Nagyon beteg, az orvosi ellátásra egyébként esélytelen emberek tömegein segítenek magyar orvosok Afrikában. Van, amikor nagyon bevállalósnak kell lenniük.
Rendszeresen járnak Afrikába segíteni magyar orvosok, legutóbb május 12-29-e között utazott ki egy kisebb csapat a Magyar Afrika Társaság szervezésében. A nemzetközi segélyezéssel és fejlesztéssel foglalkozó nonprofit szervezet 15. orvosi missziója keretében öt magyar orvos ment Malawiba, hogy fülműtéteket, illetve egyéb fej- és nyaksebészeti beavatkozásokat végezzenek.
Tapasztalataikról a csapat két tagja, Polony Gábor, a Semmelweis Egyetem adjunktusa és Forgács Gábor, szakorvos jelölt számoltak be a Kossuth Rádió Közelről című műsorában.
Illusztráció – Fotó: Magyar Afrika Társaság
Nagyon más
Mint elmondták, nem teljesen ismeretlen terepre érkeztek, mert a kelet-afrikai országban fél évvel korábban járt az előző magyar fül-orr-gégész team, amelynek tagjai részletes információkkal látták el őket a kinti körülményekről.
A misszió helyszíne az egymilliós Blantyre városa volt, ahol a magyarok az Erzsébet királynőről elnevezett közkórházban (Queen Elizabeth Central Hospital) végezték segítő munkájukat, és nagyon más helyzet fogadta őket, mint, amit itthon megszokhattak.
Meglepődtek
A helyi fül-orr-gégészeti részleget három éve épült, a munkát a Michigani Állami Egyetem finanszírozta. Az amerikai felsőoktatási intézmény támogatásával felhúzott részleg két műtővel, egy vizsgálóval és egy nagy kórteremmel működik, amelyben a férfiakat, nőket és gyerekeket együtt helyezik el.
A misszió magyar résztvevőinek meglepetésére a blantyre-i fül-orr-gégészet nagyon jól el volt látva orvosi műszerekkel, amelyek adományként érkeztek, és némelyik berendezés annyira speciális volt, hogy a helyiek nem is igen voltak tisztában a rendeltetésével. A tudás mellett hiány volt az egyszerűbb orvosi eszközökből is, például orvosi ollókból. Nem volt rendes világítás sem a műtőkben, ami nélkül nem lehet operációkat végezni, ezért a magyar orvosok az esti futásukhoz használt fejlámpáikat használták ilyenkor is.
Nem az eredendően sportoláshoz való lámpák, és a hozzájuk tartozó töltők voltak az egyetlen eszközök, amiket magukkal vittek. Az öt magyar orvos fejenként 20 kiló felszerelést szállított Malawiba adományként – például egyszer használatos eszközöket, bemosakodáshoz szükséges folyadékokat.
Egy orvos 17 millió emberre
Jól szemlélteti a malawi egészségügyi ellátás színvonalát, és a misszió indokoltságát, hogy a 17 milliós országban egyetlen fül-orr-gégész szakorvos él, aki ráadásul a betegek nagy részével akkor sem tudna foglalkozni, ha épp ráérne. A rossz közlekedés miatt ugyanis az apró és igen nagyszámú vidéki településről az emberek nem vagy csak nagyon nehezen tudnak eljutni az ellátóhelyekre. Sőt, a lakosság egy része nem is értesül róla, hogy a távoli városokban van orvosi ellátás.
A városban élő, vagy oda valahogy mégis eljutó rászorulók száma természetesen így is nagyon nagy, tekintve, hogy a missziókon kívül egyetlen szakképzett orvoshoz tudnak csak fordulni. Amikor a magyarok kiértek, a nagy kórterem tele volt a rájuk váró páciensekkel, malawi kollégájuk hosszú listával fogadta őket a legrászorulóbb, legnehezebben műthető betegek neveivel. A problémásabb esetek közé tartoztak például azok a páciensek, akik olyan hatalmasra duzzadt pajzsmiriggyel éltek, amilyet Magyarországon elvétve sem látni.
