Az állatvédelem és a felelős állattartás nemcsak kötelességünk, hanem a természetvédelem kapuja is. Gyermekeknél például alapja lehet a környezeti nevelésnek és remény a bolygó számára. Éppen ezért a Kék bolygó stábja az "állati" oldalát mutatta be a népszerű, egykori királyné, Sisi történetének.
Wittelsbach Erzsébet, teljes nevén Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia néven született, Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja, Ferenc József felesége volt.
Nemcsak szépségét, fondorlatos politikai döntéseit, vagy modern felfogását jegyezték fel a történetírók, hanem állatszeretetét is. Ennek gyakran adta tanújelét a királyi család egykori pihenő rezidenciájaként használt, impozáns gödöllői Királyi Kastélyban.
Faludi Ildikó muzeológus az M1 – Kék bolygó című műsorában kifejtette, Erzsébet királyné már gyerekkorától nagyon kedvelte az állatokat, hiszen otthon egy természetkedvelő édesapa mellett nőtt fel, aki mellett különösképpen a lovakat, a madarakat és a nagy testű kutyákat kedvelte meg. Olyannyira, hogy amikor ifjú császárnéként Bécsbe megérkezett, a rideg udvari környezetet az állatokhoz fordulással enyhítette – magyarázta.
Sőt, Sisi a 19. század merev szokásaiban bővelkedő királyi udvarban a mai szokásokhoz hasonlóan foglalkozott kedvenceivel. Kutyáit társként kezelte, amivel elég nagy megrökönyödést váltott ki. Két kedvenc kutyájának emlékét ma is őrzi a kastély előkertjében emelt két sírkő.
Lovait is rajongásig szerette. Istállóikat rendkívüli körültekintéssel építtette meg. Szabadidejének jelentős részét lovassporttal töltötte, sőt messzemenően híres volt a férfiakat is megszégyenítő lovastudásáról.
Sisi nagyon szerette Gödöllő természetes békéjét. Egyik levelében egyszer ezt írta róla az édesanyjának: “Itt nyugta van az embernek, nincsenek rokonok, nem piszkálódik senki, ott meg Bécsben az egész császári pereputty. Engem sem feszélyez itt semmi, úgy élek, mint a falunkban, sétálhatok, kikocsizhatok egyedül.”
Gyakran több kilométeres sétákat is tett a gödöllői birtokon, ahol nem csak nyugalmat talált: “Gödöllőn is van egy fa, amely a legjobb barátom ezen a világon. Valahányszor Gödöllőre érkezem, vagy elutazom onnan, fölkeresem a fát, és néhány percig szótlanul nézzük egymást. Életem meghitt barátja ő, mindenről tud, ami bennem végbemegy, az idő alatt is, amikor távol vagyok tőle, és ő senkinek sem árulja el.”
