Mohács nem csak a tragédia, hanem nagy tettek színtere is volt

 

A mohácsi csata 491. évfordulójára emlékezünk kedden. Fodor Pál történész szerint nem helyénvaló, ha csak a tragédiát látjuk a vereségben.

Az egyik legnagyobb félreértés a magyar közvéleményben és a tudományban is, hogy a török kort 1526-tól vagy esetleg 1541-től számítjuk – mondta az M1 kedd reggeli adásában Fodor Pál történész. Hozzátette: valójában 120-130 évvel korábban, 1390-ben kezdődött, amikor az első rigómezei csata után a törökök első ízben betörtek Magyarország területére.

Ekkortól számítva az ország egyharmadának mindennapi „élményévé” vált, hogy rabló török csapatok pusztítanak a településeken.

A történész szerint Magyarország Mohács előtt rettentően kegyetlen élet-halál harcot folytatott egy olyan nagyhatalommal, amely minden hódításra, területi terjeszkedésre tört.

1390-1400-tól kezdve Magyarország lett a fő célpont, miután a régióban egyedül csak mi voltunk képesek ellenállni. A történész azt mondta: a mohácsi csatára azért került sor, mert nem maradt más hátra, mint szembeszállni a törökkel, kard ki kard alapon.

A korabeli vezető réteg úgy volt vele, hogy ha már a szultán személyesen eljött a hadserege élén, hogy döntő csapást mérjen Magyarországra, akkor mi is tegyünk meg minden tőlünk telhetőt – mondta.

A történész hangsúlyozta: bár a közvélemény a mohácsi csatát hatalmas tragédiaként könyvelte el, bizonyos értelemben úgy is szemlélhetjük, hogy egy nagyszerű emberi tett apoteózisa; hogy valakik mindent megtettek, de sajnos csak ennyi tellett tőlük.

Nem volt ugyanis olyan számottevő politikai vezetője, tisztviselője az akkori Magyarországnak, aki ne vett volna részt a küzdelemben – holott számíthattak arra, ami végül történt velük – tette hozzá.

Fodor Pál arról is beszélt: sajnálatos, hogy a korabeli Európa nem volt alkalmas arra, hogy kisegítse Magyarországot – melyben némi áthallást is érzékelhetünk napjainkra vonatkoztatva –, mert azzal volt elfoglalva, hogy kié lesz az európai főhatalom.