Joan Freeman oktatáspszichológus: Vége az egyenlőségnek az iskolákban

Egyre nagyobb figyelem irányul tehetséges gyermekekre, ugyanakkor, ha túlságosan egy irányba nyomják őket, akkor sebezhetővé válnak – mondta el Joan Freeman pszichológus az Új Nemzedék Központ stábjának adott exkluzív interjúban. A szakember a többi között azt is kifejtette, hogy az osztályzás helyett inkább oda kell figyelni a gyermekekre.

Joan Freeman az egész világra kiterjedő kutatást végzett – a többi között – a tehetséges gyermekek oktatásáról. Honlapjáról kiderül, hogy emellett 35 éven keresztül vizsgálta a tehetséges és a „nem tehetséges” emberek összehasonlítását is.

– A keleti hozzáállásban mindenkinek van lehetősége kemény munkával oda érnie, míg a nyugatiban csak a kiválasztottaknak, néhányaknak van esélye, amit nagyon nagy pazarlásnak tartok – kommentálta a tehetséghez való hozzáállásbeli különbségeket.

Stockphoto - Tehetséggondozás - Kreatív gyermek - Festõállvány - Képzõmûvészet

Fotó: Shutterstock

Előre se bukjon a gyermek

Még a tehetséges gyermekeknek sem ajánlotta, hogy előre bukjanak az oktatási létrán. Az első okként azt említette, hogy habár tudják tartani az iramot, de úgy fogják érezni: valami kimaradt, ami miatt állandóan hátra fognak tekinteni. Másodsoron emocionális problémái lehetnek a gyermeknek, akit egy idősebb korcsoportba áthelyeznek. Felidézte a 35 éven átívelő kutatását, mely során beazonosított és rejtett tehetségeket is vizsgáltak, ennek alapkán kijelenthető, hogy csak kevesek tudták kezelni az osztályok átugrását. „Rengeteg más módja is van annak, hogy a gyermekek képzését segítsük”, itt több iskolán kívüli lehetőség is elhangzik, mint alternatíva, legyen szó sportról vagy zenei képzésről.

Az egyenlőség vége

A 60-as és 70-es években olyan szemlélet uralkodott, mely szerint az egyik gyerek nem lehet jobb vagy rosszabb a másiknál, de ez az egyenlőségre épülő hozzáállás kifutóban van – vélekedett a szakember. „Ezek a tehetségek, a gyors tanulók jelentik országaink jövőjét” – emelte ki Joan Freeman. „Kreatívak tudnak lenni és jobbá tudják tenni az életet mindenki számára” – tette hozzá.

Figyeljünk a gyermekre

Kérdésre válaszolva rávilágított a tehetségek keresésének visszásságaira is, hiszen ha közgazdászokat keresünk, akkor közgazdászokat találunk. „A legfontosabb, hogy hallgassuk meg a gyermeket, meg kell próbálni rájönni, hogy miben lennének jók” – emelte ki. Itt jegyezte meg, hogy nem szabad túl specifikusnak lenni, a zenei tehetségeket hozza példaként, akik lehet, hogy 16 évesen döbbennek rá, hogy mást is szeretnének az élettől, „de nincs másuk, mint amire kiválasztották őket, ami sebezhetőséget eredményez”.

a1

Tudják, hogy mit csinálnak

„A gyermekek tudják, hogy éppen hogyan teljesítenek, különösen igaz ez a tehetségesekre” – emelte ki. Ha a tanulást az osztályteremben személyesebbé tennék, akkor célt teremtenének az egyén számára, hogy kihozza magából a legjobbat. A tanároknak ebben útmutatást kell adniuk, bátorítaniuk kell, de azt sem szabad túlzásba vinni, mert kiüresedik, amit a gyermek észrevesz. Korrekt visszajelzést kell adni pozitív módon, „ez jó, de ezt csinálhattad volna másképp” – emelte ki.

Mi ezt személyre szabott tanulásnak nevezzük. Nem jegyért, hanem jobb tudásért dolgoznak, ami között van különbség – tette hozzá.

Tekintse meg az exkluzív interjút angolul: