eney Orsolya, az Amnesty International Magyarország korábbi igazgatója (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A szóban forgó beszélgetés része annak a hatalmas dokumentumhalmaznak, amelyet a Magyar Nemzet hetekkel ezelőtt, ismeretlen e-mail-címről kapott, és amelyről most cikksorozatban számol be. Eddigi írásaikból kiderült, hogy az NGO-k (a nem kormányzati szervezetek) a tájékozatlan külföldi újságírók befolyásolásával miképpen festenek torz képet Magyarországról. Jeney Orsolya a Magyar Nemzet birtokába jutott Skype-interjúban közölte: az Amnesty International Magyarország igazgatójaként erős belső nyomás helyeződött rá, hogy a médiában kvázi ellenzéki szerepben, akár indokolatlanul is bírálja az Orbán-kormányt.

Egyszer azt a jelzést kaptuk belülről, hogy sokkal hangosabbak legyünk Orbán ellen

– közölte, hozzátéve: ez a kérés túlment az Amnesty keretein. – Azt mondtam, már bocsánat, de ki vagyok én, hogy felülírjam az Amnesty mandátumát?

Szavai szerint előfordult az is, hogy azt várták el: konkrét, politikusokkal megtörtént esetekre reagáljon, ám szerinte a jogvédő szervezeteknek inkább az a feladata, hogy rendszerszintű jelenségekkel foglalkozzanak.

Kapcsolódó tartalom

Az egykori igazgató felidézte: a migrációról szóló népszavazás előtt – más szervezetekkel együtt – az Amnesty távolmaradásra buzdította a választópolgárokat. Arra próbálták rábírni az embereket, hogy ne menjenek szavazni. Ám, mivel az Amnesty egy emberi jogi szervezet, én azt vallottam, hogy tisztelnünk kell az embereknek a szabad gondolkodáshoz fűződő jogait. Nem kellene megmondanunk az embereknek, hogy mit tegyenek. Nekünk annyi a feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmüket bizonyos ügyekre, amiből aztán ők le tudják vonni a megfelelő következtetést – fogalmazott.

Jeney Orsolya az Amnestyn belüli viszonyokat azzal is érzékeltette, hogy a szervezet egy olyan kommünikét adott ki a nevében, amelyet át sem olvashatott. A közvélemény befolyásolásának egy másik példájaként a szenzációhajhász kormányellenes megnyilvánulásokat említette.

A különböző kattintásvadász címekkel könnyen lehet befolyásolni a kormányt nagyon utáló olvasóközönséget, akik hajlamosak bármit elhinni, ami Orbán Viktor ellen szól, és sokszor magát a cikket sem olvassák el. Ez olyan hiba, amit egy politikán kívül működő szervezet nem követhet el – húzta alá a szervezet egykori vezetője.

Mint Jeney Orsolya rámutatott, annak következményeként, hogy a hazai politikai élet szereplői eltúlozva és a kontextusukból kiragadva tálalnak bizonyos dolgokat, torzul Magyarország nemzetközi megítélése. Kiemelte, hogy például az Európai Parlament is az említett beszámolók alapján tárgyalja az itteni ügyeket.

A túlzó bírálatok egyik példájaként az egészségügyet említette, „amely bár nagyon rossz állapotban van, de nem lehet azt mondani, hogy ez Orbán Viktor műve lenne”.

A volt igazgató kijelentette: az elmúlt időszakban az Amnesty International a korábbinál erősebben átpolitizált szervezetté vált, és sokkal inkább az ellenzék részeként viselkedik.

Mint köztudott, a Magyar Nemzet az utóbbi hetekben a szerkesztőséghez eljuttatott terjedelmes dokumentumhalmaz, több tízórányi Skype-interjú alapján cikksorozatban számol be arról, hogy a Soros-világhoz tartozó meghatározó szereplők maguk fedték fel a médiára gyakorolt befolyásukat, a manipulációs módszereiket, azt, hogy milyen torz, hamis képet festenek Magyarországról és Lengyelországról a nemzetközi sajtóban.

Kapcsolódó tartalom

Andrej Nosko, a Soros-alapítvány volt vezetője kendőzetlenül elmondta, hogy hazánkat és Lengyelországot egy kalap alá véve, gyakran alaptalanul bírálják. Szerinte mindez összefüggésben van a nemzetközi sajtó színvonalának süllyedésével, az intellektuális lustasággal.

Problémának nevezte azt is, hogy sok külföldi újságíró nem beszéli a magyar nyelvet, másodlagos forrásokra, vagyis a velük azonos politikai álláspontot képviselőkre támaszkodik, ezért torzítanak a magyar kormányról szóló tudósítások.

Arról is beszélt a Soros-alapítvány volt igazgatója, hogy a nemzetközi baloldal és a hozzájuk kötődő sajtó kettős mércét alkalmaz a kelet-közép-európai térség országaival szemben, attól függően, hogy milyen színezetű kormány irányítja az adott államot.

