Befejezték a mágnesszalagok vizsgálatát - tartalmaznak ügynökneveket a szalagok

A munkacsoport megvizsgálta az 1990 előtti állambiztonsági szervek mágnesszalagokon megőrzött adatállományát.

Befejezte az állambiztonsági mágnesszalagok vizsgálatát a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) – közölte a NEB hétfő reggel az MTI-vel. A több mint százoldalas jelentés számos javaslatot tartalmaz. A közlemény szerint a két szervezet közös munkacsoportja megvizsgálta az 1990 előtti állambiztonsági szervek mágnesszalagokon megőrzött adatállományát. Elemezték az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) kezelésében lévő mágnesszalagokon rögzített adattartalom szerkezetét, teljességét és történeti értékét.

A NEB kezdeményezte, hogy a mágnesszalagok kerüljenek át az AH-tól az ÁBTL őrzésébe. A munkacsoport jelenleg is végzi a nyilvántartásokban szereplő minősített adatok tételes felülvizsgálatát, megteremtve ezzel az állampolgárok minél teljesebb “információs kárpótlásának” és a további történeti kutatásoknak a lehetőségét – közölték.

NEB-elnök: az adatállomány részben több, részben kevesebb mint egy ügynöklista

Az állambiztonsági mágnesszalagokon megőrzött adatállomány nem csak ügynökneveket tartalmaz, így részben több, részben kevesebb mint egy ügynöklista – mondta a Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) elnöke hétfőn az M1 aktuális csatornán.

Földváryné Kiss Réka elmondta, a szalagokon 58 ezer adattípus található, amelynek a nagy része személyekre vonatkozik, de vannak például titkos lakásokra vonatkozó információk is.

Budapest, 2011. április 6. Bánhidi Ágnes, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa dokumentumokat készít elő, mielőtt egy speciális géppel savtalanítják az iratokat. A levéltárban a Norvég Alap támogatásával az elmúlt másfél évben mintegy másfél millió oldalnyi iratot mentettek meg az enyészettől a speciális technológia segítségével. Az 1944 és 1990 között keletkezett, elsősorban megfigyelt személyekkel kapcsolatos jelentéseket tartalmazó szövegeket nagyon rossz minőségű papírra és tintával írták, így azok hamarosan megsemmisültek volna. MTI Fotó: Kollányi Péter

MTI Fotó: Kollányi Péter

A szalagok tartalmaznak ügynökneveket, azonban ügynöktörténetek, valós tevékenységre vonatkozó adatok nincsenek rajtuk. Emellett szerepelnek rajtuk olyan emberek nevei, akiket szerettek volna beszervezni, ezért megfigyeltek, valamint az ügynökök fontos, érdekes kapcsolatai is megtalálhatóak a szalagokon – ismertette a részleteket a NEB elnöke. Hangsúlyozta, hogy a nyilvántartás nem teljes körű, hanem töredékes, inkább csak egy “puzzle darab” a teljes képhez, így nem értelmezhető önmagában.

A NEB ezért azt javasolja, hogy oldják fel az adatok titkosságát, ha az nem sért állambiztonsági érdekeket, valamint a szalagok kerüljenek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába a többi forrás mellé – mondta Földváryné Kiss Réka.

NEB: kerüljenek a Történeti Levéltárba a szalagok

Átkerülnének az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába (ÁBTL) az 1990 előtti állambiztonsági szervek mágnesszalagokon őrzött adatai, és – lehetőség szerint – a titkos minősítésüket is feloldanák a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) javaslata szerint. A NEB a szalagok vizsgálatáról szóló jelentését hétfőn hozta nyilvánosságra a honlapján.

A NEB és az ÁBTL szakemberei 2015 szeptemberében kezdték el az Alkotmányvédelmi Hivatalban (AH) őrzött 18, mindmáig titkos minősítésű mágnesszalag vizsgálatát, az erről szóló jelentés több mint 120 oldalas. A mágnesszalagokra már az 1995-ös iratfeltáró bizottság felhívta a figyelmet és a 2009-ben létrejött másik bizottság a szalagok adatállományát a jelenlegi számítógépes rendszerekkel részben olvashatóvá tette.

A NEB és az ÁBTL szakembereiből álló munkacsoport jelentésének első fejezete a pártállami állambiztonság számítógépes adattáraival kapcsolatos ismereteket foglalja össze az 1950-es évektől a rendszerváltásig. Például azt, hogy az úgynevezett Titán-terv keretében 1972-re felépítettek egy új objektumot a számítógépközpont elhelyezésére, ahol egy elektronikus adatfeldolgozó géppel mintegy százfős szervezeti egység 1975-ben 614 370 priorálást, azaz ellenőrzés végzett, 1976-ban 741 666-ot, 1977-ben pedig már több mint a kétszeresét, 1,6 milliót.

