A magyar történelemhez kötődő, és a katolikus világban általánossá vált szokás, a déli harangszó bevezetésének évfordulója van ma. A pápa 1456. június 29-én rendelte el, hogy minden délben meg kell szólalniuk a templomok hatalmas hangszereinek, hogy a török elleni keresztény győzelemért könyörgő imára hívjanak. Kezdetben azonban nem volt kapcsolat, mert nem lehetett, a magyarok által kivívott nándorfehérvári győzelem és déli harangszó között.
A déli harangszó minden nap déli 12 órakor megszólaló, az Úrangyala imádságra hívó harangszó. Az egész világon elterjedt szokás a katolikus templomokban, de Magyarországon a legtöbb protestáns templomban is harangoznak délben.
A mindennapos déli harangozás szokása a XV. század közepéről ered, amikor III. Kallixtusz pápa 1456. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén kiadta Cum hiis superioribus annis kezdetű imabulláját. Ebben az egész keresztény világ számára elrendelte, hogy imádkozzon a török ellen harcba szálló keresztes seregek győzelméért.
III. Kallixtusz pápa ábrázolása az olasz Sano di Pietro (1406–1481) festményén
Magyarország lett volna a következő nagy fogása
II. Hódító Mehmed török szultán ugyanis Konstantinápoly 1453-as bevétele után ismét Európa felé fordult. A török uralkodó 1456 májusában százezres haddal indult a Magyar Királyság kulcsának tartott, az ország belseje felé felvonulási útvonalat biztosító Nándorfehérvár, a mai Belgrád ellen.
A hírre a Borgia családból származó III. Callixtus pápa, aki 1455 áprilisában lett a katolikus egyház feje, keresztes hadjáratot hirdetett. Ebből ugyan nem lett semmi, de más úton gyűltek a hadak a magyar végek védelmére. Csehországból, Lengyelországból és Szerbiából érkeztek katonák Magyarországra, ahol az olasz inkvizítor és hitszónok Kapisztrán János szervezett keresztes sereget. Nándorfehérvár védelmét a törökverő hős, Hunyadi János, Magyarország főkapitánya irányította.
Volt egy kis zavar
Fontos azonban kiemelni, hogy a pápa a rendeletét három héttel a július 22-ei nándorfehérvári győzelem előtt hirdette ki, aminek híre csak további pár hét múlva érkezett meg Rómába. Tehát eredetileg nem lehetett szó a magyar diadal és a déli harangszó közötti kapcsolatról.
Azonban a keresztény győzelem híre a török felett Európa számos városába a pápai imabullával egy időben, sőt sok helyre azt megelőzve érkezett meg. Így előfordult, hogy a harangokat a győzelem hírére kongatták meg, és a déli harangszó egybeforrt a nándorfehérvári csatával.
Maga a pápa augusztus 6-án értesült a diadalról, és aznapra kihirdette az egyház új ünnepét, Jézus színeváltozását. (Az ünnep arra az újszövetségi eseményre emlékeztet, amikor a Tábor hegyén a tanítványok előtt megmutatkozott a Megváltó isteni dicsősége.) Az Európa-szerte kitörő örömmel és megkönnyebbüléssel fogadott magyar győzelmet követően a pápa bullájának is új értelmezést adott: „Minthogy Isten győzelemre segítette a keresztények fegyvereit, a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái legyenek.”
Szoptatás és harangszó
III. Callixtus bulláját VI. Sándor pápa 1500. augusztus 9-én az újabb török veszedelem miatt megújította a déli harangozásról szóló bullát, és arról rendelkezett, hogy a harangszó az egész keresztény világban minden délben szólaljon meg, jelezve, hogy a kereszténység védelme, az összetartás minden időben és minden helyen fontos kötelesség.
Ma minden plébánia legalább egy templomában kötelező a déli harangozás. A harangok csak a húsvéti nagyhét utolsó napjain némulnak el, amikor „Rómába mennek”. További adalék a kapcsolódó szokásokhoz, hogy az 1930-as években még élt az a népszokás, mely szerint a harangszó idejében szoptatták az újszülötteket.