A Gasztroangyal tovább szárnyal Borbás Marcsival

Közel húsz éve tévézik Borbás Marcsi, aki most őszintén vall a Gasztroangyal című műsorról.

- Mióta vagy a média világában, és hogyan jutottál el a Gasztroangyalig?
- Közel húsz éve tévézem, és mindig természetes közegemnek éreztem a magyar vidékek bemutatását. Tudom, vannak, akik unalmasnak tartják ezt. Vannak, akik el sem hagyják a "Budapest" táblát vagy éppen vidékről menekülnek a fővárosba. Számomra azonban az országjárás, a találkozás az "Egyszerű Emberrel": lételem. Ezért szerettem annyira a Főtér, az Egy nap, a Vörös és fehér című sorozataimat, és ezért tartom magam szerencsésnek, hogy létrehozhattuk a Gasztroangyalt. A gasztronómia szintén szívügyem, így természetes döntés volt, amikor fejleszteni kezdtük a sorozat koncepcióját. Örülök, hogy a közszolgálati televízió bizalmat szavazott az ötletnek.

 - Milyen fejlődésen ment keresztül a Gasztroangyal? Honnan indult? Hova érkezett meg?
- Óriási kihívás volt eldönteni, hogy milyen aspektusból mutassuk be a magyar gasztronómiát. Vajon mennyire élnek még a hajdani aranykor emlékei, vannak-e, akik sikerrel hívják új életre elfelejtett hagyományainkat? Vannak-e vendéglősök, gazdák, akik a saját gasztro-kultúránk felé tekingetnek vagy a jövő csak a külföldi receptek és szabályrendszerek alapján képzelhető el? Óriási örömünkre kiderült, hogy nagyon sokan gondolkodnak úgy, mint mi, és próbálják menteni, újragondolni a magyar gasztronómia közismert és elfeledett értékeit. A sorozat ettől kapott szárnyra, és büszke vagyok, hogy betölthetjük az összekötő kapocs szerepét a termelők, gazdák, vendéglősök, borászok és a nagyközönség között. Gyakran több hónapos kutatás előzi meg egy-egy epizód forgatását annak érdekében, hogy egy-egy témában megtaláljuk azokat, akik valóban értékes tevékenységet folytatnak a mezőgazdaság és a gasztronómia területén. A számtalan, szakmai és magánemberektől érkező visszajelzés szerint egyfajta mérce lettünk. Talán ezt bizonyítja az is, hogy több kitüntető díj mellett tavaly elnyertük a Magyar Termék Nagydíjat.

 - Mekkora felelősséggel jár ez?
- Belegondolni sem merek. Óriási az érdeklődés a műsor iránt, így különösen fontos, hogy hétről hétre garantáljuk az epizódok megszokott minőségét. Hétről hétre meg kell teremtenünk azt a gasztroangyalos hangulatot és világot, melyért néznek bennünket az emberek. Sokan írják azt nekünk, hogy "olyan volt a műsor, mintha én is ott lettem volna veletek". Ez talán a legnagyobb kitüntetés, hiszen mit tehet többet a televízió, mint hogy odavarázsolja a nézőt egy adott helyszínre, környezetbe. És ezt a legnehezebb megteremteni. Igazából éjjel-nappal dolgozunk, csak nyáron van egy kis leállás.

 

Borbás Marcsi műsorvezető. (Fotó: MTVA)

Borbás Marcsi műsorvezető. (Fotó: MTVA)



- Hány ember dolgozik rajta?
- Összesen 40-45 munkatársunk dolgozik a sorozaton, egy-egy epizód 12-14 ember munkája. Mind válogatott szakemberek, akik nagyon értik a dolgukat, hosszú évek alatt alakult ki és szilárdult meg a munkakapcsolatunk. A nézők a szerkesztői tartalom mellett sokat dicsérik az operatőrjeinket, a zenei választékunkat vagy a vágást. Ennek mindig nagyon örülök, mert ez a sorozat elképzelhetetlen lenne az apró részleteket tökéletesítő munkatársak nélkül.

- Hogyan fejlődött a nézettségetek?
- Az első évad közepesen jó nézettséggel indult. Aztán robbant a bomba, és szinte hetek alatt váratlan magasságokba emelkedett a nézettségünk. Az ötszázezres átlagnézőszám állandó lett, és gyakran jutottunk túl a hatszázezres határon is. Egyszer hétszázezer fölött voltunk. Az avatatlan olvasó számára fontos elmondani, hogy ezek a számok a szombat délutáni sávban kirívóan magasak, és a műsor messze maga mögé utasította ezzel a kereskedelmi adók nézettségét. Most azt a rendszert alkalmazza az MTVA, hogy a szombati premieradást már a következő nap este ismétli a Duna World, így a nézettségünk megoszlik a két adás között. Szerintem ez jó ötlet, sokaknak jól jön a vasárnap esti lehetőség, hiszen különösen a tavasz érkezésével szombat délután nem mindenki ér haza adáskezdésre. Így is tartjuk a kimagasló, ötszázezres átlagunkat.

- Mindenki szeret enni, de van-e célcsoport?
- Nem hiszem, hogy lenne klasszikus célcsoportunk. Meglepetésemre például rengeteg gyerek érdeklődik a műsor iránt, különösen a fiúk. Nagyon sok a fiatal nézőnk, de legnagyobb számban a 35 felettiek vannak. Kialakult egy tévedés is: sokan azt gondolják, hogy a Gasztroangyal elnevezés rám utal. A Gasztroangyal azonban egy jelenség, mindenki azzá válhat, aki kicsit jobban odafigyel a konyhájára, és nem pusztán előgyártott ételeket készít. Erről is szól a sorozat.

- Az előkészítéstől az adásba szerkesztésig, mennyi munkaórát vesz igénybe egy ilyen műsor elkészítése?
- Egy-egy téma néha hónapokig alakul. Görgetjük magunk előtt, új információkat szerzünk, hozzáteszünk, elveszünk. Ha megvan a koncepció, akkor kb. 2-3 hét előkészítés után két nap alatt veszünk fel egy epizódot. Ilyenkor hajnali ötkor kelünk és este tízig dolgozunk. A nyersanyagból aztán egy hét utómunka után alakul ki a végeredmény.

- Mi volt a legtávolabbi helyszín ahová eljutottatok?
- Tavaly nyáron az egyik legkeletibb csángó magyar faluban forgattunk, Moldvában. Aki látta a műsort, talán emlékszik, hogy nehéz volt leplezni az érzelmeinket, annyi csodálatos emberrel találkoztunk ott.

- Mik a jövőbeli tervek?
- A Gasztroangyal tevékenysége folyamatosan bővül. Robog a műsor előre, egy igen tartalmas honlap is készült mellé, a facebookos közösségünk pedig túllépte a 170 ezer tagot. Tavaly megrendezésre került az első Gasztroangyal-hétvége a Millenárison az MTVA segítségével, év végén pedig megjelent a könyvünk A sűrűje címmel. Igyekszünk minden fronton a legtöbbet nyújtani mindenkinek, aki bizalommal fordul felénk. Titkos tervem, hogy megszülethessen egy junior Gasztroangyal tv-sorozat is, hiszen megdöbbentően sok gyerek érdeklődik a felnőtt verzió után. Megérdemelnének egy saját sorozatot.