Már majdnem teljes a madárcsaládfa

Amerikai szakemberek szerint a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti gyors kihalása lenyűgözően változatos madárfajok felemelkedését segítette elő az azt következő néhány millió évben.

A Floridai Állami Egyetem és a Yale Egyetem kutatóinak a Nature folyóiratban publikált tanulmánya nagyrészt felgombolyította az eddig befejezetlen madárcsaládfát. 198 madárfajra támaszkodva a Neoaves csoportra fókuszáltak, amely az összes ma élő madár több mint 90 százalékát foglalja magában, a strucchoz hasonló, nagy testű, röpképtelen fajok, valamint a kacsákat és tyúkokat felölelő csoport kivételével. A kutatók úgy vélik, az elkövetkező 5-10 évben be is fejezik a madárcsaládfa feltérképezését.

Mint kiderült, a Neoaves öt eltérő alcsoportra tagolódik. Ezeknek egyike, a vízimadarak felölelik az összes merülő és gázló fajt (pelikánok, albatroszok, sirályok, flamingók és gólyák), kivéve a kacsák csoportját. Szerintük mindez arra utalhat, hogy ezek a vízimadarak talán egy közös ősön osztoznak, vagyis a korábban vélt teóriával ellentétben, a vízi életmód nem egymástól függetlenül, többször alakult ki náluk.

Szakállas saskeselyű. (Fotó: AFP)

Szakállas saskeselyű. (Fotó: AFP)



Kimutatták, hogy az összes szárazföldi madár már korán levált a keselyűket és héjákat felölelő csoportról, és arra is fény derült, hogy valóban minden madár a dinoszauruszoknak a Tyrannosaurus rexet és a Velociraptort felölelő csoportjából fejlődött ki.

A kutatók azt is feltárták, hogy a baglyok közeli rokonságban állnak a tukánokkal és a szarvascsőrű madarakkal, valamint, hogy a sólyomfélék a papagájok és énekesmadarak közeli rokonai. Megerősítést nyert, hogy az éjszakai életvitelű lappantyú – hosszú szárnyú, rövid lábú, nagyon tömzsi csőrű madár – az apró és színes kolibrik rokona.

A madarak a dinoszauruszok utolsó élő leszármazottai, de a kutatók máig nem tudták, milyen ütemben fejlődtek különálló fajokká. Mint ahogy most kiderült, a dinoszauruszok eltűnését követően alig néhány millió év alatt több mint 10 ezer madárfaj jelent meg.

Lila kardoskolibri (Campylopterus Hemileucurus) Costa Ricán, a La Selva biológiai állomásnál 2006-ban. (Fotó: Reuters/ Juan Carlos Ulate)

Lila kardoskolibri (Campylopterus Hemileucurus) Costa Ricán, a La Selva biológiai állomásnál 2006-ban. (Fotó: Reuters/ Juan Carlos Ulate)



A kis testű, tollas dinoszauruszokból kifejlődött szárnyasok legkorábbi képviselője, a hollóméretű Archaeopteryx 150 millió éve élt. A kutatás eredményei szerint az összes modern madár legutolsó közös őse talán 75 millió éve élhetett.

A szinte teljes családfa elkészítését új genetikai mintavételező technika kifejlesztése tette lehetővé. Ennek során néhány száz olyan kulcsfontosságú (megőrződött) régióra fókuszálnak az egyes genomokban, amely minden fajban jelen van, és elegendő DNS-variációt tartalmaz az élőlények közötti kapcsolatok vizsgálatára.

A madárcsaládfa felállítását célzó korábbi kísérletek csak részben sikerültek. Más kutatók úgy próbálták felfejteni a fát, hogy néhány tucat madár teljes génállományát használták fel, ami időigényes és nagyon drága folyamat. Az új vizsgálatban viszont néhány száz gént analizáltak négyszer annyi madárfajnál, sokkal olcsóbban.