Tanítottak is a magyarok
Az operációk folyamatosan zajlottak, párhuzamosan a két műtőhelyiségben. A magyarok nyolc nap alatt negyvennégyet végeztek el, vagyis naponta négy-nyolc beavatkozást. Tudni kell, hogy a helyi orvos, amikor egyedül dolgozik, nagyjából négy hónap alatt tud ennyit megcsinálni. A nehezebb eseteket ráadásul nem feltétlenül tudja elvállalni, mert a leterheltsége miatt nem megoldott a továbbképzése, és a szakképzett műtői személyzetet is nélkülöznie kell.
Némi reményt jelenthet, hogy a város orvosi egyetemén négy-öt fül-orr-gégész rezidens tanul, akiknek a képzésébe a magyarok is beszálltak, azzal, hogy aktívan bevonták őket az operációkba.
Illusztráció – Fotó: Magyar Afrika Társaság
Az ésszerűség határán
A legnagyobb kihívást a magyarok számára mégsem a szakemberhiány okozta, hanem, hogy a betegeknél semmilyen műtét előtti kivizsgálás nem történt. A tényleges problémával így csak az operáció közben találkoztak, amiből aztán valahogy ki kellett „keveredniük”. Mint mondták, voltak olyan eseteik, amelyek „erősen súrolták az ésszerű határokat”, de szerencsére mindegyiket sikerült megoldaniuk.
A betegek szemmel láthatóan nagyon megilletődöttek voltak, a szakszerű orvosi kezelés, illetve a egészségügyi ellátásnak ez a formája szinte ismeretlen volt számukra, főleg, hogy teljesen idegen kinézetű, a nyelvüket nem beszélő, fehér bőrű emberek kezelték őket.
Boszorkánydoktorok
Mint a Kossuth Rádiónak nyilatkozó magyar orvosok megjegyezték, Malwiban vidéken sokkal inkább a sarlatánok, illetve a nagy presztízsű boszorkánydoktorok jelentik a gyógyulás lehetőségét, mint a nyugati értelemben vett orvosok.
A magyarokon kívül egyébként kevés nyugati orvos fordul meg Blantyre-ben, csak a fül-orr-gégészeti részleget finanszírozó michiganiek, valamint a nagy-britanniai Birminghamből járnak még egészségügyi szakemberek, akik gyógyító munkával és adományokkal is segítik a helyi ellátást.
Százával állnak a magyar orvos ajtaja előtt
Malawi mellett több más országban is előfordulnak magyar orvosok. Hardi Richárd húsz éve dolgozik önkéntes szemorvosként a Kongói Demokratikus Köztársaságban, már több mint nyolcezer betegnek adta vissza a látását. Kétszer akkora területet lát el, mint Magyarország, a régióban egyedüli szemorvosként. A magyar szemorvos munkáját Hajdú D. András fotóriporter is megörökítette – két hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaságban a szemész mellett.
A hússzoros Magyar Sajtófotó-díjas és Pictures of the Year-díjas dokumentarista fotós a Kossuth Rádió műsorában elmondta, amikor a magyar orvos megérkezik egy távolabbi településre, százával állnak az emberek az ajtaja előtt. Hardi Richárd a körülbelül kétmilliós Mbuji-Mayiban lakik, ahol kollégáival egy bérelt épületben szemészeti centrumot működtetnek, és mint a riporter mondta, elég sok embert el tudnak látni, de korántsem az Európában megszokott, hanem annál sokkal szegényesebb körülmények között.
Illusztráció – Fotó: Magyar Afrika Társaság
A szemüveggyűjtő
Ugyancsak szemészeti segítséget nyújt Afrikában egy kecskeméti háziorvos, aki a misszió közti időben szemüvegeket gyűjt a városban. Jakkel Anna önkéntes orvosként régóta viszi magával az Európában hétköznapi, Afrika távoli, elmaradott részein azonban nagy kincsnek számító látásjavító eszközöket.
Mint elmondta, az adományba kapott használt szemüvegeket, amelyek itthon valószínű már a szemétbe kerülnének, Afrikában - Maliban, Ugandában, malawiban – ingyen osztják szét a rászorulók között, miután bemérték, milyen erősségű lencsére van szükségük.
Jakkel Anna szerint ezek az ócska szemüvegek szabályosan új világot nyitnak a látásproblémákkal küszködő emberek számára, például azzal, hogy újra képesek lesznek olvasni, és ezáltal is jobban tájékozódni a szűkebb és tágabb környezetükben.
