A véltnél gyorsabban olvad a grönlandi jégtakaró

Friss tanulmány szerint Grönland jégtakarója gyorsabban olvad, mint ahogyan eddig hitték, mert a földkéreg alatt lévő földköpeny torzulásait nem vették figyelembe a tudományos számításokkor.

E jelenség miatt alábecsülték az évente megolvadt 20 milliárd tonnás jégtömeget – állapították meg tudósok, tanulmányuk a Science Advances tudományos folyóirat legutóbbi számában jelent meg.

Az újabb számítás szerint Grönland 2003 és 2013 között mintegy 2700 milliárd tonnányi jégtömeget veszített el a korábban becsült 2500 milliárd tonnával szemben, azaz 7,6 százalékkal többet a korábban véltnél – mondta Michael Bevis, az Ohiói Állami Egyetem földtudományi professzora, a tanulmány társszerzője.

“Ez eléggé szerény korrekció, ami nem változtatja meg a Grönland összes jégveszteségével kapcsolatos becslésünket, de a felfedezés következtében másképp látjuk azokat a helyeket, ahol veszteségek keletkeznek a sarki jégtakaróban” – magyarázta a kutató.

A Sermeq Kujatdleq-gleccser borjadzási frontja, Grönlandon, 2016. szeptemberében. (Fotó:NASA/John Sonntag)

A Sermeq Kujatdleq-gleccser borjadzási frontja, Grönlandon, 2016. szeptemberében. (Fotó:NASA/John Sonntag)

A földgolyó ezen vidékén a földkéreg lassan mozog északnyugati irányba. Negyvenmillió éve Grönland egy része forró magmaoszlop felett haladt el, amely megolvasztotta a most Izland alatt található földköpeny kőzeteit.

A legutóbbi jégkorszak idején a grönlandi jégtakaró sokkal nagyobb volt, mint jelenleg, hatalmas tömege alatt lassan benyomta a földkérget az alul lévő magmaoszlop által meglágyított földköpenybe.

Amikor a jégkorszak végén a jég nagy része elolvadt, a jégtakaró súlya jelentősen csökkent, és hagyta felemelkedni a földkérget, amelynek emelkedése most is folytatódik, míg a földköpeny kőzetei tovább mozognak Grönland alatt.

Amikor az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA GRACE műholdjai 2002-ben elkezdték mérni a Föld körüli gravitációs mezőt, a szakemberek tudták, hogy különbséget kell tenni a földkéreg alatti kőzetáramlás és az azt borító jégtömeg változásai között.

A műholdak műszerei azonban nem tudták megkülönböztetni a jég és a földkéreg alatti kőzetek tömegét – mutattak rá a kutatók. A matematikai modellezéskor e két paramétert pontosan figyelembe kellett venni.