A baloldali vezetésű országok esetében elnézik a jogsértéseket is, míg a jobboldali kormányokat akkor is támadják, ha annak semmi alapja sincs.

Dalibor Rohac szlovák származású kutató, az American Enterprise Institute munkatársa is erről beszélt az egyik Skype-interjúban, és Robert Ficóval példálózott. A névleg szociáldemokrata volt szlovák miniszterelnök vezette kormány meglehetősen korrupt volt, ám mégis a saját emberüknek tartották, mivel az európai szocialisták frakciójában ült, ezért Ficónak nem kellett olyan kedvezőtlen brüsszeli reakciókkal szembenéznie, mint Orbán Viktornak – fejtette ki Rohac.

Szerinte ha Orbánt leváltanák, és ismét a szocialisták kerülnének kormányra Magyarországon, akkor Brüsszelben nagyon megkönnyebbülnének.

Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért egyik jelenlegi projektvezetője rámutatott: bár a külföldi sajtó arról tudósít, hogy Magyarországon és Lengyelországon autoritárius rezsimek vannak hatalmon, szerinte mindkét államban kifejezetten jó élni.

Kapcsolódó tartalom

Egy másik Skpe-interjúban Kálmán Mátyás, a 24.hu és az Index korábbi munkatársa azt mondta, hogy a különböző NGO-k manipulálják vagy akár megvesztegetik a Magyarországról tudósító újságírókat, akik sok esetben erősen torzítva írják meg a hazánkban történő eseményeket. Nem lehet tudni, hogy az adott újságíró éppen kapott-e egy meghívást egy jó kis hotelbe, és mennyit ajánlottak neki, hogy azt írja meg, amit vissza akarnak hallani a médiából – érzékeltette a befolyásolás módját Kálmán. A Soros György által finanszírozott Amnesty Internationalt említette konkrét példaként azon NGO-k közül, amelyek minél nagyobb mértékben akarják ellenőrzésük alá vonni az újságírókat.

Miközben a Magyar Nemzet a SorosLeaks cikksorozatban feltárta az NGO-k és a nemzetközi sajtó manipulációs és befolyásolási gyakorlatát, a külföldi sajtóban is megjelentek hasonló írások.

Néhány hete a spanyol sajtóban leplezték le az európai liberális politikai elitet, világossá téve, miért vizsgálja, vegzálja Brüsszel állandóan Magyarországot és Lengyelországot, s miért elnézőbb más tagállamok ügyeinél. A Periodista Digital nevű honlapon megjelent egy terjedelmes írás, amely egy spanyol volt uniós képviselő különféle magánbeszélgetéseit, közléseit foglalta össze. Punset többek között arról beszélt, hogy a nyugati liberális elit kettős mércét alkalmaz, nem mer fellépni az iszlám szélsőségekkel szemben, mert Brüsszelben sok muszlim él, és a politikai korrektség problémája is felvetődik. Ezzel szemben, ha az EP képviselői Magyarországot vagy Lengyelországot kritizálják, abból nem származhat gondjuk. Sem politikai értelemben, sem pedig úgy, hogy emiatt tüntetnének ellenük – vélekedett a spanyol volt EP-képviselő.

Kapcsolódó tartalom

A napokban egy francia blog tett közzé újabb leleplező anyagot a témában. A viharos sebességgel eltávolított írásban egy nemzetközi nonprofit szervezet, az Újságok és Hírkiadók Világszövetsége, a WAN-IFRA elnök-vezérigazgatója felfedte, hogy az irányítása alatt álló újságírói szervezet milyen módon vett részt a hazánk ellen szervezett lejárató kampányban. A WAN-IFRA-t részben az Open Society Foundations, vagyis a Soros-alapítvány finanszírozza. A szervezet hatalmát pedig a világ vezető lapjainak szerkesztőségeihez való közvetlen hozzáférése jelenti, amellyel mindent befolyásolni tud, a médiumok irányításától kezdve a reklámstratégiákon keresztül az aktualitásokról szóló újságcikkek megfogalmazásáig, vagy egészen addig, hogy miként kezeljenek problémákat, illetve, hogy egyáltalán mit is kell problémának tekinteni.

A blog tudósítása szerint a WAN-IFRA vezérigazgatója, Vincent Peyrègne magánbeszélgetéseiben nyíltan elmondta, hogy pontosan miként működik a szervezete, és utalt a Soros-alapítvány pénzügyi támogatására, amelynek célja az Orbán-kormány elleni hangulatkeltés és nyomásgyakorlás. Amikor megkérdezték Peyrègne-től, hogy lehetséges lenne-e Magyarországra nyomást gyakorolni az Európai Unión és az Európai Parlamenten keresztül, Peyrègne így válaszolt: Persze, volt már rá példa.