Egész családokat irtottak ki Ligetfalunál – a nemzeti emlékezet részévé tennék a tragédiát

Az elmúlt hetven évben korszerű autópálya és lakótelep épült Pozsonyliget falun, nem messze a tömegsíroktól, ahová 1945 nyarán a csehszlovák hadsereg katonái lőtték a felvidéki német és magyar lakosságot.

Dunajszky Géza helytörténész szerint jelöletlen tömegsírban nyugszik az a 90 magyar levente is, akik Drezdából hazafelé tartva Ligetfalun lelték halálukat.

Egyértelmű háborús bűnről van szó – mondta az M1 Kárpát Expressz című műsorában Callmeyer Ferenc, aki Drezdából a leventékkel indult útnak egykor ám egy bombázást követően elszakadt a csapattól és kalandosan ugyan, de végülis hazaért.

Egész családokat irtottak ki – mondta a műsorban Szabó József civil történelemkutató. Hozzátette, gyerekeket és csecsemőket is agyonlőttek, akik ennek a szörnyű eseménynek az emlékét tovább tudták volna vinni.

A kivégzések elkövetői azt gondolták, hogy szörnyű tettük örökre rejtve marad. Ám 1947-ben bírósági eljárás indult egy pozsonyi férfi meggyilkolása miatt, akit a vagyonáért öltek meg. A szálak Ligetfaluhoz vezettek. Különös módon a bíróság csak egyetlen ember meggyilkolásával összefüggésben indított bűnvádi eljárást, miközben a tanúvallomásokból, illetve a tömegsírokban az exhumálások során megtalált holttestekből egyértelműen kiderült, hogy tömeggyilkosságról van szó – hangsúlyozta Szabó József.

A ligetfalui haláltábor vezetőit, Berdich Smetana-t, Eduard Kosmelt és Jozef Jancsót a bíróság elsőfokon elítélte, másodfokon azonban felmentette őket.

A civil történelemkutató azt mondta, hogy megjelent egy olyan törvény, amely büntetlenséget biztosított a csehszlovák államiság megszűnése és 1945 októbere között elkövetett, egyébként bűncselekményeknek számító esetekben.

A tömeggyilkosságok kitervelői és elkövetői tehát megúszták, valamennyien ágyban, párnák közt haltak meg. Volt, aki később fényes katonai, majd tanári karriert futott be a kommunista Csehszlovákiában, és volt, aki Izraelben talált menedéket.

Ezzel szemben az ártatlan felvidékiek kivégzése, a ligetfalui népirtás, 70 évig felejtésre volt ítélve. Nem része a közösségi emlékezetnek ez a tömeggyilkosság – jegyezte meg Szabó József.



A helytörténész szerint a történelem megismétli önmagát, ha ezek a szörnyűségek nem kerülnek napvilágra, nem követjük meg az áldozatokat és ha nem válik részévé az összmagyar nemzeti emlékezetnek a Ligetfalun történt tragédia.

Néhány évvel ezelőtt magyar civilek fogtak össze, hogy önerejükből próbálják kideríteni az igazságot és az áldozatok neveit, azért, hogy az utókor méltón megemlékezhessen róluk. Bíznak benne, hogy az eredmények láttán a kutatásokba a hivatalos szervek is bekapcsolódnak.