Fut-e egy költő vagy csak ír?

Már hagyomány, hogy a költészet napján, április 11-én kortárs költők tartanak felolvasást műveikből 12 órán át, maratoni kitartással a Magyar Rádió Márványtermében. Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke mesélt az idei Versmaratonról és arról is, hogy szívesen fut-e egy költő vagy sem.

- Mi lehet a küldetése napjainkban a versek maratoni felolvasásának?
- A Versmaraton már a nevével is, de a programjaival azt célozza meg, hogy a kortárs vers átugorja a szélesebb közönség ingerküszöbét is. Hiszen abban a világzajban és információdömpingben, amiben élünk, elég nehéz megtalálni a költészet és a magas kultúra útvonalát a befogadókhoz. Viszont, ha olyan programok szerveződnek a kortárs költészet köré, amivel érdekesebbé, közvetlenebbé válhat ez a hivatás, és az is igazolható, hogy a költők, írók nem csak a tankönyvekben, papíron léteznek, hanem köztünk járnak, ugyanolyanok, mint bárki más, akkor egy ilyen fesztivál eléri a célját.

- Az idei a sorban már a hetedik alkalom, tehát valószínűleg van már tapasztalatuk, a Versmaraton sikerességéről, hogy tényleg elérte-e ezt a bizonyos ingerküszöböt.
- Évekkel ezelőtt Oláh János, a Magyar Napló kiadójának vezetője kezdeményezte a Versmaraton létrejöttét, az ő ötlete nyomán bontakozott ki. A Versmaraton gyökerei a 2002-ben indított Az év versei című antológiából erednek, és később évről évre egyre színesedő programsorozattá nőtte ki magát. Ez az antológia kicsit felrázta a szakmát, és az olvasóközönséget is rögtön meghódította. Az első program, amely hozzákapcsolódott, az a könyvheti hajóút. Az antológia szerzőit, olvasóikat és a sajtó képviselőit ugyanis háromórás hajózásra vittük, így az antológia szinte megelevenedett, színes, pezsgő együttlétté vált. Azóta még több programmal gazdagodott a maraton: többek között a Hanghordozók című programelemmel, amelyben kortárs zenészek pályáznak az antológia verseinek megzenésítésével. Nyilvános döntője április 7-én zajlik a K11-ben. A szinte azonnal ható és könnyebben befogadható zenén keresztül így a kortárs líra eljuthat olyan közönséghez is, amelyhez könyveken keresztül talán nem sikerülne.

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke beszédet mond Bella István emléktáblája avatásán a Kossuth-díjas költő sárkeresztúri, gyerekkori házánál 2016. augusztus 5-én. A domborműves emléktáblát Kontur András szobrászművész készítette. MTI Fotó: Bodnár Boglárka

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke  (MTI Fotó: Bodnár Boglárka)

- A költők futása is új programelem?
- Igen, ez is a nagyobb figyelem felkeltését célozza meg, tavaly sajnos a rossz időjárás miatt elmaradt, de nagyon bízom benne, hogy az idén megtarthatjuk. Ha már maratonnak hívjuk ezt a rendezvényt, akkor az ép testben ép lélek eszméjétől fűtve miért ne futhatnának a költők is. Persze játékos formában, nem életre-halálra szóló verseny lesz a Ferenc téren április 8-án. József Attila házától nem messze található egy park, amely rendelkezik egy futópályával. Az pedig, hogy mennyit futunk, rajtunk múlik, de majd átadjuk egymásnak a stafétát. A verseny köré egy kis majális is szerveződik: könyveket árulnak, dedikálnak a költők, büfé is lesz. Ezek azok a programelemek, amelyek az április 11-i rendezvényre ráépültek, részben kedvcsinálóként, részben, hogy tovább gazdagítsák azt a hagyományos programot, ami reggel tíztől este tízig tart.
Mint az már ismert, a Magyar Rádió Márványtermében kortárs költők, írók adják elő műveiket, műsorvezetők faggatják őket. Jó lehetőség ez a feltöltődésre, a rendhagyó író-olvasó találkozóra is. Április 11-én nemcsak Budapesten, de az országban több helyen, sőt a határainkon túl is sok költészet napi program zajlik, ami kifejezetten üdvözítő, de talán ez a legnagyobb vállalkozás, amelynek megvalósításához három intézmény állt össze annak idején: a Magyar Napló Kiadó, az MTVA és a Magyar Írószövetség. A média segítségével azok is figyelemmel kísérhetik a rendezvényt, és ezen keresztül a kortárs költőket, akik ezen a napon nem lehetnek Budapesten.
Úgy gondolom, ilyen kulturális pillanatból sokkal többre lenne szükség, azért öröm például, amikor nemzeti szinten kiemelünk egy évet, mint amilyen most az Arany János-év, hiszen így kicsit az egész év költészet napjává válhat, színes kulturális eseménysorozattá – és nemcsak az anyaországban, de a határainkon túl is.