Életutakkal mutatják be a kommunista múltat

Akkor kaphatunk reális és hiteles képet múltunkról, ha helyi, városi, járási, megyei szinten is sikerül feldolgozni 1945-1990 időszakának történelmét - jelentette ki Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) tagja pénteken Szegeden.

A történész a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett szimpózium előtt újságíróknak elmondta, a NEB  a Magyar Nemzeti Levéltárral együttműködve elkezdte olyan vidéki párti, majd később tanácsi vezetők életútjának összeállítását, akik meghatározták egy-egy város vagy megye történéseit. Bár az egypártrendszer 1948-ban alakult ki Magyarországon a Magyar Dolgozók Pártjának létrejöttével; a kommunisták már 1944-1945 fordulójától kezdve  igyekeztek megszerezni a hatalmat az általuk fontosnak ítélt területeken, így a rendvédelemben és az állambiztonságban – fejtette ki a szakember.

Levéltári anyagokkal tekintik át a hatalmi változásokat

A NEB fontos feladatának tartja feltárni, hogy vidéken miként zajlott le a kommunista hatalomátvétel. Most készül az a dokumentumkötet, amely újonnan előkerült levéltári anyagok segítségével tekinti át a Csongrád megyében 1944-ben és 1945-ben lezajlott változásokat – közölte. A helyi viszonyokat vizsgálva kitűnik, hogy minden megyében sikerült olyan pártapartcsikokat találni, akik élet-halál urai voltak és teljhatalommal rendelkeztek. Csongrád megye a Komócsin-klán tevékenységének köszönhetően az egyik legkeményebb és legbrutálisabb térség volt – tette hozzá.

A történész kitért arra, hogy a hatalmi viszonyok alakulásában az illegális kommunista időszakban létrejött személyi kapcsolatok voltak elsősorban a meghatározók. Ebben a tekintetben mindenképpen speciálisnak mondható a Komócsin család története. Az olykor évtizedes szálak nem csak a határokon belül maradtak meg, a fontos kérdésekben döntő pártvezetők mindegyikének volt szovjetunióbeli, moszkvai kapcsolata.

Kádár alternatívája: a Komócsin család

A Komócsin család esetében fontos volt Gerő Ernő és Révai József támogatása. Hosszú ideig a család egyes tagjaira egyfajta Kádár Jánossal szembeni alternatívaként tekintettek, felmerült, hogy ők vehetnék át az ország vezetését – hangsúlyozta a szakember.

Miklós Péter történész elmondta, ifj. Komócsin Mihály 1925-ben született és 2016 decemberében hunyt el. Édesapja és nagybátyja helyi szinten játszott fontos szerepet, testvére pedig országos feladatokat vállalt. Korábban a Magyar Kommunista Párt, majd az MDP, később az MSZMP megbízható, szilárd emberének, bástyájának számított.

Az MSZMP-n belül komoly törést jelentett 1956, amikor a párt igyekezett háttérbe szorítani az 50-es évek terrorjában szerepet vállaló rákosistákat, sztálinistákat.  Ifj. Komócsin Mihály ezt túlélte, 1957-ben először szegedi, majd megyei párttitkárként szolgált. Fenntartója volt az államszocializmusnak, de a Kádár-rendszer szélsőbaloldali ellenzékének számított. Ezt a vonalat az országos színtéren testvére, Komócsin Zoltán képviselte – mondta Miklós Péter.

Az MSZMP fennmaradt káderjelentései közt vannak olyanok, amelyek megkérdőjelezik ifj. Komócsin Mihály felkészültségét, kapcsolatát munkatársaival, a sztálinista, rákosista elvek elkötelezettjének tartják, de hangsúlyozzák, lojális a párthoz. Ezt mutatja, hogy 1985-ben, amikor a párt azt kérte, vonuljon nyugdíjba, ezt szó nélkül megtette – noha kifejtetten tettre késznek, egészségesnek, erősnek érezte magát -, és sem a következő években, sem a rendszerváltás után nem vállalt politikai vagy párttisztséget – tette hozzá a történész.

Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát.

(Címlapkép: illusztráció)