15 éve történt a magyar kriminalisztika egyik legsúlyosabb rablógyilkossága. A 2002. május 9-i gyilkosságoknak nyolc áldozata volt. A "móri mészárlás" nem csak kegyetlenségével írta be magát a magyar kriminalisztika történelmébe, hanem az eljárás, a nyomozás során elkövetett rendőri, ügyészi és bírói tévedések, hibák miatt is.
2002. május 9-én 12 óra 10 perc körül két ismeretlen személy belépett a móri Erste Bank Dózsa György u. 23. szám alatti fiókjába. Kibiztosították fegyvereiket, majd az ügyféltérbe hatolva festékszóróval fújták le a biztonsági kamerát (később kiderült: csak egy falra felszerelt fényképezőgépről volt szó, ami csak akkor lépett volna működésbe, ha megnyomják a riasztó gombját).
Egyikük tüzet nyitott a biztonsági őrre (mellkasi tájékon érte a lövés, azonnal összecsuklott), majd a bejárati ajtóban állva a járókelőket küldte el. A tanúk beszámolója szerint a hangja higgadt, stílusa udvarias maradt mindvégig.
A másik férfi hideg, gyakorlott pragmatizmussal, akkurátusan végigkutatta a bank helységeit, és kivégezte a bankban tartózkodó, a lövések hangjára menekülni, rejtőzni próbáló ügyfeleket és alkalmazottakat.
Nyolc áldozat
A két férfi 47 célzott lövést adott le. A mészárlásnak összesen nyolc áldozata volt (ketten a kórházban haltak bele sérüléseikbe). A gyilkosságok, a rablás utolsó perceinek hangjait az egyik áldozat rögzítette a mobiltelefonjával (a „letörölt” készüléket később a visszaszolgáltatta a rendőrség a család részére).
A „támadás” pillanatok alatt történt meg, így a vészjelzőt, és vele a falra szerelt fényképezőgépet senkinek nem volt ideje aktiválni. Ezért nem készült egyetlen kép sem az elkövetőkről. Közvetlenül a gyilkosságok után az egyik elkövető szétlőtte a bankfiók számítógépeit, megsemmisítve ezzel a helyi szervert. Pár perc múlva az elkövetők nagyjából 7,5 millió forintot vittek el a helyszínről, ami azért is feltűnő, mert (állítólag) a bank nyitott páncélszekrényében több tízmillió forint maradt teljesen érintetlenül. A tettesek háborítatlanul, autóval távoztak a helyszínről (és a városból is).
Egyedülálló volt a magyar kriminalisztikában
12:36-kor a mentőket, 12:39-kor a rendőrséget értesítették a helybéliek, miután felfedezik a földön fekvő halottakat. A rablógyilkosság hírére a nyomozóhatóság nagy erőkkel jelent meg a helyszínen. A bankfiók, majd a város környékét, később gyakorlatilag az országhatárokat is lezárják. Ezzel zárult le az magyarországi kriminalisztika egyik legsúlyosabb rablógyilkossága, és megkezdődött az elmúlt másfél évtized egyik leginkább vitatott nyomozása és büntetőeljárása.
A rendőrség még aznap (két órán belül) összefüggésbe hozott a rablógyilkossággal egy férfit, Horváth Szilárdot, aki néhány nappal később feladta magát a rendőrségen. Később kiderült róla, hogy semmi köze a móri bankfiókban történtekhez. A zálogház-rabló Farkas Róbertet is körözni kezdték, de róla azóta sem tudni, hogy hol van.
A nyomozás megakadt; a tanúkat viszont sikerült összezavarni Horváth és Farkas képeivel. Két és fél hónappal később, július 22-én fogták el – elsőszámú gyanúsítottakként – Kaiser Edét és Hajdú Lászlót. Két év múlva a bíróság közvetett bizonyítékok alapján tényleges életfogytiglanra ítélte Kaiser Edét, társára Hajdú Lászlóra 15 év fegyházbüntetést szabott ki. Kiglics Attila – aki a 25 millió forintos nyomravezetői díjért feladta őket – fegyveres rablásért három évet kapott. A fellebbezések után Kaiser Ede büntetését helybenhagyták, míg Hajdú László esetében új eljárásra utasított az ítélőtábla.
