Mit tenne, ha beköltözne a házába egy hajléktalan? És mit tehet?

Lezártnak tekinthető az a magyar közéletet korábban meghatározó vita, amely a hajléktalanok és a többségi társadalom jogai közötti ellentétre vezethető vissza, még ha a kérdést vitatható hátterű és legitimitású szervezetek vagy személyek újra próbálják is elővenni – fejtette ki a hirado.hu-nak Törcsi Péter, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója.

„Véleményeket várok, mi a helyes cselekvés ilyen esetben? Beköltözött a házunkba (társasház) egy hajléktalan és a mi ajtónk előtt dekkol éjjel. Összehord lábtörlőket, abból csinál fekvőhelyet, késő este jön és hajnalban távozik. Eddig egyáltalán nem is zavarna! Főleg, ha visszahelyezné a lábtörlőket. De sajnos koszt is csinál, kajamaradékokat, csikket, hamut, szemetet hagy és a lépcsőházba vizelt. Takarítani meg végképp nincs kedvünk utána. Szóval humánum vs. magántulajdon..?” - így fordult ismerőseihez egy Facebook-felhasználó.



A nyilvános posztara többen is reagáltak. A többi között így: „A humánus viselkedéshez két fél szükséges. Az, aki boldogan és önzetlenül segít és az, aki hálásan fogadja azt, tiszteletben tartva minden résztvevő életterét. Ha az egyik nem valósul meg, akkor a magántulajdon téma lép életbe. Félek, itt nem az adományozó a hunyó.”

„Seprűt, lapátot, felmosó eszközöket kell adni neki és megkérni, hogy az egész lépcsőházat tartsa rendben, ez a feltétele az ottmaradásának. Különben mehet ki télre a hóba, fagyba. Amúgy folyosón és zárt közös helyiségekben tilos a dohányzás. Neki is alkalmazkodni kell, ha szeretne kapni valamit.”

„Kérdezd meg, hogy esetleg tehetsz-e érte valamit, mert ha tudsz szívesen segítenél. A válaszból ki fog derülni, hogy a civilizációhoz sorolható-e még az illető. Ha igen, még valóban tehetsz érte. Ha nem akkor lekéstél.”

„Nálunk is lakott régen a házban egy. Volt, akitől enni is kapott minden nap. Lett hálózsákja, takarója, párnája is. Cserébe elsöpörte a havat a ház előtt. Szerintem meg lehet beszelni vele, hogy mit ne tegyen.”

„Békáson is laknak így, de csak azokat engedik be, akik vigyáznak a rendre.”

 

Lehet rendőrt hívni, ha elutasítják segítő kezet

A felvetett problémával kapcsolatban a hirado.hu megkérdezte Törcsi Pétert, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatóját, aki azt mondta, hogy mivel ilyen esetben nem közterületről, vagy magántulajdonú, de közcélra megnyitott létesítményről van szó, így a magántulajdonnak minősülő társasház területén illetéktelen tartózkodásra hivatkozva a lakók kérhetnék a rendőrség közbeavatkozását. Ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy a hajléktalanság nem kezelhető pusztán jogi módszerekkel, hiszen a probléma annál sokkal komplexebb. Ahhoz, hogy a kérdést hatékonyan rendezni lehessen, nyilvánvalóan szükség van az állam (önkormányzatok), a civil szféra és a hajléktalan emberek együttműködésére – fogalmazott a jogi szakértő.

 

Lenne elegendő menhely, de sok hajléktalan nem fog odamenni

Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója korábban úgy nyilatkozott, hogy valamennyi hajléktalan férőhelyhez juthat a télen, a rászorulóknak az eddiginél ezerötszázzal több férőhely áll rendelkezésre országszerte. A szakember ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy sok hajléktalan nem csak azért nem veszi igénybe a szállókat, mert félti az értékeit, hanem mert a szigorú szabályokhoz és a többi emberhez nehéz alkalmazkodni.

Hajléktalan férfi alszik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Rimaszombati úti krízisszállójának ebédlőjében elhelyezett matracon 2014. december 30-án este. A hideg idő beálltával több budapesti hajléktalanszálló is megtelt az elmúlt napokban. A szeretetszolgálat utcai gondozószolgálata a téli krízisidőszakban éjjel-nappal működik, a szociális munkások rendszeresen felkeresik a szabadban éjszakázókat, az öntudatlan vagy kommunikációra képtelen emberekhez mentőt hívnak. MTI Fotó: Kallos Bea

MTI Fotó: Kallos Bea



Törcsi Péter szerint a hajléktalanoknak általában joguk az Alaptörvényből levezethetően, hogy önhibán kívül keletkezett szociális problémájuk miatt az állam segítsen rajtuk, ehhez azonban a nyilvánvalóan előírható együttműködési kötelezettségnek eleget kell tenni. A logika szabályai is azt diktálják, hogy az ellátást nem az aluljáróban, hanem szállón, vagy pedig melegedőn kell igénybe venni, akkor is, ha az ellátott a minimális alkalmazkodásra képtelen, és ezért inkább közterületen tartózkodik - hívta fel rá a figyelmet az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója.

 

Alaptörvényi szinten törekszünk szállást biztosítani

Törcsi Péter arra emlékeztetett, hogy a hajléktalanokra vonatkozó szabályozás a legmagasabb jogforrási szinten igyekszik megoldást találni azzal, hogy „az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”

„Azt követően került sor az alkotmányos szabályozásra, hogy az Alkotmánybíróság korábbi többsége és az alapvető jogok biztosa magáévá tette azt a kétszínű liberális jogvédői álláspontot, mely szerint valakit, aki a közterületen életvitelszerűen lakik, nem szabad az ellátó intézmények irányába terelni akkor sem, ha az intézményi kapacitás egyébként elegendő” – emlékeztetett Törcsi Péter.

A vita tárgya az volt, hogy meddig terjed a hajléktalanok önrendelkezési joga, mely révén bizonyos személyek szabadságában áll az is - akár átlátják döntésük lehetséges következményeit, akár nem -, hogy a közterületen kihűljenek, vagy bűncselekmény áldozatává váljanak, miközben az államnak életvédelmi kötelezettsége áll fenn.

 

Inkább politikai vita, mint jogi

Jelenleg a törvény lehetővé teszi az önkormányzatoknak, a fővárosban pedig a fővárosi önkormányzatnak, hogy rendeletben – Budapesten a kerületi önkormányzatok által - meghatározott területen az életvitelszerű tartózkodást megtiltsák.

Innentől az adott önkormányzat politikai álláspontja nagyban befolyásolja a rendelet tartalmát. Budapest 14. kerületében, Zuglóban a 2014-ben felállt vezetés javaslatára a korlátozások elméletileg megszűntek, Óbuda önkormányzata pedig eleve nem jelölt ki ilyen zónát, holott a kerület területének egy része kifejezetten frekventáltnak mondható – hozott példákat Törcsi Péter.