Újra utcai viseletté válhat a szegedi papucs

Megújulhat és akár ismét utcai viseletté válhat a híres szegedi papucs.

A magyarországi papucsviselet eredete a hódoltság koráig nyúlik vissza; a törökök jellegzetes lábbelije, a visszakunkorodó orrú bőrpapucs első hazai említése 1572-ből származik. Szegeden a papucs használata a férfiak és a nők körében is általános volt, ám a jellegzetes szegedi papucs csak a 19. század második felében terjedt el. A híres lábbeli 2015-ben került be a Nemzeti Értéktárba, készítői most új utakon járnak.

2008-ban Rátkai Sándortól, aki még túl a 90-es évein is készítette a szegedi papucsot, Sallai Tibor vette át a szegedi papucs készítés hagyományát.

„Mindenki kézműves volt a családban: dédszüleim szegedi papucsot készítettek, apám férfiszabó volt. Az első, eredeti egylábas papucsok, amiket mi is készítünk, még őrzik a török formai világot, a kicsit hegyes, felfelé görbülő orral, laposabb sarokkal, Ám a szegedi csizmadiák kitalálták, hogy magasabb sarkat tesznek alá, hogy csinosabbak legyenek benne a lányok, valamint rákerültek a Szeged környéki mezei virágok” – mesélte.

A hagyományőrzésen kívül most megpróbálnak továbblépni és utcai viseletre is alkalmassá tenni a szegedi papucsot.

Eleinte próbálkoztak farmerból készült papuccsal, és balerinacipőre is hímeztették a szegedi papucs motívumait, és ez mindezek továbbfejlesztése. Azt szeretnénk, ha a papucsokat mindenki bátran viselné- fogalmazott Sallai Tibor.

Társa a szegedi papucs készítésben felesége, Sallai Zsuzsa.

2006-ban Szegeden, a Városháza tőszomszédságában Rátkai Sándor papucskészítőnek a szegedi papucs történetét bemutató múzeumát és látványműhelyét nyitották meg. MTI Fotó: Németh György

„Először fel kell drukkolni a bársonyra a hímzésmintát. Négyféle mintával dolgozik, melynek technológiáját felújítottuk. A hímzőnő természetesen kézzel hímzi meg, majd amikor készen van a hímzett bársony, akkor a megfelelő szabásminta alapján kiszabom kézzel a felsőrészt, a bélést, a padlóhoz való bőrt, utána pedig megvarrom a felsőrészt. A férjem feladata, hogy fára foglalja, majd amikor elkészült a papucs – attól függően, hogy szalagos vagy bojtos lett-e -, akkor a megfelelő kellékeket elkészítem hozzá” – magyarázta a munkafolyamatot Sallai Zsuzsa.

A Földművelésügyi Minisztérium is támogatja a hungarikumok egyes elemeinek modernizálását.

V. Németh Zsolt hungarikumokért felelős államtitkár azt mondta: nemrégiben bemutatták a viseleti kultúra megújítását, és tíz divattervező vonultatta fel a kollekcióját.

“Ez keresztmetszetet adott az új vonalról, amely hasznos a hagyomány tekintetében is, hogy megőrizzük az ősi motívumkincset, ezt pedig úgy lehet megtartani, ha ezek elemeit becsempésszük a mai viseleti kultúrába” – fogalmazott az államtitkár.

MTI Fotó: Mészáros János

És hogy hogyan kell elképzelnünk egy utcai viseletre készült szegedi papucsot?

Nos, a hímzés ugyanúgy megjelenik, csak épp abban a színben, amelyben a papucs is van, vagy pedig simán, finom bőrökből, például kecskebőrből, modernebb kaptafaformával. A sarok azonban visszatért a török sarokhoz, és kézi láncvarrással van körbevarrva.