Kedvelte a törpebálnákat a Megalodon

Egy friss kutatás szerint a valaha élt legnagyobb cápa, a Megalodon kedvelte a kisebb bálnákat, és akkor halt ki, amikor kedvenc zsákmányfajának populációi a pliocén vége felé összeomlottak.

A tizenhat méteres Carcharocles megalodonról úgy hiszik, mintegy 14 millió éven át volt jelen a tengerekben, 2,6 millió évvel ezelőtti kihalásáig.

Az óceánban hétmillió éve élt tengeri emlősök kövületei az eddigi legrészletesebb betekintést engedik a Megalodon által kedvelt zsákmányfajokba. A cápa hatalmas, fűrészes fogai által a csontokon visszamaradt, egyedi horzsolások és sebek azt sugallják, a mára kihalt törpebálnákat és fókákat kedvelte leginkább.

A kutatók úgy hiszik, a hűvösödő klíma – ami egyébiránt a tengerszint csökkenését idézte elő a sarki jégsapkák és gleccserek hízásával – a part menti környezeteknek, ezáltal a kisebb szilás cetek élőhelyének gyors átalakulását vonta magával. A folyamat révén ezeknek a ceteknek állománya csökkent, miközben a változások elősegítették, hogy a Megalodonnak túl nagy testű, nyílt vizet kedvelő bálnák fejlődjenek ki.

Nagy fehér cápa és megalodon foga. (Fotó: Rex Features)

Nagy fehér cápa és Megalodon foga. (Fotó: Rex Features)

A klímaváltozás emellett szezonális „büféket” hozott létre a pólusok környékén, amelyek elősegítették azon nagyobb bálnák – mint a modern hosszúszárnyú bálna és kék bálna – evolúcióját, amelyek képesek voltak az óriási távolságok megtételére. Lehetséges, hogy a melegebb, part menti élőhelyekhez szokott Megalodon már nem tudta őket követni a hidegebb vizekbe.

A friss kutatás szerzői a perui Aguada de Lomas Pisco-csontbreccsájában előkerült kövületek sebeit vette szemügyre. A Megalodon által megjelöltek között fellelhető egy mára kihalt, apró testű szilás cet, a Piscobalaena nana állkapocscsontja, valamint egy korai fókafaj, a Piscophoca pacifica. Mindkettőnek testmérete kisebb volt öt méternél, vagyis a Megalodonénak harmadát sem érte el. Ennek ellenére más kutatók nem zárják ki, hogy az óriáscápa nagyobb bálnákat is megtámadott.

Azt egyelőre nem tudni, hogy a Megalodon is megpróbálkozott-e a hosszú távú migrációval. Hasonló bizonytalanság övezi azt a kérdést is, hogy vajon milyen interakció zajlott le az óriáscápa és zsákmánya között. A szerzők szerint gyakorlatilag megállapíthatatlan, hogy aktívan vadászott-e rájuk, vagy az elhullott dögöket ette-e meg, mint ahogyan napjainkban a nagy fehér cápák is teszik.

Egy tavalyi vizsgálatban azt sugallták, hogy a versengés az akkoriban megjelenő fehér cápával és a kardszárnyú delfinekkel, szintén közrejátszhatott eltűnésében.

A vizsgálatról a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology folyóirat számolt be.