50 év - 50 film: Erőszakos romantika vagy romantizált erőszak?

Vegyünk egy szadista hajlamú, feltehetően pszichopata szépfiút meg egy apa nélkül felnőtt, befolyásolható fruskát és helyezzük őket a 30-as évek nagy gazdasági világválságának kellős közepébe, és máris megkapjuk Bonnie Parker és Clyde Barrow történetét.

Ha sztorijukat megszorozzuk az amerikai erőszak ábrázolásának korszakalkotó képsoraival, majd egy nevezőre hozzuk azokat az európai történetmesélés gesztusaival, végeredményként a világ egyik leghírhedtebb gengszterpárosáról készült, idén 50 éves alkotás, a Bonnie és Clyde tárul szemünk elé.

A filmbéli Barrow-banda: Gene Hackman, Estelle Parsons, Warren Beatty, Faye Dunaway, Michael J. Pollard (Fotó: IMDb)

A filmbéli Barrow-banda: Gene Hackman, Estelle Parsons, Warren Beatty, Faye Dunaway, Michael J. Pollard (Fotó: IMDb)

Újonnan induló rovatunkban hétről-hétre egy-egy 1967-ben készült filmalkotást ajánlunk olvasóink figyelmébe, elsőként pedig a V8-as Fordjukból úgy nevezett Tommy Gunokkal kaszaboló szerelmespárt szólítjuk hasábjainkra. Hollywood szellemének egyre divatosabb gyászolása helyett fürdőzzünk egyet a mozi fellegvárának aranykorszakában, méghozzá ötven darab 50 éves filmmel, így a nosztalgia egészen az év utolsó hetéig tart majd!

Az állatkínzó Clyde és a jámbor Bonnie

Clyde Barrow-t valószínűleg veleszületett érzelmi fogyatékossága, kvázi pszichopátiája készteti tombolásra – állítólag már gyermekkorában megmutatkoztak szadista hajlamai, mivel nagy élvezettel kínozta a farm állatait –, az alapvetően jámbor baptista család sarjaként felcseperedő Bonnie Parkert pedig vélhetően négy esztendős korában elhalálozott apja nevelésének hiánya nem tartotta vissza vérfagyasztó tetteitől, melyekkel a publikum első ízben az 1967-ben levetített tekercseken szembesülhetett.

Clyde Barrow és Bonnie Parker (Fotó: Wikipédia)

Clyde Barrow és Bonnie Parker (Fotó: Wikipédia)

A párocska és családtagjaikkal (Buck Barrow-val és nejével, Blanche-sal) kiegészült csatlósaik (Raymond Hamilton, WD Jones, Ralph Fults és Henry Methvin) számos bankot raboltak ki, valamint több ember vére is szárad a kezükön – a gyilkosságokat javarészt rendőri rajtaütések folyamán követte el az akkorra már sarokba szorított bűnbanda. A becslések alapján a tagok legalább kilenc zsaru életét oltották ki, a korabeli viszonyok között az emberek mégis hőstetteknek vélték cselekedeteiket, sőt romantizálták e közönséges bűnözők alakját, akiket végül a rendőrség összehangolt akciója vont ki a forgalomból.

Nyolc Oscar ment, egy kultusz jött

Az 1930-as években az Egyesült Államok szinte egész területét rettegésben tartó Bonnie és Clyde ámokfutása a nagy gazdasági világválság éveit varázsolja a vászonra, mely időszak a bűnözés virágzásáról vált hírhedté – a kapcsolatukat bemutató alkotás pedig a Premiere magazin szerint egyike a világ 25 legveszélyesebb filmjének, melynek cselekménye itt olvasható bővebben.

A rendező, Arthur Penn, valamint Gene Hackman, mint Buck Barrow és Warren Beatty, alias Clyde Barrow (Fotó: IMDb)

A rendező, Arthur Penn, valamint Gene Hackman, mint Buck Barrow és Warren Beatty, alias Clyde Barrow (Fotó: IMDb)

Eredeti cím: Bonnie and Clyde Magyar cím: Bonnie és Clyde Gyártási év: 1967. Rendező: Arthur Penn, operatőr: Burnett Guffey, zeneszerző: Charles Strouse. Szereplők: Bonnie Parker – Faye Dunaway, Clyde Barrow – Warren Beatty, Buck Barrow – Gene Hackmann, Blanche Barrow – Estelle Parsons, C.W. Moss – Michael J. Pollard, Eugene – Gene Wilder. Magyarul beszélő, amerikai krimi, 107 perc

Az egymás oldalán kiteljesedő szerelmesek elvetemült rablók és Született Gyilkosok voltak – a megfogalmazást persze nem a véletlen szülte, elvégre Oliver Stone Quentin Tarantino könyve nyomán készített, azonos című munkája szintén egyfajta kinyilatkoztatás a nagybetűs állampolgár, valamint az általa alkalmazott erőszak társadalmi beágyazottságát illetően.

