A feketeszájú gébnek valójában a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó az eredeti otthona, mégis ma már világszerte rengeteg van belőle. Az utóbbi 20 évben nálunk is egyre jobban elszaporodtak az ilyen halak. A szentendrei Duna-ág és a Bükkös-patak találkozásánál marokszámra lehet fogni őket.
De mitől géb a géb? Az M1 – Kék bolygó című műsorában Sevcsik András, a Duna-Ipoly Nemzetipark-igazgatóság halkutatója kifejtette, az összes gébfélére jellemző a tapadókorongszerűen összenőtt hasúszó, ezáltal tudnak az aljzatra tapadni és rögzíteni magukat akár erős hullámzásban is.
Ebből is tudható, hogy a halfaj tengerről származik. A Dunában ma már legalább 5 faja él. A
feketeszájú géb a leggyakoribb, osztott hátúszóján fekete pötty. A kutatók szerint a klímaváltozás és a megnövekedett hajóforgalom miatt szaporodtak el.
Az őshonos
botos kölönte bizonyíthatóan a gébek miatt tűnt el a hazai vizekből. A szakértő szerint a gébfajok táplálékszerzési stratégiája olyan, amit a kölönte nem bír követni, emellett ívásuk is nagyon agresszív, területtartó, vagyis az összes közelbe merészkedő halfajt elüldözik.
A Dunában ezrével élő
gömbkagylók sem őshonosak. Eredeti élőhelyük szintén a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó.
Azt nem tudni még, hogy ez az óriási szervesanyag-tömeg hogyan fogja befolyásolni a Duna ökológiai rendszerének működését. Az viszont már látható, hogy az őshonos
aranykárász kihalásának egyik oka az emberi beavatkozás: az
ezüstkárász betelepítése és sikeres terjeszkedése.
Kárpáti márnával ma már a világon csak az Északi-középhegységben és Szlovákia déli részein lévő tiszta vizű patakokban találkozhatunk.
Az idegen fajokon kívül a sűrű hajóforgalom sem kedvez az őshonos halaknak. Tóth Balázs, az igazgatóság hidroökológia referense a műsorban kifejtette, a nagy merülésű, gyors hajók teljesen átmozgatják a Duna vizét, a gyengén úszó ivadékokat kisodorják a partra, és ott tömegesen pusztulnak el. Ha ezt elkerülik, még mindig fennáll a veszélye, hogy az átmozgatás zavarja táplálkozásukat.
Úgy véli, alacsonyabb vízállásnál indokolt lenne a hajók sebességkorlátozása a hullámzás mértékének csökkentésére, legalább ott, ahol sekélyebb vagy zátonyosabb részek vannak. Különösen fontos lenne éjszaka, mert ekkor a halak a parti zónákba húzódnak ki.
Másrészt komplexen kellene kezelni a hajózást, a természetvédelmi és árvízvédelmi munkákat. A klímaváltozás és a gébek terjeszkedése ellen ugyanis nem lehet védekezni.
