Kinél maradjon a gyerek? - Megszűnt a gyermekelhelyezés intézménye

Amikor egy szülőpár úgy dönt, hogy házas félként nem akar tovább együttműködni, de szülőtársként életfogytig tartó együttműködésre van ítélve, a felek komoly zavarba jönnek, ráadásul ilyenkor könnyen beszűrődnek ide a házastársként - férfiként és nőként - felgyülemlett indulatok, ami nem könnyíti meg a normális, valóban előre vivő kommunikációt.

Az új családjogi törvény megszüntette a gyermekelhelyezési szabályt, van viszont közös szülői felügyeleti jog – derült ki a Napközben összeállításából, amely a legfontosabb változásokat igyekezett csokorba gyűjteni.

Dr. Kövesné Kósa Zsuzsanna, a Fővárosi Törvényszék családjogi tanácsosa a változást szükségességét a műsorban azzal magyarázta, hogy a régi magyar családjogi törvényben meghatározott gyermek-elhelyezés intézménye nagyon nehezen volt összehangolható a szülői felügyeleti jog fogalmával dolgozó uniós jogszabályokkal.

Nemcsak formális változás

Ezért változtatni kellett a magyar jogi nyelven is, de ez nemcsak formális, hanem tartalmában is igen jelentős változás: a szülők az eddigieknél sokkal differenciáltabban tudnak a felügyeleti jogokról, feladatokról, kötelességekről megállapodni. A bírónő arra is felhívta a figyelmet, hogy a házasság felbomlása, a válás, az életközösség megszűnése utáni szétválás nagyon sok problémát vet fel, de – emlékeztetett - az élettársi kapcsolat felbomlása is legalább ekkora traumát jelent mindenki számára, és ebben az esetben is „rendezni kell a közös gyermek jogi sorsát”.



A legjobb lenne közösen dönteni

A gyermekelhelyezés jogi fogalma tehát az új rendszerben a szülők egymás közti viszonyában gyakorlatilag megszűnt, csak a harmadik személynél történő elhelyezéskor kap szerepet. A szülők a felügyeleti jogokat gyakorolhatják, akár kizárólagosan, akár megosztva, a fő szempont pedig a kettejük megállapodása, azaz közösen dönthetik el, ki milyen felelősséget, feladatot vállal a nevelésben. Ha ezt nem tudják megtenni, egy harmadik személy, a bíróság feladata dönteni. Ilyenkor a szülőnek jó esetben azt kell bizonyítania, hogy alkalmas a feladatra, de gyakori, hogy kinyílik a konfliktusok ajtaja, és a történet inkább már a másik befeketítéséről szól.

Életfogytig tartó együttműködés

Kozma Vízkeleti Dávid családterapeuta a család szakmai meghatározásával kezdte: jogi, társadalmi, kulturális, fogyasztási és érzelmi egység, a válás pedig ennek az egységnek a felbontása. Amikor egy szülőpár úgy dönt, hogy házas félként nem akar tovább együttműködni, de szülőtársként életfogytig tartó együttműködésre van ítélve, a felek komoly zavarba jönnek, ráadásul ilyenkor könnyen beszűrődnek ide a házastársként - férfiként és nőként - felgyülemlett indulatok, ami nem könnyíti meg a normális, valóban előre vivő kommunikációt.

Ki a jobb fej?

A bíróság előtt is gyakran folyik a „ki emlékszik jobban”, a „ki a jobb fej szülő” vita, hogy meggyőzzék a bírót arról, a gyerek fejlődése náluk biztonságosabb, mint a másiknál. A családterapeuta ilyen harcos, egymást ásó eseteket nem is szívesen vállal, és akkor sem lép be a történetbe, ha éppen tart a válóper, mert nem szerencsés, ha a két szimultán folyamat esetleg egymás ellen dolgozik. Ennek a segítségnek igazán akkor van értelme, ha esély van arra, hogy a két fél per nélkül meg tud egyezni a vitás kérdésekről. Ma egyébként már bírói gyakorlat mediátorokat bevonni az olyan érzelmi kérdések megoldása érdekében, amelyek segíthetik a jogi megoldást is, de ennek is csak akkor van értelme, ha ezt a felek maguk is szeretnék.

A szülőknek kellene megbékélni a helyzettel

Vida Ágnes gyermekpszichológus szerint a gyereknek érzelmi biztonság kell, amihez a szülőknek kell magukban megbékélni a helyzettel, ami nem könnyű dolog. A gyerek számára az a legjobb, ha a szülők képesek maradnak egymással indulatok, viták nélkül és nem a másik ellen beszélni, mert így ő is könnyebben éli meg a kényszerű megosztottságot. A kamaszoknál különösen nehéz ez a helyzet, hiszen a gyerek éppen egy érzelmileg labilis, változó korban van, amikor eleve lázad valamelyik szülő ellen, és esetleg pont azzal fordul szembe, akihez korábban jobban kötődött. Fontos, hogy ilyenkor ne erőszakoskodjunk a gyerekkel, inkább vonjuk be őt is a döntésbe, de semmiképp ne akarjuk azt harapófogóval kihúzni belőle.

Nem biztos, hogy a gyerek érdeke mindent felülír

A családterapeuta arra figyelmeztetett, ha a lojalitáskonfliktust megélő gyerek csak az egyik szülőhöz tartozhat, csak egyikőjükkel lehet jóban, a másik felé irányuló elköteleződés kerülőutakon jelenik majd meg, ami visszaüthet. A "rocker" apukától "eltiltott" gyerek esetleg elkezd majd fekete pólóban járni, ami aztán komoly ijedséget okozhat az anyukánál. Arra is felhívta a figyelmet: elváltként akkor maradhat valaki jó szülő, és tudja a gyerek(ek) érdekét is jobban képviselni, ha képes saját szempontjait is figyelembe venni, és érzelmileg maga is biztonságban érzi magát.