereje volt például a francia mezőgazdaságnak.

– Kanyarodjunk még vissza az eredeti kérdésre. Azt mondtad, a magyar zöldmozgalom tradicionalista, vidéki alapokon állt, mára viszont felülreprezentáltak benne a szójalattés belpestiek. Elkerülte volna a figyelmünket, hogy a magyar zöldek között lezajlott egy népi-urbánus háború, ami azzal végződött, hogy a népiek deáki bölcsességgel visszavonultak remetének vidéki lakjaikba?

– Ennél abszurdabb a dolog. Tényleg megvolt ez a népi-urbánus vita az LMP-ben az elején. Ennek lett a vége a szakadás:

az urbánusok elmentek a Párbeszédbe, a népiek itt maradtak.

Az LMP a népi zöldpárt Magyarországon. Értem én, hogy az én számból ez hülyén hangzik, de gondolatilag akkor is így van.

– És akkor most az LMP mindenhol erős, csak a nagyvárosokban gyenge, ugye?

– Pontosan ez látszik a kutatásainkban. Négy-öt százalékon állunk a vidéki városokban, Budapesten viszont rosszabbul.

– A falvakban meg 50 százalékon?

– Nem, a falvakban soha nem álltunk jól.

– Abból, hogy mondjuk Pécsen jól áll az LMP, hogyan következik az, hogy ti vagytok a népi zöldpárt?

– Állításom lényege az volt, hogy az LMP egyedülálló az ellenzéki oldalon abban, hogy nem Budapesten a legnagyobb a támogatottsága.

– Nem káros ez az „összeszerelőüzem” szöveg, hogyan lehet így megnyerni a munkásokat? Megéri ennyire ellenezni az akkugyárakat?

– Az iparstratégiája a Fidesznek, ami erre az akkumulátorgyártásra épül, arról szól, hogyan lehet az autóipart kiszolgálni.

Szerintünk az autóipar nem jó Magyarországnak.

Egyrészt azért nem jó, mert hogyha válság van, akkor mindig az autóipar az első, aminek csökken a termelékenysége, másrészt azért, mert ez kevés embernek ad munkát, alapvetően hazaviszik a profitot vagy Kínába, vagy Németországba.

– Háromszázezer embernek ad munkát Magyarországon az autóipar, ha nem csak a gyárakat nézzük.

– Ennél több közalkalmazott van Magyarországon például. Tehát, hogy mi mennyi, azért erről érdemes beszélni.

– Azt is szokta mondani az LMP, hogy materiális helyett immateriális javak megtermelésére kellene átállnia a magyar nemzetgazdaságnak, mert az lenne fenntartható. Mennyivel legyen több szociológus és filmesztéta?

– Nem, ez nem azt jelenti, hogy képezzünk sokkal több szabad bölcsészt, mert az ugyan fenntartható, de egyben csőd is lenne. A szolgáltató szektorra gondolunk ilyenkor. De ez már létezik is Magyarországon. Mondok egy nyugat-magyarországi példát – ott indultam sikertelenül a választáson, tehát sokat tudok beszélni a térségről. Az, hogy Ausztriából átjönnek fogorvoshoz Sopronba, Szombathelyre, az egy immateriális érték. Értem, hogy van anyag a fogszabályzásban, de alapvetően ezt a tudását adja el azzal a magyar fogorvos.

Ungár Péter, az LMP társelnöke (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

– Hogyan indul az ellenzék a jövő évi választásokon? Az EP-választáson minden ellenzéki párt egyedül, az önkormányzatin pedig bebújnak civil szervezetek mögé az ellenzéki jelöltek?

– Nekem az a véleményem, hogy a civil szervezetek nem jelentenek megoldást, mert a választópolgárok tudják, hogy hol indulnak ellenzéki politikusok. Mi ragaszkodni fogunk a pártlogónkhoz. Az európai parlamenti választással kapcsolatban: megértem, hogy sok párt aggódik azon, lesz-e önálló listája, de az LMP-nek elég karakteres filozófiája van ahhoz, hogy el tudjon önállóan indulni.

– Lesz közös főpolgármester-jelölt? 

– Erre most nem tudok válaszolni, viszont LMP-s EP-mandátum lesz.

– Kit küldtök az Európai Parlamentbe?

– Erről majd egy nagyon hosszú és bázisdemokratikus belső folyamatban döntünk (nevet).

Kapcsolódó tartalom

– Mi a helyzet a guruló dollárok terén? Tudsz valamit, hogy mennyi hullámot fog még vetni a téma?

– Az ellenzéki választók számára megalázó az a magyarázat, hogy a Párbeszéd rendezvényein megjelenő állampolgárok euró és font pénzjegyekben mikroadományok formájában adtak 500 millió forintot össze, amelyet Perjés Zoltán befizetett a kasszába. Senki se gondolhatja komolyan, hogy az ellenzéki választók ezt elhiszik. Nem is hiszik, úgyhogy

erre elő kellene állni egy jobb magyarázattal.

– Vagy az igazsággal.

– Hát valamit kéne kezdeni ezzel a helyzettel, mert ez így nem oké.

 – És miért nem kényszerítitek ezt ki valahogy?

– Én megmondtam a főpolgármesternek, hogy valami értelmeset kellene erről mondani.

Most inkább nem idézném, hogy ő mit válaszolt erre.

Ettől függetlenül, most egy picit meg fogom védeni. Karácsony Gergely tuti, hogy nem nyúlt le pénzt. A főpolgármester nem korrupt, ilyen értelemben tisztességes ember. A mögötte megbúvó politikai Mickey egerek viszont folyamatosan bűnöket követnek el a magyar ellenzék ellen, megtorlatlanul, és ennek előbb-utóbb vége lesz. Vagy nem, sajnos ez is egy lehetőség.

– A 2018-as választás után te lettél a bűnbak, mondván, ha visszalépsz Budán a DK-s jelölt javára, nincs kétharmad. Mi a véleményed, mennyire volt igazságos ez a kritika veled szemben?

– Azon szoktam gondolkodni, vajon az ellenzéki média egy része szerint a ’22-es kétharmad is nekem köszönhető-e. Mert tavaly a média jelöltje nyert az előválasztáson, tehát kíváncsi lennék, hogy szerintük most ki a felelős a legutolsó országgyűlési választás eredményéért.

 

Kiemelt kép: Ungár Péter, az LMP társelnöke (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)

Ajánljuk még