Több tényező fenyegeti a pompás királylepkéket

Amerikai kutatók szerint a pompás királylepkék állományának hanyatlását nem lehet pusztán a selyemkóró, a rovarirtó szerek és a genetikailag módosított termények számlájára írni. A ritkuló őszi nektárforrások, az időjárás és élőhelyük széttöredezése is közrejátszik a folyamatban.

A Cornell Egyetem szakembergárdája, az Oikos folyóiratban megjelent tanulmányában leírja, a Természetvédelmi Világalap (WWF) és az amatőr kutatók több évnyi adatgyűjtésének köszönhetően fel tudták vázolni a pillangók életciklusát, ezáltal következtetni tudtak a populációt érintő hatásokra.

Pompás királylepke selyemkórón táplálkozó hernyója. (Fotó: AFP)

Pompás királylepke selyemkórón táplálkozó hernyója. (Fotó: AFP)

Nem találtak bizonyítékot a selyemkóró-állomány csökkenésére alapozott hipotézisre a pillangók nyári szaporodási időszakában, az Egyesült Államok középnyugati és északkeleti területén. A statisztikai elemzések révén viszont problémákra bukkantak az Amerika és Kanada déli része, illetve a mexikói telelőterületek közötti vándorlási időszakra vetítve.

A selyemkóró csak a pillangók hernyóinak egyetlen táplálékforrása a nyár folyamán, de nem az ősszel eposzi útjukra induló lepkéknek. A vizsgálat eredményei szerint tehát nagy valószínűséggel nem a növényfaj hiánya váltja ki a populációs hanyatlást, mivel a probléma az őszi vándorlás megkezdése után jelentkezik.

A pompás királylepkéknek minden évben négy generációja szeli át Észak-Amerika nagy részét a kora tavasszal kezdődő, bő 3200 kilométeres út során, amikor is elindulnak mexikói telelőhelyükről. Az első generáció, több millió pillangó repül át Texason és Oklahomán, a következő generációk jutnak el a középnyugati és északkeleti régióba, mígnem az ősz beköszöntével a negyedik generáció tér vissza a közép-mexikói fenyőerdőkbe.

Pompás királylepkék (Danaus plexippus) Mexikóban. (Fotó: Mint Images/REX/Shutterstock)

Pompás királylepkék (Danaus plexippus) Mexikóban. (Fotó: Mint Images/REX/Shutterstock)

A látszólagos kedvező hírek – miszerint az éves telelőállomány egyedszáma növekszik – ellenére, a kutatók egyértelműen leszögezik, hogy összességében véve a faj populációja hanyatlik.

Tanulmányukban kifejtik, hogy a mexikói telelőhelyeken tapasztalt konzisztens hanyatlás aggodalomra ad okot, mindazonáltal megjegyzendő, hogy a mostani populáció nagysága hatszorosa a két évvel ezelőttinek. A szerzők szerint mindebben közrejátszhat a javuló időjárás, valamint a súlyos texasi aszályok hátrahagyása.

Úgy hiszik, a nektárforrások hiánya, illetve az élőhelyek eltűnése és a rovarirtó szerek alkalmazása kiváltotta, folytatólagos hanyatlás nagyarányú éves populációs ingadozásokhoz járulhat hozzá, végezetül pedig veszélyesen alacsony egyedszámokat válthat ki.