Ha hím vagy megtéplek, de ha tojó vagy várlak… A fülemüle, avagy csalogány éneke az emberi fülnek is változatos, ám ha fajtárs a hallgató akkor ugyanaz a dallam több jelentéssel is bír.
Az akár ultrahangon is daloló madár sokak szerint a legszebb hangú énekesek közé tartozik, ami nem is csoda, hiszen komplett akkordokat is ki tud énekelni, egyedül. Speciális gégéje egyszerre négy különböző magasságú hangot képes kiadni, vagyis, mintha egyszerre négy fuvolát szólaltatna meg egyetlen muzsikus – hangzott el a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában.
Zsoldos Árpád ornitológus a műsorban kifejtette a fülemüle a legszebb hangú énekesek közé tartozik az emberi fülhöz viszonyítva, hiszen mi másképpen halljuk dalukat, mint ők maguk. Énekének jelentése van, amely elsősorban a fajtársaknak szól.
A fülemüle változatos énekével - ha emberi nyelvre próbáljuk fordítani – a rivális hímnek egyrészt jelzi, hogy az adott terület tilos, a tojónak pedig ugyanez az ének azzal a jelentéssel bír, hogy párja ott van és vigyáz rá.
Minden énekesmadár éneklőszerve úgy működik, mint egy szilveszteri trombita sípja. Csontból és porcokból áll gégéjében, ahogyan feszíti vagy elernyeszti a porcokat, úgy változik a hang magassága. Ráadásul éneklés közben a ki- és belégzéskor is adnak hangot. Olyan gyorsan követik egymást a hangok, amit az emberi fül nem is érzékel – tette hozzá Zsoldos Árpád.
A hímek, amint megérkeznek, rögtön dalra fakadnak, de még nem a revírjükben. Éjjel vonulnak és dalolnak. Szavai szerint az éjszakai fülemüledal az emberi fülnek talán még szebb, mert nincsenek mellékzajok, és mintha jobban is visszhangozna a környék.