Elhunyt Oláh János

Életének 74. évében hosszas betegség után hétfő hajnalban elhunyt Oláh János József Attila-díjas költő, író és szerkesztő - közölte az MTI-vel a Magyar Írószövetség. A Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti az irodalomszervezői munkásságáról is ismert szerzőt.

A Közel című regény, Az Örvényes partján és a Száműzött történetek című elbeszéléskötetek, a Kenyérpusztítók című dráma Babérkoszorú-díjas szerzője az 1960-as években indult nemzedék kiemelkedő és műfajújító alakja volt – idézi a közlemény Szentmártoni Jánost, a szervezet elnökét, aki kiemelte azt is: Oláh János a Magyar Írószövetség egyik leghűségesebb választmányi tagja, valamint Arany János Alapítványának elnöke is volt.

Oláh János költő, író, a Magyar Napló irodalmi folyóirat főszerkesztője. MTI Fotó: Soós Lajos

Oláh János költő, író, a Magyar Napló irodalmi folyóirat főszerkesztője. MTI Fotó: Soós Lajos

“Végső küzdelmét méltósággal vívta, olyan bátran, mint ahogyan élt. Hiánya pótolhatatlan lesz. Irodalmi öröksége felbecsülhetetlen, példaértékű, nemzedékekre kiható munkásság” – fogalmazott Szentmártoni János.

A közlemény felidézi, hogy az 1942. november 24-én Nagyberkiben született Oláh János irodalmi pályája a legendás Kilencek alkotócsoport 1969-es Elérhetetlen föld című antológiájában indult, 1994-től a kortárs magyar irodalom meghatározó és számos tehetséget felkaroló lapjának és kiadójának, a Magyar Naplónak a vezetője volt.

Oláh János 1966-ban szerzett diplomát az ELTE magyar-népművelés szakán, majd 1971-1972-ben elvégezte a Testnevelési Főiskola edzőképző szakát is. 1966-tól könyvkereskedő, majd művelődési házban propagandista. 1968-tól szabadfoglalkozású, 1970-től kultúrházban, 1973-75-ben pedig cselgáncsedzőként dolgozott. Irodalmi pályája elindulását követően a Remetei Kéziratok című irodalmi és művészeti periodika kiadója, a Kézirat Kiadó vezetője volt.

Oláh János kulcsszerepet játszott a közmédia együttműködésével eddig hat alkalommal megrendezett, Versmaraton című költészet napi rendezvény szervezésében is.

Főbb művei közt tartják számon a Fordulópont (versek, 1972); a Visszatérés (regény, 1979); a Jel (versek, 1981); Az őrült (regény, 1983); a Nagyító fény (válogatott versek, 1991); a Vérszerződés (novellák, 2001); valamint a Por és hamu (versek, 2002) című köteteket is. Reflexiós, meditatív hangulatú regényeiben gyermekkori emlékeit dolgozta fel.

Munkásságáért 1994-ben József Attila-díjjal, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2012-ben Márai Sándor-díjjal, míg 2014-ben Babérkoszorú-díjjal tüntették ki. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Irodalmi Tagozatának rendes tagjává választották.

Az MMA saját halottjának tekinti a hétfőn elhunyt irodalmárt, akinek temetéséről később intézkednek.