Ezért akkora durranás a Pokémon Go

Itt az újabb játékőrület, a Pokémon Go. Emlékeznek még a Tamagotchira? Még temetőjük is volt a gépállatkáknak, most azonban nem etetni kell őket, hanem vadászni. Mindenhol: utcán, üzletben múzeumban. Az applikáció a „való világot” hozza be, és feltünteti a képernyő valamely sarkában a Pokémont, amelyet el kell fogni. Mi lehet a játék titka? Melyek az előnyei és a veszélyei a pokémonozásnak? A többi közt ezekre a kérdésekre keresték a választ a Kossuth rádió Napközben című műsorában.

Egy nagyon izgalmas újítás, ahogy a Pokémon fejlesztői megoldották, hogy az emberek kimenjenek, és a körülöttük lévő világból szerezzenek impulzusokat, élményeket. A közösségi oldalakat sokan azért bírálják, mert úgy zárják el az embereket, hogy gyakran egymás mellett ülnek, és nem beszélnek, csak a világ másik végét figyelik, kukucskálnak, mások hogyan élnek. Ez a játék azonban kivisz az utcára, találkozni, érintkezni kell – mondta a műsorban az egyik riportalany.

Arra a felvetésre, hogy pokémonozás közben sem beszélgetnek az emberek, hanem elmennek egymás mellett az utcán kezükben a telefonjukkal, úgy reagált: a találkozás a játékban az, hogy az emberek összemosolyognak: most akkor te is ezt a bábut keresed? Összegyűjtötted? Két sarokkal arrébb én még láttam egy gyíkocskát, esetleg ha téged is érdekel… Ennek legalább az esélye megvan – fogalmazott.

RTSJ5OT

Egy másik riportalany arról számolt be, hogy a Corvin sétányon rendszeresen összegyűlnek délutánonként a gyerekek, és pokémonoznak. Ez ugyanolyan, mint amikor régen egy-egy kapualjba lementek a gyerekek, és együtt játszottak, csak immár mobiltelefonnal teszik ezt – hangoztatta.

Annak kapcsán, hogy veszélyes lehet, ha útközben folyton a telefonunkat bámuljuk, azt mondta: ez egy valós probléma, de azért azokat az embereket, akik az átlagosnál jobban elmerülnek a telefonjukban, egy üzenetváltás is kivezeti a külvilágból.

Borzasztóan addiktív, az egész alapja a gyűjtögetés. Nagyon egyszerű, ingyenes, mindenki le tudja tölteni, mindenki tudja kezelni, és senki nem tudja letenni – tette hozzá.

 

Ha azt nézzük, mekkora tábora van a Pokémon Gónak, mégis csak a felhasználók töredékére jellemző, hogy átlép egy bizonyos határt – mondta Kósa Éva médiapszichológus.

Valójában nagyon sokféle szálat fog össze a Pokémon Go-őrület. Az utóbbi évtizedek a szórakozás felértékelődéséről szólnak, az embereket könnyű és ésszerű határok között nagyon jó játékba vinni. Azok, akik nem veszik figyelembe ezt a határt, azt a képességüket vesztik el, hogy ki tudják mondani: jót játszottam, de most visszatérek a valóságba. Ez nem csak ennél a játéknál fontos, a virtuális valóság egyre több lehetőséget kínál – hívta fel a figyelmet.

A Pokémon Gót nehéz mihez hasonlítani, hiszen minden hasonló játék, illetve a közösségi média népszerűségét is fölülmúlta. Egyrészt azért, mert a valóságot és a virtuális világot izgalmas módon ötvözi, másrészt a Pokémon, mint brand sem ismeretlen a médiatörténelemben. Ezek összjátéka nagyon erős. Még a „játék elején vagyunk”, hiszen gőzerővel fejlesztik a Pokémon Gót, és újabb funkciókkal erősítik a közösségi élményt – jegyezte meg Lévai Richárd közösségimédia-szakértő.

Úgy vélte: egyre több olyan eszközt használunk majd, melyben keveredik a valóság és a virtuális tér, akik kipróbálták a Pokémon Gót, vagy más hasonló játékot, azok előnyre tettek szert.

A pszichológia leír egy sajátos jelenséget a játékkal kapcsolatban, amit “kettős tudatnak” nevezünk. Ez a gyerekeknél nagyszerűen megfigyelhető: teljes mértékben elmélyülnek a játékban, mondjuk, homokból süteményt készítenek, de amikor ezzel megkínálják a felnőttet, és az bele akar harapni, leginkább a gyermek rémül meg. Magyarán, van egy teljes átélése a játéknak, de van egy megőrzött valóság is. Aki telefonnal a kezében autó elé sétál, vízbe esik, vezetés közben pokémonozik, ezt a kettős tudat közötti határt veszíti el – magyarázta a pszichológus.

Arra a véleményre, miszerint voltaképp egy bugyuta játékról van szó, ami a felnőttek intelligenciáját tompítja, a médiaszakértő azt válaszolta: van egy játék, aminek az a lényege, hogy egy labdát kell eljuttatni a hálóba. Nagyon népszerű, azt sem Nobel-díjasok játsszák, és közösségeket tud építeni – jegyezte meg.