Nehéz utat járt be a 38 éves fiatalember, Szőke Tibor, amíg felépült kábítószer-függőségéből. Szenvedélybetegsége legnehezebb időszakában döbbent rá, hogy „a fény létezik, de kellünk hozzá, hogy megérintsen”; azóta boldogságcédulákon terjeszti az évek során összegyűlt gondolatait, bölcseleteit, amik már könyv formájában is elérhetők.
„Amikor önmagadért és másokért teszel, a világot fordítod jobbra”
Szőke Tibor sok embernek hálás azért, hogy súlyos szenvedélybetegségéből felépülhetett és életben maradt. Az üzenetet, ami ezen a nehéz úton eljutott hozzá, úgy döntött, másoknak is átadja. Boldogságcédulákon terjeszti, ajándékozza el gondolatait, amik eljutottak már nem csak az utca emberéhez, de a Pécsi Gyermekotthon lakóihoz és György-telepre, a mélyszegénységben élőkhöz is.
„Azért van a lábad, hogy oda menj, arra indulj, ahol szeretve vagy”
A cédulákat évekkel ezelőtt kezdte el terjeszteni – még postásként – Szőke Tibor, méghozzá a mélyszegénységben élők között, a pécsi György-telepen.
Mint a Kossuth Rádió Közelről című adásában elmondta, eleinte volt benne félelem attól, hogyan reagálnak majd az ott lakók a cédulákra. Külön rendszert épített fel a terjesztésükre. Először mindig ugyanazok a családok kaptak a cetlikből, aztán ha eljutott a híre a szomszédba, akkor ott is hagyott belőlük.
Egy fiú nyulakat néz a pécsi György-telepen 2014. október 17-én. MTI Fotó: Sóki Tamás
Végül már várták a György-telepiek a cetliket, mert ott „nagyon nagy híja van a jó gondolatoknak, a pozitív hozzáállásnak – mesélte a férfi.
A kereszt a legjobb cédula
Ebben a világban, ahol élünk, mindenki rászoruló, anyagi helyzettől függetlenül szomjazunk és éhezünk – vallja Szőke Tibor, akinek üzenetei – teszi hozzá – a szeretet parancsán alapulnak.
Ha a ránézek a keresztre, ami a szoba falán függ, mindig tudom, hogy azon a napon is erőfeszítést kell tennem azért, hogy többet adjak. A kereszt a legjobb cédula – mondja a férfi, aki ma már a pécsi Tüzér utcai gyermekotthonban dolgozik gyermekfelügyelőként.
Két hete van még csak ott, de a gyerekszekrények felét már elborítják a színes cédulák. Szerinte a gyerekek azt értékelik elsősorban, hogy kaptak valamit – és hogy szeretetből kapták.
„Csak akkor nincs kiút, ha el sem indulsz”
Szőke Tibor már többször nagyon messzire került a normális emberi élettől. „Szenvedélybeteg voltam kilenc évig. Minden létező rossz dolgot kipróbáltam, amihez csak hozzájutottam. Romboltam magam. Ebben az állapotomban egyfajta bizonyosságot leltem, ami megtartott. Ezt vittem tovább a cédulákon, amikkel szeretnék iránymutatást adni. Arról, hogy a fény létezik, de mi is kellünk hozzá, hogy megérintsen”.
Szőke Tibornak ma már két gyermeke van és több munkahelye. A boldogság-cédulák egy kis könyvben is megjelentek és tárlat nyílt belőlük a pécsi Civil Közösségek Házában.
Ha minden a tervek szerint halad, hamarosan mobilapplikáción is elérhetők lesznek a gondolatok, amelyből az elmúlt öt év során több mint háromszázat gyűjtött össze az egykori kábítószerfüggő férfi.
