Hotspotok Afrikában? Vitatott ötletből realitás

 

Az elmúlt hónapokban az afrikai migrációs folyamatok egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerültek. Az Európai Unió és tagállamai számos találkozón – többek között a 2017. augusztus 28-án Párizsban lezajlott migrációs mini-csúcstalálkozón – próbáltak válaszokat adni az Afrikából Európa felé irányuló vándorlásra.

Ezek részeként – a fejlesztési segélyezés, a helyi gazdaságélénkítés, illetve a katonai és a rendőri segítségnyújtás mellett – mind gyakrabban kerül elő a kontinensen kialakítandó hotspotok témája. A Migrációkutató Intézet „Hotspotok Afrikában? Vitatott ötletből realitás” című elemzése azt veszi szemügyre, hogy az európai államok egyre jobban körvonalazódó, Párizsban kikristályosodó, átfogó stratégiája milyen lépésekben testesült meg eddig, és mi következhet ebből a jövőre nézve.

Megállapíthatjuk, hogy a hosszú távú kedvezőtlen trendek (túlnépesedés, államiság kihívásai stb.) ellenére egyes helyi erőfeszítésekkel jelentősen csökkenteni lehetne az Európába irregulárisan érkezők számát. A líbiai stabilizációra tett – eddig mérsékelt eredményekkel járó – kísérletek mellett az európai államok az arab országtól délre, a Száhel-övezetben igyekeznek kiépíteni új védelmi vonalakat Niger, Csád, Etiópia és más államok bevonásával. Ez a folyamat már legalább egy éve elkezdődött az EU és az egyes tagállamok bilaterális szerepvállalásaival; ennek egyik fontos eleme lett például a német kormányzat által a 2017-es G-20 találkozóra meghirdetett Marshall-terv Afrika számára.

Mára a magyar kormány által már jóval korábban felvetett, külső hotspotok kérdés is az európai gondolkodás középpontjába került. A Szaharától délre, a Száhel-övezetben kialakítandó hotspotok ügye az augusztusi párizsi csúcstalálkozón kapott szélesebb támogatást.

Magyar rendőrök figyelik a vajdasági oldalon tartózkodó migránsokat a magyar-szerb határon felállított ideiglenes határzárnál, Mórahalom térségében 2016. február 22-én. A hétvégén 501 határsértőt fogtak el a rendőrök. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Magyar rendőrök figyelik a vajdasági oldalon tartózkodó migránsokat a magyar-szerb határon felállított ideiglenes határzárnál, Mórahalom térségében 2016. február 22-én. A hétvégén 501 határsértőt fogtak el a rendőrök.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

A tervek megvalósulása esetén sikerülne megoldani azt a kérdést, hogy hol lehetne Európán kívül olyan biztonságos hotspotokat létrehozni, amelyek a fő tranzitútvonalakra esnek, és megfelelnek a biztonsági és humanitárius normáknak, s egyúttal képesek csökkenteni a földközi-tengeri migrációs nyomást. A kézenfekvő megoldás Líbia lett volna, ott azonban nem sikerült kellően konszolidálni a politikai és biztonsági helyzetet. Csád és Niger e tekintetben megfelelőbb partnernek tűnik.

A hotspotok létrehozása jelentősen csökkentené a Földközi-tengernél tapasztalható migrációs nyomást, orvosolná a katasztrofális líbiai humanitárius helyzetet, és apasztaná az embercsempész és dzsihadista csoportok bevételeit. A tervek megvalósulásához azonban elkötelezett, a migrációs válság gyökereinek kezelésére fókuszáló uniós tagállamokra, és hatékony közös külpolitikai fellépésre van szükség.

A teljes elemzést ide kattintva megtekintheti.