A történetek fontosabbak, mint az ügynöklisták

 

Az Ügynöksorsok című könyv rávilágít, a jelentők akár nagyobb áldozatok lehettek, mint a megfigyelt személyek.

A rendszerváltozás óta állandóan újra és újra felmerülő kérdés, hogy nyilvánosságra kell hozni az 1945 és 1990 között beszervezett hálózati személyek listáját. Nyilván jogos a követelés, hogy a politikai rendőrség korabeli tudatos kollaboránsait megismerje a közvélemény, de valóban egyenlőségjelet lehet-e húzni ügynök és ügynök között.

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága által a héten bemutatott Ügynöksorsok című kötet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratokban ügynökként feltüntetett több mint hetven ember sorsán keresztül szeretné megmutatni, mennyire nem egyértelmű a válasz. A könyvbemutatón járt a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsora, és megszólaltatta a könyv két szerzőjét, Kónyáné Kutrucz Katalint és Petrikné Vámos Idát.

Meg kell fontolni, mit hozunk nyilvánosságra

A legteljesebb iratanyagot kutathatóvá kell tenni, de azt, hogy mit hozunk nyilvánosságra, meg kell fontolni. Az ügynökök jelentésének nagyrész ugyanis az áldozatokról szól. Akarjuk-e tudni, hogy a szüleink, nagyszüleink nehézségeiről egy torz szemüvegen keresztül készült, hamis adatokat tartalmazó anyagok értelmezés nélkül megjelenjenek a neten? – mondta el Kónyáné Kutrucz Katalin.

n1

1945 után a politikai bűncselekmények felderítésére kellet beszervezni az ügynököket, és gyakran fizikai bántalmazás alkalmaztak – hívta fel a figyelmet Petrikné Vámos Ida. – Ezzel szemben az rázott meg legjobban, mikor egy tartótiszt azt írja: az indok arra, hogy miért lehet beszervezni egy férfit, az az, hogy négy gyermeke van, felesége nem tud munkát vállalni a kisgyermekek miatt, így nem engedheti meg magának, hogy elveszítse állását – emelte ki Kónyáné Kutrucz Katalin.

Mikor az ügynök az áldozat

Ibolya fedőnéven ügynök volt egy nő, de valójában áldozat – hangzott el. Férje disszidált és ráállították férje legjobb barátját, aki később szerelmet is vallott neki. A nő próbált megfelelni a szerette férfinak, de annyi esze volt, hogy volt férjének, gyermeke apjának jelezte, hogy semmiképpen se jöjjön haza. Ibolya nagyobb áldozat volt, mint akiről jelentenie kellett volna – húzták alá.

Egy másik történet során könnyebb kiolvasni az ügynök bűnösségét. – Egy kisvárosi férfi önként jelentett gyermekkori „barátjáról”, akit kis híján bitófára is juttatott – annyi bűne volt, hogy módosabb családba született. De volt olyan eset is, mikor valóban akasztás lett a jelentés vége.

– A cél az volt, hogy próbáljuk megmutatni azt: az ügynöklisták követelése fals követelés, nem segít a múlt feltárásában. A múlt feltárását az segíti, ha a történeteket lehet megismerni – húzta alá Kónyáné Kutrucz Katalin.