Aleppó felszabadításához közelítve egyre több "nyugatra menekült" lakos mer beszélni az elnyomás alatti korszak brutális történeteiről. Az átmenekült családok és a szabadúszó újságírók brutális verésekről és halálos fenyegetésekről számoltak be, és arra is fény derült, hogy sok lakó miért nem meri elhagyni a romos keleti városrészt - írja a Sputnik News.
Hétfő éjjel győzelmi ünnep volt a háború sújtotta Aleppóban. A szíriai hadsereg szinte az összes lázadók irányította területet elfoglalta, és Aszad szíriai elnök is kijelentette, hogy “komoly lépést tettek a válság megoldásának ügyében”.
A kormányerők katonái mutatják a győzelem jelét Aleppó keleti részében (MTI/EPA/SANA)
Szerdán azonban folytatódtak a harcok a két éve elnyomás alatt tartott szíriai városban, ahol az elmúlt nap alatt közel hatezer lakos menekült át a nyugati városrészbe a számukra kialakított humanitárius folyosón. De a felszabadított lakók problémáinak még koránt sincs vége.
Ez volt az utolsó esélyünk
A kelet-aleppói lakosok közül sokan évek óta most beszélhetnek először nyíltan a lázadók által elkövetett borzalmakról. A Sputnik Arabicnak nyilatkozó egyik lakos arról mesélt, hogy “a legtöbb aleppói azért maradt a városban, mert a lázadók megfenyegették őket, hogy megcsonkítják vagy megölik őket, ha megpróbálnak elmenekülni”. Hozzátette: ő is jelen volt, mikor elkapták és megverték azokat, akik a biztonságos, nyugati városrészbe próbáltak meg átszökni.
A SANA szíriai állami hírügynökség által közreadott képen szíriai civilek hagyják el Aleppó város keleti negyedét 2016. december 7-én (MTI/EPA/SANA)
A szíriai kormányerők novemberi előretörése alatt tömegesen menekült ki Aleppóból a város 130 ezer foglya. Az élő pajzsként használt emberek a felszabadítás hírére felbátorodtak, és már fogvatartóiktól való félelem sem tudta őket visszatartani.
A kivándorló tömegről a szíriai televízióban is közöltek felvételeket. Egy kormánypárti aktivista elmesélte az SA-nak, hogy a tömegben főként gyermekek, nők és idősek vannak, akik a végkimerülés határán állnak.
A videót a képre kattintva lehet megtekinteni
Sokan ezért nem mernek átmenekülni a nyugati városrészbe
De a helyzet ennél sokkal bonyolultabb – mesélte Alaa Ebrahim szabadúszó szíriai újságíró, aki vasárnap ért vissza Aleppóba. Szerinte sok lakó azért nem mer átmenni a kormány irányította nyugati városrészbe, mert a lázadók ellopták az irataikat. Ezek az emberek nem hajlandóak csatlakozni a többiekhez, mivel attól félnek, hogy rögtön őrizetbe veszik őket. Az újságíró szerint a lázadó parancsnokok az ellopott igazolványokkal már észrevétlenül átjutottak a kormánycsapatok ellenőrzőpontjain.
Biztonságban vannak, de még nem mernek beszélni
Az elmúlt három hét alatt elmenekült 130 ezer “keleti” lakó nagy része már a biztonságos nyugati területen él. A legtöbben a kormány által épített átmeneti szálláson alszanak, mások megtalálták a családtagjaikat, és hozzájuk költöztek.
A felszabadítóikkal kapcsolatban viszont szinte semmit sem mesélnek – mesélte az újságíró. Ezek az emberek évekig éltek a lázadók uralma alatt, ahol brutális büntetés várt rájuk, mikor ellentmondtak a hatalomnak. Miután megérkeztek a kormány uralta városrészbe, egyértelmű, hogy nem fogják kritizálni az új vezetőséget. A legtöbben a lázadókról sem mesélnek, legfeljebb annyit, hogy ellopták a civileknek küldött nemzetközi segélyszállítmányokat, és saját családjuk között osztották szét.
Azok a lakók, akik biztos távolságot tartottak a lázadóktól, sokszor belehaltak az éhségbe. Aki ellentmondott nekik, azt megverték. Ha valakinek nem volt pénze, a lázadók megtalálták a módját, hogy kizsákmányolják. Miután ezek az emberek átjöttek a nyugati területekre, megkapták az esélyt arra, hogy valahogy helyrehozzák kisiklott életüket – mesélt Ebrahim a változásokról és a lakók reményeiről.
A szíriai hadsereg egyik katonája cipel egy sebesült nőt a felkelőktől visszafoglalt egyik aleppói negyedben december 12-én (MTI/EPA/SANA)
Azok a lakók, akik a borzalmakról mesélnek neki, nem szíriai vagy orosz támadásokról számolnak be, hanem a lázadók brutalitásáról. Mikor a szíriai hadsereg betört a városba, hogy kiszorítsa a lázadókat, sok családnak megengedték, hogy saját házukban vészeljék át a harcokat.
A lakók szerint sokkal kevesebb “lázadói lendület” van a kelet-aleppóiakban, mint ahogy azt a nemzetközi sajtó gondolja. A lázadó harcosok és családjuk sokszor fenyegetés hatására álltak át az ellenséghez, mások rájöttek, hogy éhen halnak, és voltak olyanok, akikben egy nap tudatosult, hogy egyszer úgyis eljönnek a felszabadítók, így a legfontosabb dolguk a csonkítás vagy a halál elkerülése.
De akkor kinek lehet hinni?
De a szóbeszéden kívül bizonyítékokkal senki sem tud szolgálni, és így nagyon nehéz eldönteni, hogy ki cselekedett önszántából, és ki döntött külső kényszer hatására. Sok bosszúéhes átmenekült lakó állítólag arra biztatja a hadsereget, hogy minél hamarabb végezzenek a lázadókkal. Mások arra panaszkodnak, hogy a szíriai kormány letartóztatja a felkelőknek kikiáltott aleppóiakat. De az ostromlott városban nehezen jutnak el a tudósítók, így dokumentumok és bizonyítékok nélkül elhamarkodott döntés lehet farkast kiáltani.
