"Sztálin legjobb magyar tanítványa" - 125 éve született Rákosi Mátyás

1892. március 9-én született a vajdasági Adán Rákosi Mátyás kommunista politikus, a magyar történelem egyik sötétebb alakja. Rosenfeld Mátyás néven látta meg a napvilágot egy szegény terménykereskedő tizenkét gyermeke közül hatodikként, apja 1903-ban magyarosított Rákosira. A budapesti Keleti Akadémia külkereskedelmi szakán tanult, majd Hamburgban és Londonban volt ösztöndíjas. A Szociáldemokrata Pártba 1910-ben lépett be, egy évvel később a Galilei Kör titkára lett.

Három évig fogolytáborban volt 

Az első világháború orosz frontján 1915-ben fogságba esett, s egy távol-keleti fogolytáborban raboskodott. Innen 1918-ban megszökött, áprilisban sikerült hazajutnia. Az év végén belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP), emiatt 1919 elején letartóztatták. A KMP 1919. március 21-én egyesült a szociáldemokrata párttal, és kikiáltották Tanácsköztársaságot, melynek száz napja alatt Rákosi termelési népbiztos, az utolsó időszakban a rendfenntartó szerepet betöltő Vörös Őrség parancsnoka volt. A kommün bukása után Ausztriába menekült.

Az életfogytiglani börtön nem tartotta vissza

Innen egy gyújtó hangú beszéde miatt kiutasították, ezután a Komintern titkáraként dolgozott Nyugat-Európában. 1924-ben illegális munkára hazatért, de lebukott. 1925-ben lázadás miatt nyolc és fél év börtönre ítélték, az utolsó szó jogán elmondott beszéde külföldön is nagy feltűnést keltett. Az 1930-tól a szegedi Csillag börtönben raboskodó Rákosit szabadulása előtt egy újabb perben – a Kommünben játszott, addig nem tárgyalt szerepe miatt – életfogytiglani börtönre ítélték.

A legismertebb magyar kommunistának számító Rákosit 1940. október végén – a szabadságharc 1849-es leverésekor az oroszok által zsákmányolt honvédzászlókért cserébe – kiengedték Moszkvába. A Szovjetunióban hősként fogadták, a november 7-i felvonuláson a Vörös téren ott állhatott a tribünön.

Mindent a teljes körű hatalomért

A Sztálin politikai irányvonalát mindig hűen követő Rákosi az emigráns magyar párt vezetője lett, ekkoriban vette el feleségül a jakut nemzetiségű Fenya Kornyilovát.

1945. január 30-án érkezett haza a moszkvai útmutatásokkal felvértezve, s gyorsan újjászervezte a kommunista pártot, amelynek főtitkára lett. Kezdetben az együttműködést hangoztatta a többi párttal, de az 1945-ös választások elsöprő kisgazda sikere rádöbbentette, hogy a nép nem kér a kommunistákból, a proletárdiktatúrából. Ettől kezdve – a megszálló szovjet hadsereggel és a kommunista befolyás alatt álló titkosrendőrséggel a háta mögött – miniszterelnök-helyettesként, államminiszterként “szalámi-taktikájával” szeletelte fel a konkurens pártokat. Politikai ellenfelei börtönbe kerültek vagy száműzetésbe kényszerültek, a leszámolást segítették a többi pártba beépített “kriptokommunisták” is.

Budapest, 1945. szeptember Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt (MKP) főtitkára megérkezik a két munkáspárt és a szakszervezetek közös választási gyűlésére a Nemzeti Sportcsarnokhoz. A felvétel készítésének pontos napja ismeretlen. (MTI Fotó: MAFIRT)

A totális elnyomás időszaka, szovjet mintára

A kommunista párt 1947-ben az elcsalt kékcédulás parlamenti választásokon jutott a hatalomátvétel közelébe.

A “fordulat évében”, 1948-ban felszámolták a többpártrendszert, a szociáldemokratákat beolvasztották. A hatalom az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkáraként Rákosi kezében összpontosult, aki szovjet mintára alakította át az országot. Az erőszakos iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása, a teljes államosítás után az életszínvonal nem érte el a háború előtti szintet, újra be kellett vezetni a jegyrendszert, de panaszszó nem hangozhatott el.

A totális elnyomás legfőbb támasza a rettegett politikai rendőrség volt, megtörték az egyházakat, “osztályellenségnek” bélyegzett emberek tízezreit telepítették ki, százezrek kerültek bíróság elé, egymilliónál több büntetőeljárás indult, tombolt a terror. Az 1949-es Rajk-perrel (amelyről Rákosi azt mondta: “Sok álmatlan éjszakámba került, míg a végrehajtás terve alakot öltött”) beindult azon koncepciós perek sorozata, amelyekkel pártbeli riválisaitól szabadult meg.

Budapest, 1947. augusztus 31. Rákosi Mátyás  leadja szavazatát az országgyűlési választáson (MTI Fotó)

Budapest, 1947. augusztus 31. Rákosi Mátyás leadja szavazatát az országgyűlési “kékcédulás” választáson (MTI Fotó)

Fényűző személyi kultuszt épített fel magának

Az 1952 augusztusától a miniszterelnöki tisztséget is betöltő Rákosi hatalma csúcsán állt. Alakja körül személyi kultusz épült ki, legszívesebben “népünk bölcs vezérének” és “Sztálin legjobb magyar tanítványának ” hívatta magát, hatvanadik születésnapját fényes külsőségek közepette ünnepelték.

Helyzete 1953 tavaszán, Sztálin halála után meggyengült, szovjet elvtársai Moszkvába rendelték, önkritikára kényszerült, a kormányfői posztot át kellett engednie Nagy Imrének. Az “új szakasz” politikáját minden eszközzel igyekezett gátolni, tapasztalt intrikusként a hatalmi harcokban meggyengítette, majd 1955-ben félreállította Nagy Imrét, akinek helyére Rákosi bizalmasa, Hegedűs András került.

Budapest, 1954. február 6. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) teljes ülésén Nagy Imre miniszterelnök (b), Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára (k) és  Mekis József, a SZOT titkára (j). Magyar Fotó: Bojár Sándor

Budapest, 1954. február 6. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) teljes ülésén Nagy Imre miniszterelnök (b), Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára (k) és Mekis József, a SZOT titkára (j) (Magyar Fotó: Bojár Sándor)

A “nép bölcs vezérét” kényszerpihenőre küldték

Hatalma 1956 februárjában áldozott le végleg, amikor a szovjet pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov az SZKP XX. kongresszusán leleplezte Sztálin bűneit. Idehaza is felmerült a felelősség kérdése a törvénysértésekért, amit Rákosi Péter Gáborra, az ÁVH vezetőjére és Farkas Mihály honvédelmi miniszterre igyekezett hárítani. Sikertelenül: 1956. július 18-án az MDP Központi Vezetősége szovjet utasításra minden tisztségétől megfosztotta, és “gyógykezelésre” a Szovjetunióba küldték.

Halála előtt sok évig próbált visszatérni Magyarországra

Az 1956-os forradalom után megpróbált hazatérni, de erre nem kapott engedélyt. 1957-ben utolsó hazai tisztségeitől is megfosztották, és a távoli Krasznodarba vitték, 1962-ben kizárták az utódpárt Magyar Szocialista Munkáspártból. 1962-től a kirgíziai Tokmakban, 1966-tól Arzamaszban, majd Gorkijban élt. Többször is kérte, hogy hazatérhessen, de a megszabott feltételeket (házi őrizet, a nyilvános megszólalás tilalma) nem volt hajlandó elfogadni.

Rákosi Mátyás 1971. február 5-én halt meg, hamvait titokban hozták haza és temették el, urnájának fülkéjét nem jelzi felirat.

A magyar történelem legsötétebb évei

Visszaemlékezései két kötetben 1997-ben és 2002-ben jelentek meg. A nevével fémjelzett korszakot a közvélekedés a magyar történelem legsötétebb évei közé számítja, magát Rákosit az egyik legellenszenvesebb politikusnak tartják.