A Szürke senkiknek nagyon is van nevük

A film végére garantáltan megtanuljuk a katonák nevét, akiknek két célja van csupán. Teljesíteni a parancsot és túlélni a háborút. Az első világháborút. Kovács István elsőfilmes rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró tévéfilmje több mint sokkoló.

Háborús filmekből talán van már néhány a tarsolyunkban. Akkor is, ha nők vagyunk, akiket lássuk be, azért általában kevésbé érdekel a téma. De mert szembe jöttek velünk a filmek, mert világsztárok játszottak bennük, hát megtanultuk mi is, hogy ölni, háborúban ölni az életet jelenti. Hogy percekre-e vagy hónapokra, esetleg egészen végig, túlélve mindent, pusztulást, világégést, fájdalmat, borzalmat – nem tudni. Kinek kinek, ahogy adatott. De hogy végül az, aki nagyon szerencsés, aki tényleg az, képes lesz-e túlélni ezzel a súllyal az életet, nos az már más lapra tartozik.

A 17 éves Dömét – aki nagy vonalakban meséli el az életét a film elején – katonatársai éppen a folyóból húzzák ki. Úgy ahogy van, kabátostól, menetfelszerelésestől. A tompa fényekben szinte érezni a hideget, a bőrünk alá hatolót, minket is húz a vizes bőrcsizma súlya. Döme után érkezik még egy kis kalitka, benne egy galambbal, a fiú féltett madarával. Döme édesapja Szeged városának elismert galambásza volt, míg be nem sorozták az I. világháború elején – galambjaival együtt. Ezek a madarak aztán katonai célokat szolgáltak a fronton, üzeneteket, híreket vittek, biztosan, gyorsan repülve, célba érve, ahova kellett. Döme apja azonban elesik, így a fiúra marad a kérdés és a feladat: otthon maradjon-e anyjával és testvérével, szinte gyerekként vagy vállalja-e,  hogy hős legyen. A nyitójelenetből és a Döme monológjából tudjuk, hogyan is döntött.

Jelenet a Szürke senkik című Kovács István filmből

A Dömét alakító Kovács S. József  a Kaposvári Egyetem első éves színész hallgatója Cserhalmi György osztályában

“Szerintem Döme épp úgy hős maradhatott volna, ha otthon marad, mint így, hogy a frontra indult” – mesélte a tévéfilm tegnap esti díszbemutatója után a Dömét alakító Kovács S. József, aki élete első főszerepét játszotta. “Nehezen hittem el, hogy engem választott a rendező, jól esett a bizalom. Játszottam már kisebb szerepeket, statisztáltam, forgattam reklámfilmekben, de ez az első főszerep. A szerepre való felkészüléshez beleástam magam a témába, nagyon sok, a fronton íródott személyes naplót és feljegyzést olvastam el. Szívszorító volt, megindító. Azért különösen hálás vagyok a rendezőnek, hogy a rám osztott szerep miatt kénytelen voltam ezeket elolvasni, magamtól valószínűleg nem tettem volna. Ebben a filmben olyan sorsokat láthatunk, olyan névtelen hősök bukkannak fel, akikről jóformán azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán éltek-e. A szürke senkik voltak ők, ők öten, akik egy fontos feladattal indultak az ellenséges vonalak mögé.”

 

A film főbb szerepeiben Kovács S. Józsefet, Trill Zsoltot, Keszég Lászlót, Björn Freiberget és Molnár Leventét láthatjuk. A szürke senkik című filmet a Magyar Média Mecanatúra program támogatta.

Furcsa, de a katonák arca az esténként gyújtott tűznél nem pirosodik ki. Ahogy a test, úgy a lélek sem tud átmelegedni. Talán csak a személyes történetek miatt kerül mosoly az arcokra néha, szerelmek, feleségek képe villan föl. Az egyik katona kalapos nő vonalait rajzolja a füzetébe egy ceruzacsonkkal, a másik, a furcsa német fickó kerek, vászonba tekert csomagot rejteget a táskájában, az Őrmester sokat dohányzik, de érte tűzbe menne az az oláh katona, akinek az életét mentette meg még a civil életben. A katonák között Döme, mint egy tiszta szívű és lelkű gyerekkatona is formálódik. Nem maradhat érintetlen.

 

Jelenet a Szürke senkik című Kovács István filmből

“Hogy a háború után végül Döme hazaér-e? Jó kérdés, de ezt én sem tudom” – mondja Köbli Norbert forgatókönyvíró. “Az már egy másik történet, ebben a miénkben kompakt egészet kap a néző, függetlenül attól, hogy a szűkös költségvetés alapjaiban határozta meg, hogy a frontvonalat például ne láttassuk. Azt már egyébként is ismerhetik, készült már számos ilyen mozi. A szürke senkik-ből hiányzik a kaland vonal, mert úgy gondolom, hogy a háborút nem lehet kalandfilmként bemutatni. A háború nem jó dolog, ezért olyannak kell láttatni, amilyen valójában – ezért is más ez a film, mint a többi hasonló témájú. Az alapötletet a Nagy Háború című blog adta, pontosabban annak egy fényképe. Órási ketrecekben galambokat láttam egy fotón, madarakat, amelyeket katonagalamboknak hívtak. Elgondolkodtatott, hogy milyen helyzet az, hogy a galamb, amelyet a béke jelképének tartunk valójában mégis háborús célokat szolgált. Ebből az ötletből született a Szürke senkik.”

Jelenet a Szürke senkik című Kovács István filmből

A filmet egyébként rekord gyorsasággal, két hét alatt forgatta le a stáb a Budapest környéki hegyekben és rudabányai tónál. Naponta hajnali négykor keltek, hogy időben elkezdhessék a feszített munkát, ami mindenkitől komoly koncentrációt követelt.

A nézők a Duna Televízió műsorán, december 16-án 22.00-kor láthatják a filmet.

“Novemberben és decemberben forgattunk, nappal és éjszakánként, sokszor emberpróbáló helyszíneken és roppant kellemetlen időjárás közepette – mesélte Kovács István elsőfilmes rendező. “Azt mondják, egy film rendezője elsősorban őrmester legyen és erre bizony szükség is van, belátom, különösen, ha 15 nap alatt akarunk egy 60 perces filmet leforgatni.  A munka pörgetése mellett ébren kellett tartani a lelkesedést is napról napra a hideg, az eső,  a fagy, a kemény éjszakai felvételek ellenére is. Úgy érzem, sikerült elérni, amit szerettünk volna: úgy mesélünk el egy történetet, hogy az kerek egész, nem hiányzik belőle semmi. Én az egykori Jugoszláviában születtem, közelről érintett a délszláv háború. Bár nem voltam katona, megtapasztaltam, mi az, amikor a bőrödön érzed a háborút. Azért nagyon remélem, hogy a Szürke senkik háborús filmjén, a megannyi borzalom ellenére is átsüt a pacifizmus.”