Feltérképezték két poszméhfaj genomját

Egy tudományos összefogás eredményeképpen két fontos beporzó poszméhfaj génállományát sikerült szekvenálni és összevetni más méhekével, ezzel lefektetni az alapját a védelmükhöz létfontosságú biológiai tényezők azonosításának.

A Genome Biology folyóiratban publikált két új tanulmány az első génszekvenciákat és -elemzéseket írja le két kulcsfontosságú poszméhfajra - az európai földi poszméhre (Bombus terrestris) és az észak-amerikai közönséges keleti poszméhre (Bombus impatiens) - vonatkozóan.

A kutatáshoz a svájci Thurgau kantonból, illetve az amerikai Michigan államból begyűjtött méheket használtak fel, főként hasonlóságaikat és különbözőségeiket vették szemügyre. Emellett összevetették őket távolabbi rokonaikkal, a mézelő méhekkel is, hogy feltérképezhessék eltérő szociális életvitelüket és azt, hogyan veszik fel a harcot a fertőzésekkel szemben.

A méhek felbecsülhetetlen szerepet játszanak a biodiverzitás fenntartásában és a világot tápláló termények beporzásában. Egyes fajok markáns hanyatlása óriási fenyegetés a mezőgazdaságra nézve, ennélfogva fontos megismerni biológiájuk minden aspektusát, és kideríteni, hogyan reagálnak a környezeti problémákra. A globálisan jelen lévő több mint 250 poszméhfaj nagyon fontos szereplője mind a vadon élő, mind a mezőgazdaságban bevetett növények beporzásának.

Földi poszméh (Bombus terrestris) száll egy vadgesztenyefa virágára (Aesculus hippocastanum) Nagykanizsán. (MTI-fotó: Varga György)

Földi poszméh (Bombus terrestris) száll egy vadgesztenyefa virágára (Aesculus hippocastanum) Nagykanizsán. (MTI-fotó: Varga György)



A legtöbb poszméh nem elszigetelten, hanem több tíz, több száz rokon egyed alkotta kolóniákban él, ezeket minden évben egyetlen királynő alapítja meg a téli hibernációt követően. Ennélfogva a szociális szerveződés olyan szintjét testesítik meg, amely átmenetet képez a magányos rovarok (úgymint házi legyek) és a nagyon szociális berendezkedésű mézelő méhek között. Eme utóbbiak kolóniáiban több ezer egyed él a királynővel együtt. Az ilyen együttéléshez nagyfokú együttműködés és szerveződés szükséges, különösen azért, mivel a genetikailag nagyon hasonló egyedekből álló népes kolóniákban megnövekszik a fertőzések veszélye.

Robert Waterhouse, a Genfi Egyetem kutatója kifejtette, az immunvédelmi reakciókban szerepet játszó gének kollekciója az egyes méhfajok között a szociális szerveződés fokától függetlenül jól megőrzött, de jóval kisebb, mint amekkorát a gyakran sokkal több kórokozót felvonultató környezetben élő legyekhez és szúnyogokhoz hasonló magányos rovaroknál megfigyeltek.

A kutatás egyik érdekes eredménye, hogy amikor a teljesen megtelepedett kolóniából származó, fiatal svájci poszméheket tettek ki többféle baktériumnak, a nőstényeknél az immungének reakciója átlagosan erősebb volt, mint a hímeknél. A kutatók szerint ez azt sugallja, hogy a nőstények többet invesztálnak a védelmet nyújtó immunitásba - hiszen egy nap saját kolóniát alapítanak -, mint a hímek, amelyek szerepe elsősorban a reprodukció.

A svájci és az amerikai poszméhek genomja az első betekintést engedi a magatartásukban és a környezetre adott reakcióikban megfigyelt különbségek mögött húzódó genetikai okokba. A szakemberek úgy vélik, a géntérképekkel alaposabban megismerhetik, miért veszélyeztetik különösen a betegségek és a rovarirtók a poszméheket.

Kapcsolódó tartalom