Félt az apa, hogy egyedülálló szülőnek nézik a buszon

Nem elég, hogy a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek számos plusz teher, lelki probléma nehezíti az életét, azzal is számolhatnak, hogy a társadalom egy része stigmatizálja őket, helyzetükért őket okolja. Különösen az egyedül nevelő apák ne csodálkozzanak, ha sokan nem értik, hogy kerülhet egy férfi ilyen helyzetbe. Ezekről is szó volt a Közelről keddi adásában.

Van, akit elhagytak, van, aki elhagyott, van, aki megözvegyült, és olyan is, aki házasságra nem vágyott, csak gyerekre. Magyarországon minden negyedik gyermeket egyedül nevel édesanyja vagy édesapja.  A statisztikák szerint az egyedülnevelő szülők száma legalább 350 ezer – ami 30 ezerrel több, mint tíz évvel ezelőtt, és 100 ezerrel, mint tizenöt éve.

Egyedülálló szülőnek lenni stigma – legalábbis így érzik azok az anyák és apák, akik társ nélkül nevelik gyereküket. Az Egyedül álló szülők könyve című kötet szerzője, Nagy Anna szerint ez egy állapot, és nem tragédia.
Egyedülnevelő szülők - Közelről

Mint hangsúlyozta, általában az egyszülős lét eleje sokkal nehezebb, mint a későbbi szakaszok, hiszen bármilyen okból is kezdődik egy ilyen új élet – válás, szakítás, megözvegyülés – azt mindig valamilyen trauma, fájdalmas érzés vezeti be. Ebben a helyzetben nehéz talpon maradni – emberek vagyunk, meg tudunk roggyanni, amikor ilyesmi történik.

Igazán megterhelővé azonban az teszi a helyzetet, hogy a szülő egyből azon kezd aggódni, hogyan érinti mindez a gyereket, mikét tudja feldolgozni a változást. A felnőtt tehát, miközben próbálja rendezni az életét, küzd a saját problémáival, nem teheti meg, hogy magába dől, összeroskad. Továbbra is keményen, egyenesen kell állnia, hiszen ott van a gyereke, akiről gondoskodnia kell – mondta.  Hozzátette: ez nem azt jelenti, hogy a szülőnek ne kellene elgyászolnia azt, amit elveszített, házasságot, kapcsolatot, társat, de nem szabad hosszú távon összeroskadva maradni.

Együtt könnyebb lehet az egyedülálló szülőknek

Nagy Anna a könyvírás mellett az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány elnökeként is segíteni kíván. A fórumteremtő szándékkal létrehozott közhasznú alapítvány 2006 óta működik. Célja a magyarországi egyszülős családok esélyegyenlőségének támogatása, az egyedülálló szülők jogi, munkahelyi, továbbképzési lehetőségeinek bővítése.



A tízéves alapítvány működésének kezdete óta Nagy Anna több száz egyszülős családdal találkozott, és azt látta, hogy az egyedülálló szülők nagyon flottul megoldja a problémákat, viszi a mindennapokat. Az igaz, hogy az egyedülnevelő szülők rendkívül heterogén csoport, ezért nehéz egyetlen helyes utat kijelölni, ám van néhány alapelv, amelyeket nem árt betartani. Például azt, hogy a szülők között, ha nem muszáj, ne legyen harc, és így az ne hathasson ki a gyerekre, illetve ne vonják be őt a csatározásokba. Nagyon fontos, hogy a különköltöző apa vagy anya is megmaradhasson, amennyire csak lehet, aktív szülőnek a gyerek életében. Ha ugyanis mindkét szülőjét szerette, akkor fontos, hogy továbbra is legyen apja és anyja is. Lehet, hogy két felnőtt, mint házastársak elválnak, de szülőként ezt soha nem tudják megtenni. Fontos az is, hogy ne próbáljunk kis felnőttet csinálni a gyerekből, mert neki is joga van a gyerekkorához – tette hozzá.

Nem csak a fővárosban működik egyedülálló szülőket segítő szervezet. Szigethy Gabriella, aki szintén egyedül neveli gyermekét, Miskolcon vezet közösséget, a Holdam Egyesületet, amelynek célja, hogy az egyedülálló anyák hallathassák a hangjukat, jobban láthatóak legyenek a társadalom számára. Minden hónapban csoporttalálkozójuk van, ahová szakértőket hívnak, pszichológust, mediátort, jogászt, szociológust, valamint kommunikációs tréningeket tartanak és egyéni ingyenes mentorálásra is lehetőség van. A cél, hogy segítsenek feldolgozni az anyáknak a helyzetüket, azt, hogy egyedül nevelik gyermeküket.

Stigmatizált szülők, kirekedő apák

Szél Dávid családi és párkapcsolati problémákkal foglalkozó szakpszichológus, iskolapszichológus szerint a mai Magyarországon az elvált vagy válófélben lévő, az egyedülálló szülőket stigmatizálja a társadalom. Az emberek moralizálnak és áldozatot hibáztatnak, azt gondolják, biztosan saját hibájából van egyedül az illető – például mert agresszívabb, és mindig megmondja a véleményét vagy épp az ellenkezője miatt, mert soha nem áll ki magáért. A lényeg, hogy ő tehet róla.

A pszichológus szerint az apák megítélése pedig sztereotípiákon alapul az általános közvélekedés szerint nekik kevesebb keresni valójuk van a családban, a gyerek mellett, mint egy anyának. Mint mondta, ő ugyan együtt él a családjával, de amikor a buszon utazott hordozó kendőben szállítva a kislányát, elgondolkodott, hogy a kezébe vegye-e az egyedülálló szülőkről szóló könyvet. Furán érezte magát, mert úgy érezte, ha meglátják nála a kötetet, egyből azt gondolják az emberek, hogy egyedülálló apa, „és akkor mi lesz”.

Hozzátette: az apák a társadalmi megítélés miatt sok szerepből kirekednek, például, ha gyereke születik, a közgondolkodásban nincs benne, hogy gyedre mehetne, vagy részmunkaidőben dolgozhatna tovább.