Kutatók friss eredményei arról tanúskodnak, hogy a kései krétakorban élt, madárszerű Avimimus dinoszaurusz társaságkedvelő, szociális állat volt. Mindez ellentmond ama régóta fennálló elméletnek, miszerint a dinoszauruszok többsége a magányt kedvelte.
Gregory Funston, az Albertai Egyetem kutatója szerint vizsgálatuk feltárja, hogy a dinoszauruszok sokkal jobban hasonlítottak a modern állatokhoz, mint ahogyan eddig hitték.
Egy tíz éve felfedezett mongóliai lelőhelyen leltek rá a kérdéses csontokra. A helyszín több ezer összetört csontszilánkot tartalmaz, ami arra utal, a helyszínt fosszíliavadászok rabolták ki. A kiegészítő vizsgálatok elvégzését követően a kutatók felfedeztek egy Avimimus dinoszauruszok maradványaiban gazdag csontbreccsát. Korábban ez a faj nagyon ritka volt.
Funston magyarázata szerint bár ismeretes, hogy a modern madarak rajokat alkotnak, ez az első bizonyíték ilyen viselkedésre madárszerű dinoszauruszoknál.
Az ilyen tömeges maradványokból nem lehet feltárni, miért is haltak meg együtt a dinoszauruszok, hacsak az ember szeme elé nem kerül a lelőhely. Szavai szerint meg tudják állapítani, hogy az őslények pusztulásuk idején egymást mellett éltek, de továbbra is rejtély, erre mi okuk volt.
Avimimus portentosus (Fotó: DeAgostini/Getty Images)
A felfedezés viszont rávilágít a szociális viselkedés növekvő trendjére a dinoszauruszoknál. A krétakor vége felé ugyanis egyre több társaságkedvelő dinoszauruszcsoport élt. A kutató szerint már csak azt kell megállapítani, hogy ez a megfigyelhető trend az őslények viselkedésén, vagy pedig egyszerűen a maradványok megőrződésének milyenségén alapszik.
A csontbreccsák jó bizonyítékot nyújtanak rá, hogy az állatok csordákban vagy csapatokban éltek-e. Bár a jura- és triászkorban ritkák, a krétakorban gyakoriak ezek a képződmények. Viszont ez az első felfedezés, ahol madárszerű dinoszauruszokról van szó.
Funston kifejtette, a felfedezésnél talán még fontosabb rávilágítani a fosszíliavadászok egyre növekvő számára, és arra, hogy miként befolyásolja mindez a tudományos kutatásokat.
Ennek érdekében kutatótársaival a nyílt hozzáférésű Scientific Reports folyóiratban tette közzé eredményeit.
A kutató úgy véli, nagyon fontos tudatosítani az emberekben, hogy a kövületvadászat bűncselekmény, ha viszont elfogynak a vevők a megszerzett maradványokra, az illegális folyamat is felszámolható.