A pártállami Belügyminisztérium legnagyobb, integrált számítógépes rendszere az 1970-es évek közepén létrehozott Egységes Gépi Prioráló Rendszer (EGPR), melynek elsődleges célja az volt, hogy a papíralapú dokumentumokat gyorsan meghatározhassák és megtalálhassák. Az EGPR-ben 14 önálló adattárat alakítottak ki, melyek tartalmaztak bűnügyi, igazgatásrendészeti és állambiztonsági adatbázisokat. Ezek 1985-ben összesen 1 350 000 tételt tartalmaztak, ebből 420 000 volt az állambiztonságé, 1987-ben pedig 12,5 millió priorálást végeztek az EGPR-ben.

Ez a hatalmas adatbázis sem tartalmazott minden, a hagyományos, kartonrendszerű vagy dossziéalapú nyilvántartásban szereplő információt az adott személyről vagy eseményről. Tévedés tehát azt feltételezni, hogy ennek a rendszernek az adatállománya helyettesíthetné vagy kiválthatná az esetlegesen hiányos vagy megsemmisült eredeti nyilvántartásokat – szögezi le a jelentés.

G, H és K adattár

Az AH kezelésében lévő 18 mágnesszalag az EGPR 14 adattárából három állambiztonsági adattár (“G”, “H”, “K”) állományait, valamint a róluk készült két-két biztonsági másolatot tartalmazza. A “G” adattár az operatív, megfigyeltekről készült nyilvántartást, a “H” adattár a hálózati nyilvántartást, a “K” adattár pedig a Központi Kémelhárítási Adattár nyilvántartását tartalmazza. Az AH informatikusai szerint a “G” jelű nyilvántartás 83 694, a “H” jelű 58 708, a “K” jelű pedig 4896 rekordot tartalmaz. A munkacsoport ezek közül a hálózati és az operatív adattárat vizsgálta részletesen. A jelentés szerint a “K” jelű adattárban nyilvántartottak adatainak mostani nyilvánosságra hozatala nemcsak nemzetbiztonsági, hanem külügyi vagy nemzetközi kapcsolatokat érintően is káros lehetne, ezért védendő.

A jelentés második fejezete rövid áttekintést ad a mágnesszalagok 1990 utáni történetéről, a korábbi múltfeltáró bizottságok ezzel kapcsolatos tevékenységéről, legfontosabb megállapításairól, valamint a mágnesszalagok további sorsával kapcsolatos szakmai, politikai és sajtópolémiákról. A jelentés harmadik fejezete a mágnesszalagok vizsgálatának első eredményeit ismerteti, a negyedik pedig a NEB és az ÁBTL közös javaslatait.

A személyazonosításhoz szükséges születési dátumok jelenleg nem olvashatók

A jelentés megállapítja többek között, hogy a mágnesszalagokról lementett adathalmaz strukturálatlan, “ömlesztett” adatfolyam, melynek kódolt karaktereit csak részben sikerült megfejteni, így például a személyazonosításhoz szükséges születési dátumok jelenleg nem olvashatók. A jelentés kiemeli, hogy a “hálózati nyilvántartás” nem azonos a “beszervezett személyek adattárával”, ugyanis olyan személyek adatait is tartalmazza, akik a szolgálatok szempontjából valamiért fontosnak bizonyultak, például mert beszervezés céljából tanulmányozták, ám soha nem váltak hálózati személlyé.

“Bizonyosan megállapítható, hogy a “H” adattár sohasem volt a diktatúra által működtetett hálózati személyek teljes körű nyilvántartása” – olvasható a jelentésben, mely szerint a rendelkezésre álló adatok “nem feltétlenül teszik lehetővé az egyes személyek minden kétséget kizáró azonosítását”. Továbbá egy 1970-es évekbeli belügyminiszteri parancs szerint a különlegesen fontos ügynökök eleve be sem kerültek ebbe a nyilvántartásba.

Továbbá az EGPR lezárása előtt legalább egy állambiztonsági szerv biztosan kérte az általa konkrétan megnevezetteken kívül az összes többi hálózati személy adatainak törlését a nyilvántartásból, és ezt végre is hajtották. Azt nem lehetett megállapítani, hogy hány szervnek volt ilyen kérése, és a törlés hány személyt érinthetett. A jelentés szerint a mágnesszalagok adatai és az ÁBTL-ben lévő dokumentumok egyaránt hiányosak, együttes használatuk, egybevetésük révén kapható a jelenleginél teljesebb kép a korabeli állambiztonsági nyilvántartás működéséről és a hálózati személyek köréről.

A NEB és az ABTL közös javaslata, hogy az operatív és a hálózati nyilvántartás a megfelelő jogszabályi környezet megteremtését követően, rövid időn belül kerüljön az ÁBTL-be, ugyanez a “K” jelű esetében az adatok érzékenysége miatt a másik két nyilvántartás felülvizsgálatára figyelemmel történhet majd meg. Javaslataik másik csoportja a szükséges jogszabályi környezet kialakításával a minősített adatok felülvizsgálatának megindítására irányul.