A rendezői székben a 2010-ben eltávozott Arthur Pennt tisztelhetjük, akinek neve még a Dustin Hoffmannal forgatott Kis nagy ember kapcsán lehet ismerős – azzal majd 2020-ban foglalkozunk. Kulturális mentalitásának megértésében fontos szerepet játszhat a tény, miszerint sosem tartotta magát hollywoodi rendezőnek. Mindig is New Yorkban lakott, a nyugati parton soha, munkáját pedig rendre a hagyományos stúdiórendszertől függetlenül végezte, és mindössze két filmet rendezett LA-ben.

Gene Wilder debütálása mellett a címszerepekben Clyde-ot Jack Nicholson örök szárnysegédje, Warren Beatty, míg Bonnie-t az ebben évben mindjárt három első filmet is jegyző (Dorothy) Faye Dunaway formálja meg ellenállhatatlanul (pedig még Jane Fonda és Cher neve is szóba jött), de nem mehetünk el szó nélkül a másik Barrow-fivért meg annak hitvesét alakító Gene Hackman, illetve Estelle Parsons felejthetetlen mellékszerepe mellett sem – utóbbi ráadásul az operatőrrel, Burnett Guffey-val karöltve díjra is válthatta a tíz Oscar-jelölés egyikét.

Faye Dunaway és Warren Beatty, a filmbéli Bonnie és Clyde (Fotó: IMDb)

Faye Dunaway és Warren Beatty, a filmbéli Bonnie és Clyde (Fotó: IMDb)

„Franciák, tűnés!“

A tiszteletbeli Arany Medve-díjas rendező, Arthur Penn klasszikusa nem véletlenül idézheti a hatvanas évek francia újhullámának stílusát, Warren Beatty ugyanis kezdetben csupán producerje volt a filmnek, aki nemcsak húgát, Shirley MacLaine-t akarta beépíteni a filmbe, de a direktori posztra sem kisebb nevet szemelt ki, mint magát Francois Truffaut-t.

Warren Beatty, azaz Clyde Barrow (Fotó: IMDb)

Warren Beatty, azaz Clyde Barrow (Fotó: IMDb)

A franciát még a forgatókönyvírás munkálataiba is bevonták volna, sőt a mester ragaszkodott ahhoz, hogy a valódi Clyde biszexualitásáról ne emlékezzen meg a mozi – csak Pennek sikerült megfosztania víziójától Beatty-t, így került képbe a főhőst kínzó impotencia –, ám Truffaut végül rég dédelgetett álma, a 451 Fahrenheit megrendezése mellett döntött.

Miután az egyik nagymenő távozott, a producerek egy másikat kerestek meg, ráadásul Jean-Luc Godard személyében. Több forrás szerint a rendező nem bízott az amcsikban, így visszautasította az ajánlatot – mások azt állítják, Pennek azért sikerült felülkerekednie külföldi pályatársán, mert az szerette volna „kissé” átszabni a scriptet: Bonnie és Clyde tizenévesek lettek volna Japánban.

Korlátlazító kasszasiker

A mozit jegyző Warner annyira nem hitt annak sikerében, hogy példa nélküli megállapodást kötött az akkor még csak producer Beatty-vel, vagyis 40 százalékot ígért neki a bruttó bevételből. A stúdió elsőkörben B-filmként képzelte el az alkotást, azaz autós és fapados „filmszínházakba“ szánták, ám miután a kritikusok zabálni kezdték azt, azonnal jelentősebb promóciót kapott, és szélesebb körben mutatták be a tervezettnél.

Dunaway és Beatty a film egyik jelenetében (Fotó: IMDb)

Dunaway és Beatty a film egyik jelenetében (Fotó: IMDb)

A gengsztereposz becslések szerint 2 és fél millió dollárból forgott, ám 1973 januárjáig az USA-ban 50, világszerte pedig 70 milliót hozott a konyhára – és akkor a kölcsönzésekből befutott közel 23 millióról még nem is beszéltünk. Ezen összegeknek hála az eladósodott jenki filmgyártás saját hajánál fogva ránthatta ki magát egyre mélyülő financiális verméből – hasonló lökést adott a los angelesi celluloid-kánaánnak 1976-ban a Biblia-eladásokat is meglódító Ómen, melynek anyagi farvizén evezve jöhetett létre például egy addig sokadrangú sci-fiként kezelt kis filmecske, valami Csillagok Háborúja is…

A számokat az eleve legendás és lebilincselő sztori, valamint az autentikus színészi gárda játékán túl azon kultúrtörténeti mérföldkő is igazolja, mely szerint a hatvanas évek végére Hollywoodban megjelent a korhatáros rendszer, ennek következtében pedig az erőszak és a szex bemutatásának korlátai is meglazultak – mindemellett a technika addig elért fejlettségi szintje is egyre inkább lehetővé tette a naturalista brutalitás meggyőző ábrázolását, ezért a már említett Guffey lencséje is előszeretettel merítkezik meg a golyótépte emberi húsban.

Faye Dunaway, avagy Bonnie Parker

Faye Dunaway, avagy Bonnie Parker (Fotó: IMDb)

És hamár szex, adjunk egyet a politikai korrektségnek is (de úgy, hogy fájjon): Dunaway annyira dögös volt az azóta emblematikussá vált svájci sapkájában, hogy a film bemutatását követően a szóban forgó fejfedő ezrével fogyott világszerte.