A hét emberáldozatot követelő, május 9-i móri bankrablás helyszínét a rendőrség egy nap után még mindig lezárva tartotta a vizsgálat miatt. A pénzintézet előtti füves területen mécsesek, virágcsokrok jelzik a móriak gyászát. A város valamennyi középületére, intézményére kitűzték a fekete lobogót (MTI Fotó: Tóth Gyula)
2007. február 19-én őrizetbe vettek két férfit a 2003-as veszprémi postásgyilkossággal kapcsolatban, és rövidesen (miután egy amatőr hadszíntérkutató a Tatabányát – Tarjánnal összekötő út melletti erdőben fémkeresőjével a móri és a veszprémi helyszíneken talált lőszerhüvelyekkel is egyezést mutató fegyvereket és lőszereket talált) kiderült: ők követték el a móri gyilkosságot is.
A két férfi: Nagy László és Weiszdorn Róbert volt. Ekkor Kaiser Ede már két és fél éve „ülte” életfogytig tartó büntetését. Később kiderült, hogy az autóval menekülő Nagyot és Weiszdornt a rablás után egy órával motoros rendőrök igazoltatták és gyorshajtásért megbírságolták. Az intézkedő járőröknek nem tűnt fel, hogy az autó pénzzel és fegyverekkel van tele, másrészt 13 helyett 18 órát írtak a bírságlapra, így később sem lett gyanús a rendőrségi zár alól éppen kicsúszó autó.
Sok a kérdőjel
Nagy László letartóztatása után öt hónappal később a cellájában lett öngyilkos, társát (a biztonsági őrt halálosan megsebesítő) Weiszdorn Róbertet 2010-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, és a jogerős döntést 2011-ben helybenhagyták. Nagy László soha nem tett beismerő vallomást, viszont a börtönben, titokban naplót írt, amit levélben juttatott el a feleségének.
A szövegben a móri mészárlást egy bizonyos „Radónak” tulajdonítja: Nagy szerint az általa kitalált szerb háborús veterán követte el a gyilkosságokat, maga csak sofőrként volt a helyszínen. Radó egyébként is egyfajta alteregója Nagynak. A szövegben említést tesz négy további emberölésről is. A nyomozók, a kézirat leírása alapján megtalálták egy eltűntnek nyilvánított férfi holttestét.
Weiszdorn Róbert, miután a strasbourgi nemzetközi bíróságnál fellebbezett, és kérelmét elutasították, leghamarabb negyven év után szabadulhat. Kaiser Edéről a bíróság 2009-ben mondta ki, hogy a móri ügyben ártatlan, de más bűncselekmények miatt 2011 januárjában 16 év fegyházbüntetést (minden kedvezményből kizárva), Hajdú László pedig 15 évet kapott.
Némán emlékeztek az Erste Banknál történt bankrablás hét áldozatára a móriak a hétfői gyásznapon, 2002. május 13-án. A tragédia feltételezett időpontjában a zarándokhellyé vált utcaszakaszon, az Erste Bank előtt a móriak és közéleti, valamint egyházi személyiségek helyezték el a kegyelet virágait (MTI Fotó: Tóth Gyula)
Weiszdorn Róbertről a legutóbbi hírek azok voltak, hogy a börtönben (miután érettségizett) lelkésznek tanul és hamarosan végez a teológiai karon. Elmondása szerint a továbbiakban Istent szeretné szolgálni, rabtársainak szeretne lelki segítséget nyújtani.
A kisváros életét viszont a mai napig meghatározza, beárnyékolja a 15 évvel korábbi mészárlás. Közvetve, vagy közvetlenül mindenki érintett abban, ami történt. Az évek során hiába próbált több vállalkozás is megtelepedni, a banképület a mai napig üresen tátong. De jól van ez „így”. A zöldesszürkés, omladozó vakolatú épület szomorú mementója a nyolc ember halálának, egy közösség tragédiájának.
